A magyar az avarok nyelve volt? És még közvetítő nyelv is a közép-ázsiai térségben?

A minap megint belebotlottam egy nagyon jó interjúba, újabb genetikai kutatásokról jelennek meg hírek, érdemes követni, egyre többet tudhatunk meg. 

Ez a szöveg azért kezdett megszületni mert válasz valaki számára, de végül blog bejegyzés lett belőle, mert túl hosszúra sikeredett és mert arra gondoltam talán mást is érdekelhet.  

A kutatók ellenszélben küzdenek, ha elolvassuk a cikkeket láthatjuk, mintha nyelvünk kutatása tabu lenne, most a genetika lépett egyet előre és erre dühroham a válasz?! Persze katedrák függenek tőle mi történik a közeljövőben, de meddig megy ez a struccpolitika? Külföldön konferenciák zajlanak rólunk a részvételünk nélkül? Ez hová vezet? Mindannyiunk érdeke a kutatók támogatása!

Minden kornak van történelmi feladata abban hogy támogatja e saját kultúráját vagy nem. A magyarság esetében voltak időszakok amikor erre nem adódott lehetősége, de ez a nyelv megőrződésének csak használt. Amíg a parasztság nyelve volt nem modernizálták. Talán ezért van hogy mi képesek vagyunk még az első nyelvemlékeket is érteni, az angolok viszont már Shakespeare nyelvét sem. Másrészt a parasztság helyben maradása tény, legalábbis egy-egy nagyobb tömegének biztosan, erre válasz lenne a Dunai-kultúra.

Az alapján amit ma tudunk nem kizárható hogy közép-ázsiai és a kárpát-medencei kultúrák közös gyökérrel rendelkeztek.

A két elméletet, tehát az európai őshonosság - Márton Veronika – Dunai kultúra, valamint a keleti eredet vélekedési iránya talán egyesíthető. Obrusánszky Borbála egy önálló és nagy kaukázusi kultúrát feltételez, melynek nagyon korán, már a Jamnaja kultúrától kapcsolata volt a Kárpát-medencével. A kaukázusi kultúra létét úgy tűnik a térségben zajló régészeti kutatások megerősíteni látszanak, azt hogy erről tudhatunk Obrusánszky Borbálának köszönhetjük, munkáit olvasva már fel sem merülhet a szkíta, hun szál tagadása. Türk Attila szerint a honfoglalók sokkal rövidebb idő alatt, egy-két emberöltő alatt tették meg a hosszú utat, ami azért érdekes tény. Akkortájt az Urál túloldalára is indult egy kisebb csoport, sírmellékleteikben konkrétan a honfoglaláskor díszítőművészetének darabjaira leltek (ezt most többen is kutatják). Emellett a kazár birodalom helyének és szerepének átgondolását is szorgalmazza.

Jégkorszakok sorát élhette meg az ember nem csak Európában és a Kaukázusban hanem világszerte, ha a Kárpát-medencében voltak hőforrások, akkor az komoly menedéket jelentett. Kérdés: mikor voltak?

Van egy népcsoport Indiát tartják őshazájuknak, a koptokat pedig legközelebbi rokonaiknak, pártus király szervezte egységbe őket, de előtte átvándoroltak a világon, a magas hegyek, hőforrások vidékén is időztek, végül Palesztinában kötöttek ki, János keresztényekké lettek, majd innen tovább üldözték őket. Iránban és Irakban telepedtek le, pechűkre, mert alig hogy berendezkedtek jött az arab invázió, az irakiakat – Madai - először beszorították a mocsarakba, majd végül azokat is lecsapolták. Az irániak Mandan, Mandeus olyan sokan távoztak, hogy az általuk létrehozott emigráns irodalom ismert fogalom lett. Amit még tudunk róluk: minden szertartásukat folyóvíznél és fehér ruhában végzik, szent számuk a hét és Ádámtól származtatják magukat, Jézusról bár tudnak, sem kereszthaláláról sem a kereszténységben betöltött szerepéről nem, ők még korábban kellett távozzanak. Ősi irataik különösen nehezen hozzáférhetőek, 2000 éves hagyományt őriznek, zárt életet élnek. Embert ölniük tilos, állatot sem egyszerű. Tanulmányozták az iraki mocsárvilág építményeit és kunyhóik a sumer lakóegységek formáját, funkcióját mutatják..

