Ősmagyar múlt a legújabb 2013 őszi genetikai vizsgálatok tükrében 2. Haplogroup J1

A vizsgálat sajnos nem foglalkozik a jelenleg élő hun leszármazottakkal, de többször is kiemelik hogy további kutatások szükségesek.

Haplogroup J1

Hazánkban a J1 haplocsoport gyakoribb előfordulású, mint az északabbra fekvő országokban, érdekesség hogy néhány etnikai csoportot kizárólag ide sorolnak be, mint például az avarokat. Kinknek ma élő leszármazottjaik 81%-ban hordozzák az eredeti géneket.

A hunok besorolása azonban teljesen más, őket ma az Észak-Európában élő népcsoportok között találták meg. Európában minimum három nagyobb népvándorlás van inkább bevándorlás figyelhető meg, és ma már tudható hogy a neolitikum időszakától kezdve népesítették be Európát több jól körülhatárolható népcsoporttal.

Distribution of European Y-chromosome DNA (Y-DNA) haplogroups by country in percentage

http://www.eupedia.com/europe/origins_haplogroups_europe.shtml

Magyarországon: J* + J1=3%, J2=6,5%

J* + J1, Caucasian, Mesopotanian, Semitic (Arabic, Jewish)

J2, Greco-Anatolian, Mesopotanian, Caucasian

Kialakulásának eredete:

·  J1 => 20,000 years ago (in the Taurus/Zagros mountains)

·  J2 => 19,000 years ago (in northern Mesopotamia)

Az avarok ma élő leszármazottjai: J1 csúcspontok a lápi arabok között Dél- Irakban (81%) találhatóak.  Számomra e tény megdöbbentő hiszen számtalan cikket írtam már az Irakban Madai-nak, Iránban Mandeusnak nevezett népről, akik 1000 évvel ezelőtt megkövült világot őriznek, az előbbiek építészete még tükrözi a sumer hagyományokat is. Különös vallásuk egy ősi egyistenhit, amely tulajdonképpen származásukat rögzítő könyvek tiszteletén alapul. A mandeusokat a muszlimok a Koránban használt „Szábi’a” vagy a helyi „Szubba”, „Szabba” néven ismerik, melynek a jelentéséről sokáig vitatkoztak. A Szábi’a szó arámi eredetű, az ŞBA gyökből való, ugyanúgy, mint a maszbútha szó, amely „vízben való merítkezést” jelent és amely a mandeusok legfontosabb rítusa, az élet minden területén megjelenik. A teljes gyülekezet fehér ruhában vesz részt a szertartásokon. A mezopotámiai folyóvíz melletti esküvői szertartást napjainkban is élő hagyomány. A kereszténység nem fogadta be őket mert még náluk is régebbi hagyományokat őrzött meg, Keresztelő Szent Jánost elsőként tisztelik. Nálunk is van a suba szónak jelentése, bár már egészen mást takar, nem így a Keresztelőhöz köthető napfordulók ünnepei, azok erőteljesebben maradtak fent mint bármi más, a minden napfordulókori és napéjegyenlőségi tűzgyújtás népi hagyománnyá változott. Nálunk a vízhez köthető hagyomány leginkább a városépítésekben maradt fent, de ez máshol is így van, viszont azért őrzünk valamit a temetkezés folyóvíz melletti emlékeiből.

http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/04/mandeusok-egy-vallasfelekezet-amely.html

Mielőtt rátérünk a J1 tanulmányozására kitérünk néhány sor erejéig a hunok lehetséges 6000 évvel ezelőtti történetére:

A hunok leszármazottai a Xiongnu-k, az ősi leletek DNS vizsgálatai azt mutatták ki, hogy a Xiongnu-k már hibrid eurázsiai emberek voltak 2000 évvel ezelőtt, kevert európai és észak-kelet-ázsiai Y-DNS és az mtDNS. A Xiongnu-k hazájának modern lakói jellemzően nagyjából 90% mongol vonallal rendelkeznek, 10% európaival kiegészítve. Az európai mtDNS legrégebbi azonosított jelenlétét, több mint 6000 évvel ezelőtt Mongólia körül találták meg és a Bajkál-tóig elnyúlik.

A Q haplocsoport főképp Közép-Szibériában található meg, továbbá Közép-Ázsiában és a bennszülött amerikaiak között. A Kolumbusz előtti indiánok mintegy 90%- tartozott a Q haplocsoportba, és Q1a2a1 (L54) összes leszálló az ága, beleértve a különböző alcsoportokat mint a Q1a2a1a1 (M3) és Q1a2a1a2 (Z780).

Q1 haplocsoport-ot Európába  úgy vélik, a hunok, a mongolok és a törökök hozták be, akik eredetileg mind az Altaj régió körül a mai Mongóliában éltek. A Q haplocsoportot azonosítottak a vaskorban is, a hun helyek Mongóliában - Petkovski et al. (2006) és a Xinjiang Kang és mtsai. (2013). A modern mongolok a különböző Q1 alcsoportba tartoznak, gyakorisági sorrendben: Q1a2a1c (L330), Q1a1a1 (M120), Q1a1b (M25) és a Q1a2a * (L53).

A Q haplocsoport Götaland-ban és Gotland-ban, Svédország déli részén található meg a legnagyobb gyakorisággal Európában (5%), és szinte az egész a Q1a2b1 (L527) alcsoportba tartozik.
Itt megemlítik hogy a római híradásokban szerepelt egy állásfoglalás; miszerint a hunok csak az uralkodó elitet képezték - kis számban és a hadsereg leginkább a germán harcosokból állt. Valamint hogy Gotland és Götaland a feltételezett hazája az ó-gótoknak. Ezt csak azért jegyeztem meg mert mindent le akartam jegyezni amit a hunokkal kapcsoltban találtam. Hozzátenném: nem elképzelhetetlen hogy a hunok egy csoportja egy nagyobb germán csoportot irányítva ott telepedett le, továbbá van néhány svájci falu is aki hun eredetűnek vallja magát.    

A J1 Haplocsoport eredete a Közel-Kelet, valószínűleg Kelet-Anatóliából származik, a Van-tó közeléből Közép-Kurdisztánból. Kelet-Anatólia régióból, ahol a kecskéket, juhokat és szarvasmarhákat először háziasították a Közel-Keleten, a J1 haplocsoport szinte biztosan kapcsolódik a pásztorkodó életmód terjeszkedéséhez az egész Közel-Keleten és Európában is.

J1 két fő csoportra osztható: a J1c3 (P58) alcsoport és a másik ág a J1 (J1 * J1a, J1b, J1c1 és J1c2).

A J1-P58 (J1b2 a ISOGG fa, korábbi nevén J1c3) ág: feltételezhetően az utolsó jégkorszak végén (12000 évvel ezelőtt) indult el a pásztorok nagymértékű vándorlása Kelet-Anatóliából - Levante, Taurus és Zagros hegység és az Arab-félsziget térségéből.

Más J1 alcsoportot kevésbé tanulmányoztak, további vizsgálatokra van szükség. A legtöbb J1 a Kaukázusban, Anatóliában és Európában nem-J1-P58 alcsoportba tartozik. Más típusú J1 valószínűleg a neolitikum során terjedt el Európában. A J1 különösen gyakori Európa hegyvidéki régióiban Görögország, Albánia, Olaszország, Közép-Franciaországban, és a leginkább Ibéria néhány részén (Asturias, Cantabria, Kasztília-La Mancha), valamint ott ahol a legsűrűbben találhatók neolitikus települések (Portugália és Andalúzia). A figyelemre méltó kivétel az Alpok és a Kárpátok.

A J1 haplocsoport Európában és Nyugat-Ázsiában jelentős mértékben eltérnek a regionális közösségeknek megfelelően. A legnagyobb helyi százalékos eloszlás Európában Görögországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában alig haladhatja meg az 5%-ot. Ugyanakkor Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban is vannak területek ahol J1 úgy tűnik teljesen hiányzik. Észak-Európában az országos frekvencia kevesebb mint 0,5%, lokalizáltan figyelhető meg Skóciában, Angliában, Belgiumban, Németországban és Lengyelországban. Nagyobb mintaszámra van szükség, hogy tisztább képet kaphassunk a J1eloszlásáról Európában.