A mai egyiptomi kopt lakosság genetikája őrzi a fáraók korabeli egyiptomiakét, ezek szerint a madai és mandeus csoportok akár nem is az utolsó hanem egy korábbi jegesedésre is emlékezhetnek…

Eddig az amit már tudtunk, több cikk, könyv vagy tanulmány jelent meg róluk, most jön az ami új:

Török Tibor és csoportja a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékén a honfoglalók genetikáját tanulmányozza.

Ez nem új csak tény: „alapos strukturált genetikai felmérés.” még várat magára.

„A honfoglaló magyarokban 30-40% ázsiai eredetű összetevőt találtunk. Abból, hogy ma csupán 4% ez az arány, az a fontos következtetés adódik, hogy a vizsgált honfoglalók hozzávetőleg 10%-ban járultak hozzá a mai magyarság genetika arculatához. Mivel a honfoglalást követően ismereteink szerint nem történt komoly méretű népességcsere a Kárpát-medencében, sőt további keleti eredetű csoportok – besenyők, kunok – is megjelentek, eredményeink azokat a korábbi régészeti, antropológiai adatokat erősítik, melyek szerint a honfoglalók kevesen lehettek.”

„Ez az ázsiai komponens elméletileg a finnugor népektől, szkítáktól, a hunoktól és az avaroktól is származhatott. A finnugor származást lényegében ki tudtuk zárni, a többi csoportból pedig a hunok illenek leginkább a képbe, de a másik két csoport hozzájárulása sem zárható ki teljességgel. Ez a komponens a ma élő tuvaiak, burjátok, mongolok, mandzsúriaiak, kazahok, kirgizek, üzbégek, türkmének, őseitől származik. A régészeti szakirodalomból több alternatív elmélet is ismert, de úgy látom, hogy a mai régészek többségének a finnugor elmélet határozza meg a gondolkodását. Ez persze egyáltalán nem régészeti elmélet, hisz a honfoglaló maradványok egy „törökös” sztyeppei kultúráról árulkodnak. Ennek ellenére első bejelentéseink régészeti körökben igen ellenséges fogadtatásban részesültek. Folyamatosan azt a kioktatást kapjuk, hogy a nyelvészeti rokonság független a genetikai rokonságtól, ezért nem létező álláspontot cáfolunk. Ez az érv azonban több sebből vérzik. Először is a nyelv és genetika nem lehet teljesen független, mert minden fennmaradt nyelvet egy genetikailag jellemezhető viszonylag nagy létszámú populációnak kellett beszélnie. Másodszor, a magyar nyelvet, az uralkodó elmélet szerint, a honfoglalók hozták magukkal a Kárpát-medencébe, ezért bennük még nagyobb arányban várnánk ennek a nagy létszámú populációnak a genetikai nyomait, mint a mai magyarokban, és valljuk be valójában mindenki erre kíváncsi. Harmadszor, az őstörténetünket iskolai oktatás szintjére kikristályosító akadémiai közösség a mai napig nem állt elő alternatív elméletekkel, a honfoglalókat a proto-uráli népekből származtatják. Negyedszer, tudományos prekoncepció vádjával illetnek minket, pedig mi csak fényt szeretnénk deríteni a valóságra. Nagyon sokatmondó, ha a lehetséges hun rokonság hallatán valaki dührohamot kap.”

„Igen, az avarokról van szó, de azt határozottan állítani nem merném, hogy ők beszéltek magyarul, hisz a génekből nem következtethetünk nyelvre, de ezt egy helytálló, erős hipotézisnek tartom. Tudni kell, hogy ez az elképzelés többször felmerült régész-történész körökben is, így például Vámbéry Ármin, László Gyula, Engel Pál, Makkay János és Vékony Gábor egyaránt ennek valamilyen változatát hirdette, és érveiket egyáltalán nem sikerült olyan meggyőzően cáfolni, mint azt legtöbben gondolják. A genetikai adatok ezen elmélet híveit látszanak támogatni, hisz az onogur bolgárok török nyelvűek voltak, és ha valóban egy kislétszámú onogur csapat hajtotta végre a honfoglalást és államszervezést, akkor a nyelvet itt, helyben kellett találniuk. Egyszersmind a magyar nyelvben található jelentős török nyelvi rétegre is egyszerű magyarázatunk van. Ha ez a hipotézis igaz, akkor csak az avarkor népessége jöhet számításba a nyelv hordozójaként. Természetesen nem az avar vezető réteg, mert ők ugyanolyan kisebbségi elit lehettek, mint a honfoglalók.”