Még a Kaukázus és Anatólia az a régió, ahol ez a haplocsoport előfordul, úgy gondolják, hogy eredetileg innen származott, nagy eltérések vannak a régiók között. Például a Kubachi és Dargins a Dagesztán az észak-kaukázusi több mint 80%-a J1, míg az ingus szomszédok 200 km -re északra, alig 3%-át éri el. Kelet-anatóliai Van -tó körül láthatunk, több mint 30 %-a J1, míg a dél-nyugati anatóliai csak 2%. Még a Kurdisztánban nagy az előfordulása. A kis esetszám miatt akár minden régióban hibás lehet!

Az arab országokban találjuk a J1 csúcspontokat a lápi arabok között Dél- Irak (81%), a szudáni arabok (73%) , a jemeni (72%) , a beduinok (63%) , a katari (58%) , a szaúdi ( 40 %), az ománi (38 %) és a palesztin arabok (38 %). Magas százalékokat is megfigyelhető , az Egyesült Arab Emírségek (35%) , a parti Algéria (35%) , Jordánia ( 31%) , Szíria (30%) , Tunézia (30%) , Egyiptom ( 21% ) és Libanon (20% ). A legtöbb arab a J1 alcsoport J1c3 ága.

Mint haplocsoport  a G és J1 lehetett a fő vonal ahogy az állatok háziasítása bejutott Európába. Mind a G és J1 elérik maximális frekvenciát a Kaukázusban, egyes etnikai csoportok szinte kizárólag a J1 (Kubachis, Kaitaks, Dargins, avarok ), míg mások rendkívül magas G (Shapsugs, észak oszétok). A legtöbb etnikai csoport az Észak-Kaukázusban is mindkét haplocsoportban 20 és 40 % között van, amely messze a két domináns haplocsoportot jelenti. A Dél-Kaukázus (Grúzia, Örményország , Azerbajdzsán) a J2 haplocsoportba tartozik, keverék, és valójában kissé magasabb, mint akár a J1 akár a G. A legtöbb kaukázusi J1 jelenleg J1*, ami azt jelenti, hogy már nem tudtak azonosítani közös SNP-t, így egy új alcsoporttá vált. Örményország kiemelkedik a tételben amely a lényeges J1c3d kisebbség (legalább egyharmadának J1 , azaz mintegy 4 %-a.)

 

Forrás:

http://www.eupedia.com/europe/european_y-dna_haplogroups.shtml

http://www.eupedia.com/europe/origins_haplogroups_europe.shtml#J1

http://www.eupedia.com/europe/Haplogroup_J1_Y-DNA.shtml

http://www.eupedia.com/europe/neolithic_europe_map.shtml

Ősmagyar múlt a legújabb 2013 őszi genetikai vizsgálatok tükrében

A Kurgán-kultúra és a proto-indoeurópai nyelv lehet a válasz eredetünkre, mert valahogy a domináns európai Y-kromoszómák bennünk is éppen úgy megtalálhatóak.

Nagyon sok kérdés és csak néhány válasz de az legalább lenyűgöző.  

Distribution of European Y-chromosome DNA (Y-DNA) haplogroups by country in percentage

http://www.eupedia.com/

Bevezető

Történelmünk a genetika tükrében. Genetikai vizsgálat igazolta a székely-magyar rokonságot. A modern nyelvészek a proto-indoeurópai hazát a Pontic-Caspian sztyeppére helyezték. Itt jött létre egy közös népi, új lingua franca, amelyet a nyelvészek proto-indoeurópai (PIE) nyelvnek neveznek. Nyelvi hasonlóság áll fenn a PIE és kaukázusi és hurri nyelvek között, a Közel-Keleten az egyik keze, és az uráli nyelvek a Volga-Urál régióban a másik keze. A finnugor nyelvrokonságot nem tagadni kell hanem beépíteni az elméletbe, az uráli nyelvek kapcsolatának ősiségét éppen a fennmaradt ragozó nyelvek mutatják meg. 

 

Migration map of haplogroup R1a from the Neolithic to the late Bronze Age (c. 1000 BCE)

A modern nyelvészek a proto-indoeurópai hazát a Pontic-Caspian sztyeppére helyezték, ezzel rögtön megvan a válasz arra miért a magyar nyelv őrizte meg leginkább a proto-indoeurópai nyelv ősi maradványát, az utolsó népcsoport volt aki ottani eredettel telepedett be Európába, persze ez lesarkított változat, hiszen a betelepedett jelen esetben nem jó kifejezés, valójában inkább visszatelepedést kellene mondanunk, de ez a kérdéskör nem szerepel a tanulmányban. Egyet azonban megállapít, legalábbis hivatkozik egy másik tanulmányra ahol ezt szerepeltetik: a genetikai vizsgálatokkal kimutatták a kortárs magyar és székely népcsoport közötti kapcsolatot. A neolitikus, eneolitikus és korai bronzkori kultúra a Pontic-Caspian sztyeppén az úgynevezett Kurgan kultúra (7000-2200 BCE). A domináns európai haplocsoportok, az R1a és R1b emberek szoros kulturális kapcsolata miatti kölcsönhatás szerte a Pontic-Caspian sztyeppén egy közös népi, új lingua franca létrejöttét eredményezte, amelyet a nyelvészek proto-indoeurópai (PIE) nyelvnek neveznek. Értelmetlen megpróbálni hozzárendelni egy származási régióhoz a PIE nyelvet. Nyelvi hasonlóság áll fenn a PIE és kaukázusi és hurri nyelvek között, a Közel-Keleten az egyik keze, és az uráli nyelvek a Volga-Urál régióban a másik keze.

Ugyanannak a nyelvnek ősi gyökerét beszéljük mint amit Európa nagy része is beszél, de ez a nyelv az évezredek alatt rengeteget változott, minden irányban és nemcsak átvétel – hatalmas népmozgások - során, hanem a klímaváltozások által kikényszerített életmódváltozások időszakában is, amikor már csak a mindennapi élet működtetéséhez is új szavakat kellett képezzenek.

Tény hogy nem vettünk és nem adtuk át semmit azokból a szavainkból, amik már a legkorábban is létezhettek. Több idevágó példa is lenne de talán a ház - lakóegység, lakótér, hajlék értelemben – a legjobb kifejezés. Angol house, német haus, spanyol és portugál casa, viszont finn talo, melyik hasonlít inkább a magyar kifejezésre? Igaz az észt már hasonló hoone. Néhány szláv nyelv: lengyel és szerb dom, ukrán dim, a bolgár otthon dom.

Valaki felteszi helyettünk a kérdést?

Egy hozzászóló Robert Grzelka által feltett kérdés (a korábbi kutatási adatok alapján).

Nagyon bonyolult Magyarország:

32,5% R1a, Balto-Slavic, Germanic, Indo-Iranian

17%     R1b, Italo-Celtic, Germanic; Hittite, Armenian, Tocharian

15%     I2, Sardinian, Iderian, Dinaric, Danubian – I2*+I2a

8%-     I1, pre-Germanic (Nordic)

7%-     J2, Greco-Anatolian, Mesopotanian, Caucasian

9, 5%- E1,North African, Near Eastern, Balcanic – E1b1b

és csak 1% N – Uralo-Finnic, Baltic, Siberian - ?

Ha csak 1%-os az N akkor hogyan beszélheti az egész ország a nyelvet? Van-e más lehetőség? Lehet, hogy a összekötő „oldeuropeans” nyelv - I1 - I2 - J2. - 30%-a lakosságnak. Vajon valóban a finn-ugor egyik csoportja? Lent olvasható a forrás, hivatkozás: 1.