http://hvg.hu/tudomany/20170926_magyar_ostortenet_honfoglalas_hunok_avarok_nyelve_magyar

Korábbi cikk:

 „Ezt követően, négy-ötezer évvel ezelőtt a kelet-európai sztyeppéről a bronzkori lovas életmódú Jamnaja-kultúra tagjai ismét nagyjából hetven százalékban rétegezték felül az itt talált népességet. Ezért a mai európai emberek nagyrészt Jamnaja-eredetűek, de a halász-vadászok és az első földművesek génjeit is hordozzák.” Utal a 3. nagy betelepedési hullámra a kutató.

„Ez alapján a budapesti és a szegedi labor is azt találta, hogy a honfoglalók húsz-harminc százaléka anyai ágon közép-kelet-ázsiai eredetű. A többségük azonban Eurázsiában általánosan elterjedt genetikai csoportokba tartozott, ami nem mutat egyértelmű földrajzi régióra, de vannak közöttük Ázsiában ritka vagy hiányzó csoportok is. Ebből az következik, hogy a honfoglalók végleges összetétele minden bizonnyal Kelet-Európában alakult ki. A régészeti intézet elemzése szerint a honfoglalók génjeinek egy része a középkori Európából származó leletekkel, más része pedig a mai Kazahsztán területén feltárt bronzkori, úgynevezett Andronovo-kultúra leleteivel, valamint az Ob és Irtis folyók vidékén fekvő Baraba-sztyeppén, illetve Kína és Üzbegisztán területén feltárt hasonló korú leletekkel mutatott nagyfokú hasonlóságot. A ma élő népességek közül a tatárok, nyenyecek, komik, magyarok, baskírok, hantik, manysik, ukránok, székelyek és csángók között találtak a honfoglalókéhoz hasonló szekvenciákat. A rokonság meghatározásának másik lehetőségeként az egész népesség összetételéhez legjobban hasonlító összetételű népességeket keresünk. A régészeti intézet adatai alapján eszerint is ugyanazok a közép-ázsiai, dél-szibériai Andronovo–Baraba bronzkori kultúrkörből és a kazahsztáni vaskorból származó populációk mutatták a legkisebb genetikai távolságot a honfoglalóktól, amelyeket az előző módszer is talált, de emellett a középkori lengyelek, Kárpát-medencei avarok és longobárdok is közelinek mutatkoztak. A ma élő népességek közül az üzbégek és türkmének génállományát találták leghasonlóbbnak a honfoglaló magyarokéhoz.”

„– Mit mutatnak a különleges karosi honfoglalók leletei?
– Mi is azt találtuk, hogy a karosiakhoz a bronzkori Szintasta–Andronovo- és a vaskori Baraba-kultúra népessége hasonlít legjobban, de ezenkívül a Raskóék által vizsgált honfoglalók, Európa legelső földművesei, a mai Ukrajna és Kazahsztán területén feltárt vaskori szkíták, a dél-szibériai bronzkori szkíta Tagar–Tachtyk-kultúra és a bronzkori Jamnaja-kultúra népessége is szoros kapcsolatot mutatott.
A karosiakhoz legközelebbi mai népességeket keresve a mi adataink négy területre mutatnak: a Kaukázus vidékére és a Közel-Keletre (grúzok, kurdok, perzsák, irakiak, szírek), Közép-Ázsiába (kazakok, üzbégek, tadzsikok, ujgurok, türkmének, azeriek, kirgizek, telengitek, törökök), az Ural-Volga-vidékre (udmurtok, tatárok, baskírok, kondai manysik) és a Kárpát-medencébe (székelyek, csángók).”

És végül:

„– Mindkét adatsor alapján az körvonalazódik, hogy a honfoglalók felmenőit nagyrészt a bronzkori Szintasta–Andronovo–Baraba-kultúrkörben kereshetjük. Ők voltak az első sztyeppei lovas kultúrák europid népességgel. Ezek a népek a Volgától az Altáj–Jenyiszej vidékéig terjedő óriási területen éltek, melynek nagy része ma Kazahsztánhoz tartozik. Itt az első ázsiai gének valamikor időszámításunk előtt 700 táján, a bronzkor végén jelentek meg,..”