2013 szeptember/október vizsgálat alapján, a táblázatból:

Region/Haplogroup	I1	I2* + I2a	I2b	R1a	R1b	G	J2	J* + J1	E1b1b	T	Q	N
Hungary	8.5	16	2	29.5	18.5	3.5	6.5	3	8	0	0	0.5

500-1000 minta alapján.

haplogroups by country in percentage

Last update : September/October 2013 (revised Bulgaria, Denmark, Finland, France, Hungary, Macedonia, Netherlands, Norway, Poland, Romania, Serbia, Slovakia, Slovenia, Sweden and Ukraine, added Corsica, Malta, Tyrol, Bosniaks, Bosnian Croats, Bosnian Serbs, Kosovo, Montenegro, Moldova, Gagauzes, Ossetians, Gotland, Greenland, Saami, Chuvashs, Komi, Mari, Mordvins, Tatars, and Udmurts)

http://www.eupedia.com/europe/european_y-dna_haplogroups.shtml

Annak ellenére hogy a finnugor rokonság genetikailag már nem mutatható ki, a nyelvészeti egyezések éppen a jelenlegi kutatást igazolják. Az uráli nyelvek nagyon korán váltak ki a közös ősből melyre rámutat az hogy ilyen kevés helyen maradt fent a ragozó nyelvek közül. Az agglutináló (szó szerint: „ragasztó”, értelem szerint: ragozó) nyelv a szavak jelentését elsősorban a szóalakok megváltoztatásával állítja elő úgy, hogy azokhoz toldalékokat kapcsol. Az uráli nyelveken kívül a tejesség igénye nélkül: japán, koreai, mongol, baszk, bantu, berber, a navajo és lakota indiánok csoportjai, az eskimo–aleut nyelvek, néhányan a perzsa és az örmény nyelvet is ide sorolják. Az ősi nyelvek közül: sumer, hurri, urartian, hatti, guti, kushita. Lent olvasható a tejes lista, hivatkozás: 2.   

Továbbá ugyan az N haplocsoport aránya minimális, de a W haplocsoport már azért nagyobb, a 2013-as vizsgálat erre nem tér ki, de a térképeknél azért akadnak adatok. Lent olvasható, és térképet is tettem fel. 

Ebben a cikkben már nincs lehetőségem de egy későbbiben kitérek az avarok és a hunok lehetséges eredetére is.

Annak akit komolyabban érdekel itt van a fentiek indoklása, nem túl jó fordítás, de mentségemre szóljon hogy sietnem kellett.

R1b a leggyakoribb haplocsoport

Nyugat-Európában több mint 80%-át eléri a lakosságnak: Írország, Skócia, Wales nyugati része, az Atlanti-óceán peremén Franciaország és Baszkföld. Gyakori Anatóliában és a Kaukázus környékén, részben Oroszországban és Dél-Közép Ázsiában. Az Atlanti-óceán mellett az és az Európa északi-tengeri  partján, hotspotok között. a Pó völgyében Észak- Közép Olaszországban ( 70% feletti), az oszétok (Ossetians) az Észak-Kaukázusban (több mint 40 %), és a közeli Örményország (35%), a baskírok az Urál régióban Oroszországban (50 %), Türkmenisztán (több mint 35 %), a Hazara emberek Afganisztánban (35%), az ujgurok Észak - Nyugat-Kínában (20% ), valamint a Newars nép Nepálban (11%). R1b - V88 ,a subclade specifikus szubszaharai Afrikában található 60-95 %-a férfi Észak- Kamerun.

Anatóliai vagy kaukázusi eredetű ?

A R1b paleolit ​​eredete a mai napig nem teljesen egyértelmű. Néhány legrégebbi formája R1b a Kaukázus környékén található, Iránban és Dél- Közép Ázsiában, a hatalmas térségben, ahol barangolt a nomád vadászó-gyűjtögető R1b a jégkorszak alatt. Haplocsoport R1 * és R2 * talán eredetileg Dél-közép Ázsiában ( a Kaszpi- depresszió és a Hindu Kush ). Egy ág R1-ből fejlődtek ki az R1b majd R1b1 és R1b1a az északi részen, a Közel-Kelet az utolsó glaciális körüli idő maximum (kb. 20000 évvel ezelőtt), míg az R1 vándoroltak északra, Szibériában. R1b1a  feltételezetten Észak- Anatóliába költözött és az egész Kaukázust belakta  a neolitikum során , ahol szét vált: R1b1b1 (M73) és a R1b1b2 (M269). A közel-keleti maradék alakult R1b1c (V88), most alacsony frekvenciákat találtunk a libanoni, a drúzok, és a zsidók között. A föníciaiak (aki a mai Libanon) terjeszkedett ez R1b1c a gyarmatokig, különösen a Szardíniában és a Maghreb országokban.

R1b1a2 (a leggyakoribb forma Európában) és a R1b1a1 szorosan kapcsolódik a indoeurópai nyelvek terjedéséhez, igazolja megerősített jelenlétét az összes régióban a világon, ahol indo-európai nyelveket beszéltek az ókorban, az Atlanti-óceán partján Európában, az indiai szubkontinensen, beleértve szinte egész Európában (kivéve a Finnország és Bosznia-Hercegovina), Anatólia, Örményország, Oroszország európai, dél-szibériai, sok kisebbségi sziget Közép-Ázsia körül (elsősorban Xinjiang, Türkmenisztán, Tádzsikisztán és Afganisztán), nem elfelejtvén Iránban, Pakisztánban, Indiában és Nepálban. R1b és R1a története bonyolultan kapcsolódik egymáshoz.

Az Észak-Kaukázus és a Pontic-Caspian sztyeppe: az indoeurópai kapcsolat

A modern nyelvészek a proto-indoeurópai hazát a Pontic-Caspian sztyeppére helyezte, a különböző földrajzi és régészeti területek kiterjesztése a Duna torkolatától az Ural hegységig, a keleti és az észak-kaukázusi térségben dél felé. A neolitikus, eneolitikus és korai bronzkori kultúra a Pontic-Caspian sztyeppén az úgynevezett Kurgan kultúra (7000-2200 BCE) Marija Gimbutas, a temetkezési halmok (kurgánok) tartós gyakorlatának következtében az e régióbeli az egymást követő kultúrák között.

Ma már tudjuk, hogy a Kurgan típusú temetkezések dátuma csak a Kr.e 4. évezred (kezdődhetett) és szinte biztosan a Kaukázustól délre származik.

Röviddel Kr.e. 3700-ben jelent meg látszólag a semmiből a Maykop kultúra, a világ első bronzkori társadalma az északnyugat Kaukázusban. Az eredete még bizonytalan, de a régészek szerint is kapcsolódik a kortárs Chalcolithic kultúrákhoz Asszíriában és nyugat Iránban.

Régészet is világosan mutatja a bronz használatát és a Kurgan jellegű temetkezések szétterjedését. A Maykop kultúrát a Pontic-Caspian sztyeppén, a Yamna kultúra követte (Kr.e. 3500 -től). Kurgan (a.k.a, halom, sírdomb, tumulus) temetkezés domináns jellemzőjévé vált az ősi indoeurópai társadalmaknak és széles körben használják többek között kelták, rómaiak , germánok és szkíták.

A Yamna időszak (3500-2500 BCE) az egyik legfontosabb a indo-európai kultúra és a társadalom létrehozásában. A Közel-keleti R1b ember együtt élt, és keveredett bizonyos mértékig, a helyi R1 takarmányozók és pásztorok több mint ezer évig, esetleg két vagy három. R1a és R1b emberek szoros kulturális kapcsolata miatti kölcsönhatás szerte a Pontic-Caspian sztyeppén egy közös népi, új lingua franca létrejöttét eredményezte, amelyet a nyelvészek proto-indoeurópai (PIE) nyelvnek neveznek. Értelmetlen megpróbálni hozzárendelni egy származási régióhoz a PIE nyelvet. Nyelvi hasonlóság áll fenn a PIE és kaukázusi és hurri nyelvek között, a Közel-Keleten az egyik keze, és uráli nyelvek a Volga-Urál régióban a másik keze.

A domináns európai haplocsoport:

R1a - úgy gondolják, hogy ez volt a domináns haplocsoport az északi és keleti indoeurópaiak között, így alakultak ki az indo-iráni, mükénéi görög, trák, a balti és szláv ágak. A proto- indoeurópai eredetileg a Yamna kultúra (3300-2500 BCE), a Pontic-Caspian sztyeppe a modern Ukrajna és Délnyugat- Oroszország között helyezkedett el. A terjeszkedés kapcsolódik a lovak háziasításához az eurázsiai sztyeppén, és nagy találmánya a szekér (lásd R1b).
Pontic-Caspian sztyeppe keleti része szoros összefüggésben van az indo- iráni és a balti - szláv ágak indoeurópai nyelvekkel. Régészeti, nyelvészeti és genetikai adatok alapján lehet mondani, hogy az állattenyésztő nomádok, akik éltek az északi orosz és erdei sztyeppéken 5000 évvel ezelőtt túlnyomórészt R1a apai vonalaknak felelnek meg,