„Véleményem szerint a honfoglalók összes felmenője mindig is a sztyeppei kultúrkörbe tartozott. A nyelvészetileg közeli rokon finnugor népek ősei is innen származhattak, de ők elhagyták a sztyeppét, és északra vándoroltak. Erre utalnak például az obi-ugoroknál fennmaradt lovas hagyományok.”

http://magyaridok.hu/lugas/kaukazusi-testverek-1189714/

https://www.facebook.com/OstortenetiMunkacsoport/posts/1277280912357182

A magyar nyelv finnugor eredete ma már tarthatatlan. Marácz László, az Amszterdami Egyetem professzora szerint a magyar nyelv közvetítő nyelv volt a Közép-Ázsiai térségben. A 13.században még beszélte két népcsoport is. Inkább volt átadó nyelv mint átadó.

  "November 12-én az alternatív nyelvészeti eredetről szervezünk konferenciát a Padovai Egyetemen Angela Marcantonio professzorral, aki a római Sapienzia Egyetemen tanít. Én az uráli nyelvek mai állapotáról adok elő, és a magyar nyelv csuvassal közös szókincséről."

„Az ősi magyar nyelv egyfajta közép-ázsiai központi pozíciót foglalt el, többirányú kapcsolatai voltak. Ezt elsősorban nyelvi érintkezés alapján kell levezetnem. Valójában kevés volt a finnugor kapcsolat, a török–mongol kapcsolatok intenzívebbek voltak, több a közös gyök és nyelvtani elem is."

"A csuvasok, baskírok, kazáni tatárok egy magyarhoz közel álló nyelvet beszéltek, amit csak a 13. században cseréltek kipcsak-törökre, genetikailag is rokonaink. Én úgy látom, hogy a magyar volt az átadó nyelv, a hangtani párhuzamok e nyelvek között is ezt mutatják.”

"A finnugor elmélet nem egy newtoni, fizikai törvény. Az elméletnek az a gyenge pontja, hogy nincsenek írott forrásai. Az indogermán kutatásban vannak gót, szanszkrit szövegek, persze ott is sok a spekulatív elem. De a finnugrisztika legősibb forrása a Halotti beszéd, azelőttről nincsenek írott források, kivéve a rovásírásos emlékeket, amikkel nemigen foglalkozik a tudomány. A magyar nyelv nem finnugor vogul alapból rekonstruált gyökökből áll. Van egy gyökrendszere, amit Czuczor Gergely és Fogarasi János térképezett fel a 19. században, a nagyszabású szótárjukban."

"Az obi-ugor jellemzően paleo-szibériai nyelv, de érintkeztek olyan népekkel, akik a magyarhoz közel álló nyelvet beszéltek. Tudjuk, hogy az északi, tundrai népeknek volt kapcsolatuk a lovas nomád népekkel, de ez nem feltétlenül volt genetikai. Van egyfajta finncentrikus gondolkodás ebben az elméletben, de a finn gyökrendszer sokkal bonyolultabb a magyarnál, nem hiszem, hogy nyelvünknek a finn volna a genetikai őse. A szlávok, germánok a mai napig megértik egymást, közeli kapcsolatokról van szó, de a magyar az úgynevezett finnugor nyelvek beszélőivel nem tud kommunikálni. A magyar és a türk nyelvek között erősebb a kapocs, a szanszkrit felé is van kapcsolat: például a ’szekér’ szó a szanszkrit szakar, de ezt az ottani nyelvészek idegen szónak tekintik, amit Közép-Ázsiából kaphattak. Nem a magyar nyelv vette át s lett ’szekér’, pont a fordítottja igaz: de hát a lovas kultúra abban a térségben alakult ki. Az ősi magyar nyelv egyfajta közép-ázsiai központi pozíciót foglalt el, többirányú kapcsolatai voltak. Ezt elsősorban nyelvi érintkezés alapján kell levezetnem. Valójában kevés volt a finnugor kapcsolat, a török–mongol kapcsolatok intenzívebbek voltak, több a közös gyök és nyelvtani elem is."

http://magyaridok.hu/kultura/lehet-magyarul-gondolkodni-2-1161334/

http://taltoskiraly.hu/content/lehet-magyarul-gondolkodni-gyokrendszerrol-ir-maracz-laszlo-professzor

http://users.atw.hu/maraczlaszlo/nye.html

Kép:

http://hvg.hu/tudomany/20170926_magyar_ostortenet_honfoglalas_hunok_avarok_nyelve_magyar

Lehet kihalt az igazi magyarság? - Ez nem igaz!