Manapság magas R1 frekvenciák találhatók Lengyelországban (ahol 55 % él), Ukrajna (40-65%), az európai Oroszország (45-65 %), Fehéroroszország (49%), Szlovákia (42%), Lettország (40 %), Litvániában (38%), a Cseh Köztársaságban (34%), Magyarország (32%), Norvégia ( 27%), Ausztria (26%), Horvátország (24%), Északkelet-Németország (24 %), Svédország (19%) és Romániában (18%).

A balti ág - R1a és N1c1
A balti ág úgy gondolják, hogy a Fatyanovo kultúrában alakult ki (3200-2300 BCE), az északkeleti terjeszkedése a Corded Ware kultúra. Kora bronzkori R1- a nomádok az északi és erdei sztyeppék keveredtek a hazai uráli nyelvű lakossággal (N1c1 vonalak) a régióban. Ezt támasztja alá egy erős jelenléte mind R1a és N1c1 haplocsoportoknak Finnország déli részén, Litvánia és a szomszédos Oroszország részén.

Finn-uráli mtDNS

Finn-uráli emberek egy általános mtDNS keverékek, hasonlít a többi európaiak, és nagyobb arányban W és U5b, és egy kis százaléka szibériai haplocsoportok mint a N vagy A.

A Lappokat jellemzik nagy százalékban U5b1 és V haplocsoportok.

http://www.eupedia.com/europe/maps_mtdna_haplogroups.shtml

Distribution of haplogroup W (mtDNA) in Europe, the Near East and North Africa

 

Haplocsoport W (mtDNS)
Jelenleg alacsony frekvenciák Európa legnagyobb részén, Anatóliában, a Kaszpi-tenger környékén, valamint az indiai-pakisztáni határ Xinjiang, haplocsoport W az egyik legjobb anyai markerek indoeurópai származású (mtDNS megfelelője R1a és R1b). Legmagasabb frekvencia Ukrajnában, az európai Oroszország, balti államok és Finnország (3-5%-os általános), valamint Észak-Pakisztán (15%), Punjab (9%) és Gujarat (12%). Indiai ez sokkal gyakoribb a felső kasztok között.

http://www.eupedia.com/europe/origins_haplogroups_europe.shtml#W

Itt látható a térkép az mt-haplocsoport W, a leszármazás szorosan kapcsolódik a balti-szláv népekhez. A maximális frekvencia W figyelhető meg Finnországban (9,6%), Magyarországon (5,2%), Lettországban (4,1%), Macedónia (4%) és Fehéroroszország (3,7%, de a több mint 5% fölötti, ha a déli részt nem tekintjük). A finnek és a magyarok egyaránt uráli nyelvet,  beszélnek ami azt jelentené, egy uráli kapcsolat a haplocsoport W. Azonban más uráli emberek sokkal kevésbé, és gyakran nincs W egyáltalán. Ilyen például a Saami, Lapp csak 1%-a és az udmurtok 0%.

Regionális hotspotok Katalóniában, Brittany-Normandy és Írország tükrözi az azonos régiókat U5 és V, amelyek Finnországra és Karéliára szintén jellemzőek. Nehéz átlátni, hogy ezek a régiók hogyan csatlakoztathatóak történelmileg, kivéve, ha ezek közös mezolitikus származásúak.

Haplocsoport W is jól képviseli néhány népcsoport az Észak-Kaukázusban, mint például a Karachay-Balkars (8,1%), avarok (8,1%), Adyghe-Kabardin (5,2%), három nép, aki megosztja közel 5%-a haplocsoport X.

Haplocsoport W is jól képviseli néhányat a néhányat az Észak-Kaukázus népcsoportok közül, mint például a Karachay-Balkars (8,1%), avarok (8,1%), Adyghe-Kabardin (5,2%), három nép megosztja közel 5% a haplocsoport X .

Európán kívül is megtalálhatóak a haplocsoport W magas frekvenciákban Tajiks (6,2%), körülbelül 1,5% között az üzbégek között, türkméneknél és kazahoknál nyoma frekvenciákon (<0,5%), és sok észak-ázsiai etnikai csoportok közül, (Tuva, jakutokkal, burjátok, mongolok, koreaiak, japán). A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a W volt egy kisebb törzse az indo-európaiaknak. A haplocsoport W alapító hatásával a női indoeurópai népességre lehetne megmagyarázni a furcsán magas gyakoriságát.

Nem vettem észre semmi különleges minta eloszlást ​​subclades (mind megtalálhatók szerte Európában), kivéve a W6, amely úgy tűnik, hogy a fő subclade található a Közel-Keleten és a Kaukázusban (amellett, hogy Közép-Európában).

http://www.eupedia.com/forum/threads/29172-New-map-of-mtDNA-haplogroup-W

Források:

A legfrissebb:

http://www.eupedia.com/europe/european_y-dna_haplogroups.shtml

Teljes korábbi:

http://www.eupedia.com/europe/origins_haplogroups_europe.shtml#R1b

http://www.eupedia.com/europe/origins_haplogroups_europe.shtml#R1a

http://www.eupedia.com/europe/origins_haplogroups_europe.shtml#J2

http://www.eupedia.com/europe/maps_mtdna_haplogroups.shtml#W

http://www.eupedia.com/europe/european_y-dna_haplogroups.shtml

http://www.eupedia.com/europe/Haplogroup_J1_Y-DNA.shtml

http://www.eupedia.com/europe/origins_haplogroups_europe.shtml#Finno-Uralic

http://www.eupedia.com/europe/neolithic_europe_map.shtml

Hivatkozások:

Hivatkozás: 1.

Valaki felteszi helyettünk a kérdést?

Egy hozzászóló Robert Grzelka által feltett kérdés (a korábbi kutatási adatok alapján).

http://www.eupedia.com/europe/origins_haplogroups_europe.shtml#Finno-Uralic

Hozzászólás:

Robert Grzelka

• 6 months ago

Very complicated are Hungary:
Hungary: 32,5% Slavic (R1a), 17% Celts, (R1b) , 15% I2, 8%I1, J2 – 7%, E1-9,5%. and only 1%N – finian-syberian. Is that so, that only 1%N make whole Hungary speaks their language? Is there some other possibility? Is that maybe that its oldeuropeans language connecting I1 i I2 z J2. – whith would give 30% of population. Then we could understand why Slavic language do not surpas oldeuropean language in Hungary. Are they realy one group of ugro-finians?

Hivatkozás: 2.

Examples of agglutinative languages include:

·         Algonquian languages, namely Cree and Blackfoot

·         Members of the proposed Altaic language family

·         Japonic languages

·         Korean language

·         Mongolic languages

·         Tungusic languages

·         Turkic languages

·         Athabaskan languages, namely Navajo

·         some resources believe Armenian and Persian are the only Indo-European languages which are agglutinative.

·         Austronesian languages

·         Basque language

·         Bantu languages (see Ganda)

·         Dravidian languages, most prominent of which are Kannada, Malayalam, Tamil, Telugu and Tulu

·         Eskimo–Aleut languages, namely Aleut, Inuktitut, and Yupik

·         Igboid languages

·         Kartvelian languages

·         some Mesoamerican and native North American languages including Nahuatl, Huastec, and Salish

·         Muskogean languages

·         Northeast and Northwest Caucasian languages

·         Berber languages

·         Some believe that Persian language is the only Iranian language which is agglutinative

·         many Uralic languages, namely Hungarian, Finnish and Sami languages

·         Siouan languages, namely Lakota and Yuchi

·         many Tibeto-Burman languages

·         Quechua languages and Aymara

Many languages spoken by Ancient Near East peoples were agglutinative:

·         Sumerian

·         Elamite

·         Hurrian

·         Urartian

·         Hattic

·         Gutian

·         Lullubi

·         Kassite

http://en.wikipedia.org/wiki/Agglutinative_language