Nem halt ki az igazi magyarság!

Ki a magyar?

Réthey Ferenc: a Magyar Szent Korona országainak etnográfiai térképe az 1880. évi népszámlálás adatai alapján. Budapest 1886, rajzolta Kogutowicz Manó.  

Link

Nyáry Krisztián nem tudja hogy két generációval ezelőtt nem volt ennyire mobil a világ?

Nem volt időm, a kormányfőt sem hallgattam meg, Nyáryt sem olvastam el csak ezt a cikket:

http://tutiblog.com/az-irodalmi-bulvar-mellett-tortenelmi-tevhitekben-hasit-nyary-krisztian/

Nem is olvasok róla többet, mert csak feldühít, egy felnőtt ember dobálózik a számokkal aminek a végére kiderül hogy lehet kihalt az igazi magyarság már kihalt..   

Miközben vannak adatok, számok amiknek van értelme is.

1920-ban a Kárpát-medencében 10 millió magyar ajkú élt, nagyon szűken véve!

És a végén felteszek egy kérdést aminek szintén van értelme.

Bevezető:

Sokunk nagyszülei úgy hagyták itt ezt a világot hogy alig lépték át falujuk határát, és ez bizony a többség lehetett akkoriban. Így zajlott az élet ez nem újdonság. Továbbá miért ne tudnák az emberek hogy milyen származásúak? A nemzetiségek ma is ápolják hagyományaikat, felesleges összemosni szezont a fazonnal. Akiket meg még a tatárjárás után telepítettek be mára elveszítették nyelvüket, magyar öntudattal rendelkeznek, anyanyelvük is az, de amúgy meg még a legkorábbi időszakból csatlakozottak is őriznek valamit identitásukból, mint a jászok akik az árpádkor előtt már itt lehettek. Mindenesetre hagyjuk hogy mindenki maga döntse el hogy magyar vagy sem, ez nem vérségi előírás.  

A népek keveredtek is csúsztatás, sem a sváb, sem a tót, sem a rác falvakban nem volt szokás össze-vissza házasodni. A nagyszüleim 1949-ben házasodtak össze és még egy Budapesttől 5 km-re lévő faluban is rossz szemmel nézték őket, ennyire volt divat a keveredés. A falvak épp azért maradtak meg addig a korig úgy, mert a lakosság megőrizte különállóságát.         

Nyáry szerint: 1720. 3,5 millió lakosság – aminek fele talán magyar. 1780. 9,2 millió lakosság. Először is a 3,5 millió fele nagyon kevés lenne, de főképpen ez a lényeg: „azonban a rákövetkező évszázadban említett 4-5 milliós bevándorlás színtiszta hazugság”. Úgy bizony, számoljunk csak: ez szűken véve 13,2 már millió lenne, miközben 1920-ban a lakosság 18,2 millió. A közben eltelt 140 évben csak 5 millióval nőtt volna a népesség? Miközben Franciaország megháromszorozta önmagát 200 év alatt? Nyáry hiteltelen.      

„Ezek a 18. században bevándorolt milliók ugyanis nem oldódtak fel a magyarságban… hanem megtartották a saját etnikai arculatukat ott, ahova beköltöztek, majd 1920-ban kiszakították az országból ezeket a területeket, sőt többet is.”

Úgy bizony! Akik meg maradtak azok ma is tisztában vannak nemzetiségükkel. Nem véletlenül volt a kitelepítésekkor könnyű dolguk, már a hatalomnak, mert mindenki pontosan tudta mely faluban milyen származásúak élnek, hisz több száz éve el nem mozdultak onnan.   

Adatok:

1920 Gróf Teleki Pál "vörös térképe", Magyarország nemzetiségeinek területi megoszlásáról.

Gróf Teleki Pál miniszterelnök, földrajztudós híres „vörös térkép"-e, Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról. A világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták. Link

A trianoni szerződés igazságtalanságait készültek vele bemutatni. Valós adatokat tartalmaz, hiszen az anyanyelvi hovatartozás alapján végzett demográfiai felmérésről van szó.

„Mindenekelőtt a Magyarországtól elszakítandó 11.000.000 léleknek 35%-a magyar, amely három és félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást vesszük is alapul.”

Máshol 3,2 milliót olvasni, nemrég hallottam hogy vannak kisebb csoportok, például a csángók egy része akiket az akkori magyar közigazgatás román nemzetiségűnek jegyzett. Ilyenformán például egy falunyi ember akiket a délvidéken telepítettek le nem magyar ajkúként lett bejegyezve.

Mindenesetre közel 3,5 millió az elcsatolt területeken a magyar nemzetiségűek lélekszáma.

A diktátum következtében a lakossága lélekszáma 18,2 millióról 7,6 millióra tehát kevesebb mit a felére csökkent.

Tehát 3,5 millió elszakítva és 7,6 millió a maradék országban - persze voltak még más nemzetiségek is, de akárhogy is nézzük minimum 10 millió magát magyar anyanyelvűnek valló élhetett 1920-ban a Kárpát-medencében.

Ez pedig beszédes mert nagyszüleink még pontosan tudták honnan származnak, nagyanyám sváb volt, gyönyörűen beszélt magyarul de írni nem tudott, szinte egy szó sem írt helyesen. Minden nemzetiség egy helyben élt akár évszázadokig. A kunok és a jászok Mária Teréziáig őrizték önállóságukat, a mai napig egy helyben élnek, a nyelvüket nem őrizték meg, de identitásuk része a származástudat. A rácok, tótok, svábok a mai napig tudják kicsodák, nem titok és nem szégyellendő, éppen ezért az ilyen okfejtésnek hogy 1720-ban mi volt nincsen értelme. 1920-ban volt 10 millió magyar, akkoriban a nemzetiség pontosan azt jelentette mint maga a szó. Tehát ha sváb volt annak vallotta magát, ha tót akkor is, stb. Csak az vallotta magát magyar anyanyelvűnek aki az is volt, és akinek ősei olyan régen éltek az országban hogy már elvesztették nyelvüket, mint a kunok, jászok.

A „Vörös térkép” pontosan mutatja az adatokat nincs miért találgatnunk.

Magam fele részben sváb paraszti származású vagyok (mivel mindkét szülőm félig sváb), negyed részben jász kisnemesi családból, negyed részben pedig középkori főnemesi családból. A jász kisnemesi valójában variálódik egy alföldi főnemesivel, de őket nem szeretjük mert nagyapám szerelemgyerekként törvénytelen volt, az apját nem is ismerete, az alföldi família ma valahol a tengerentúlon él, így származástudatomból ez a vonal hiányzik. A középkori főnemesi család a grófi címig vitte, de valahogy utána minden eltűnt, pedig a Szentpáli család grófi ága mi vagyunk, a másik kihalt, merthogy mint kiderült a hatalmas erdélyi család az Árpád-házi királyokig vezeti vissza magát. Talán ebből adódóan van belőle mindenféle nemes, kis,-közép,-fő is, de az utolsó grófkisasszony Szentpáli Zsófia az én üknagyanyám volt.

Mi vagyok akkor én tehát? Eredek egyrészt félig mindenképpen Bajorországból és negyedig az alföldről negyedig pedig Erdélyből, mégis magyar vagyok, anyanyelvem is az és a nemzetiségem is, ezt választották az őseim és ezt választottam én is.

Nyilván sok olyan keverék van mint én, de nagyszüleink korában ez nem volt még elmondható, kérdezzetek amíg lehet, mert igen érdekes a  családtörténet.

Végzetül: az adatoknak higgyünk ne mindenféle mende-mondának, meg az sem árt ha a saját józan paraszti eszünket használjuk néha.

Ami inkább érdekes: nézzük meg Európa többi országát lélekszám szerint, majdnem 100 éve 10 millió magyar biztosan élt a Kárpát-medencében, most alig néhány millióval van több, mennyivel többszörözte meg mondjuk Franciaország a lélekszámát? Vagy Németország?

Ez az igazi kérdés!       

http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2014/06/mit-uzenhetunk-vilagnak-94-versailles-i.html