Nem halt ki az igazi magyarság!
Ki a magyar?
 |
| Réthey Ferenc: a Magyar Szent Korona országainak etnográfiai térképe az 1880. évi népszámlálás adatai alapján. Budapest 1886, rajzolta Kogutowicz Manó. |
Nem volt időm, a
kormányfőt sem hallgattam meg, Nyáryt sem olvastam el csak ezt a cikket:
Nem is olvasok róla
többet, mert csak feldühít, egy felnőtt ember dobálózik a számokkal aminek a
végére kiderül hogy lehet kihalt az igazi magyarság már kihalt..
Miközben vannak adatok,
számok amiknek van értelme is.
1920-ban a Kárpát-medencében 10 millió
magyar ajkú élt, nagyon szűken véve!
És a végén
felteszek egy kérdést aminek szintén van értelme.
Bevezető:
Sokunk nagyszülei
úgy hagyták itt ezt a világot hogy alig lépték át falujuk határát, és ez bizony
a többség lehetett akkoriban. Így zajlott az élet ez nem újdonság. Továbbá
miért ne tudnák az emberek hogy milyen származásúak? A nemzetiségek ma is
ápolják hagyományaikat, felesleges összemosni szezont a fazonnal. Akiket meg
még a tatárjárás után telepítettek be mára elveszítették nyelvüket, magyar
öntudattal rendelkeznek, anyanyelvük is az, de amúgy meg még a legkorábbi időszakból
csatlakozottak is őriznek valamit identitásukból, mint a jászok akik az
árpádkor előtt már itt lehettek. Mindenesetre hagyjuk hogy mindenki maga döntse
el hogy magyar vagy sem, ez nem vérségi előírás.
A népek keveredtek
is csúsztatás, sem a sváb, sem a tót, sem a rác falvakban nem volt szokás
össze-vissza házasodni. A nagyszüleim 1949-ben házasodtak össze és még egy
Budapesttől 5 km-re lévő faluban is rossz szemmel nézték őket, ennyire volt
divat a keveredés. A falvak épp azért maradtak meg addig a korig úgy, mert a
lakosság megőrizte különállóságát.
Nyáry szerint: 1720.
3,5 millió lakosság – aminek fele talán magyar. 1780. 9,2 millió lakosság.
Először is a 3,5 millió fele nagyon kevés lenne, de főképpen ez a lényeg: „azonban
a rákövetkező évszázadban említett 4-5 milliós bevándorlás színtiszta hazugság”.
Úgy bizony, számoljunk csak: ez szűken véve 13,2 már millió lenne, miközben 1920-ban a lakosság 18,2 millió. A
közben eltelt 140 évben csak 5 millióval nőtt volna a népesség? Miközben
Franciaország megháromszorozta önmagát 200 év alatt? Nyáry hiteltelen.
„Ezek a 18. században bevándorolt milliók ugyanis nem
oldódtak fel a magyarságban… hanem megtartották a saját etnikai arculatukat
ott, ahova beköltöztek, majd 1920-ban kiszakították az országból ezeket a
területeket, sőt többet is.”
Úgy bizony! Akik
meg maradtak azok ma is tisztában vannak nemzetiségükkel. Nem véletlenül volt a
kitelepítésekkor könnyű dolguk, már a hatalomnak, mert mindenki pontosan tudta mely
faluban milyen származásúak élnek, hisz több száz éve el nem mozdultak onnan.
Adatok:
1920 Gróf Teleki Pál "vörös térképe",
Magyarország nemzetiségeinek területi megoszlásáról.
 |
|
Gróf Teleki Pál miniszterelnök,
földrajztudós híres „vörös térkép"-e, Magyarország 1910-es
népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról. A világ egyik első olyan
térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség
figyelembevételével ábrázolták. Link
|
A trianoni
szerződés igazságtalanságait készültek vele bemutatni. Valós adatokat
tartalmaz, hiszen az anyanyelvi hovatartozás alapján végzett demográfiai
felmérésről van szó.
„Mindenekelőtt
a Magyarországtól elszakítandó 11.000.000 léleknek 35%-a magyar, amely három és
félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást
vesszük is alapul.”
Máshol 3,2 milliót
olvasni, nemrég hallottam hogy vannak kisebb csoportok, például a csángók egy
része akiket az akkori magyar közigazgatás román nemzetiségűnek jegyzett.
Ilyenformán például egy falunyi ember akiket a délvidéken telepítettek le nem magyar
ajkúként lett bejegyezve.
Mindenesetre közel 3,5 millió az elcsatolt területeken a
magyar nemzetiségűek lélekszáma.
A diktátum következtében a lakossága lélekszáma 18,2
millióról 7,6 millióra tehát
kevesebb mit a felére csökkent.
Tehát 3,5 millió elszakítva
és 7,6 millió a maradék országban -
persze voltak még más nemzetiségek is, de akárhogy is nézzük minimum 10 millió magát magyar anyanyelvűnek
valló élhetett 1920-ban a Kárpát-medencében.
Ez pedig beszédes mert nagyszüleink még pontosan tudták
honnan származnak, nagyanyám sváb volt, gyönyörűen beszélt magyarul de írni nem
tudott, szinte egy szó sem írt helyesen. Minden nemzetiség egy helyben élt akár
évszázadokig. A kunok és a jászok Mária Teréziáig őrizték önállóságukat, a mai
napig egy helyben élnek, a nyelvüket nem őrizték meg, de identitásuk része a
származástudat. A rácok, tótok, svábok a mai napig tudják kicsodák, nem titok
és nem szégyellendő, éppen ezért az ilyen okfejtésnek hogy 1720-ban mi volt
nincsen értelme. 1920-ban volt 10 millió magyar, akkoriban a nemzetiség
pontosan azt jelentette mint maga a szó. Tehát ha sváb volt annak vallotta magát,
ha tót akkor is, stb. Csak az vallotta magát magyar anyanyelvűnek aki az is
volt, és akinek ősei olyan régen éltek az országban hogy már elvesztették
nyelvüket, mint a kunok, jászok.
A „Vörös térkép” pontosan mutatja az adatokat nincs miért
találgatnunk.
Magam fele részben sváb paraszti származású vagyok (mivel
mindkét szülőm félig sváb), negyed részben jász kisnemesi családból, negyed
részben pedig középkori főnemesi családból. A jász kisnemesi valójában
variálódik egy alföldi főnemesivel, de őket nem szeretjük mert nagyapám
szerelemgyerekként törvénytelen volt, az apját nem is ismerete, az alföldi família
ma valahol a tengerentúlon él, így származástudatomból ez a vonal hiányzik. A
középkori főnemesi család a grófi címig vitte, de valahogy utána minden eltűnt,
pedig a Szentpáli család grófi ága mi vagyunk, a másik kihalt, merthogy mint
kiderült a hatalmas erdélyi család az Árpád-házi királyokig vezeti vissza
magát. Talán ebből adódóan van belőle mindenféle nemes, kis,-közép,-fő is, de az
utolsó grófkisasszony Szentpáli Zsófia az én üknagyanyám volt.
Mi vagyok akkor én tehát? Eredek egyrészt félig mindenképpen
Bajorországból és negyedig az alföldről negyedig pedig Erdélyből, mégis magyar
vagyok, anyanyelvem is az és a nemzetiségem is, ezt választották az őseim és
ezt választottam én is.
Nyilván sok olyan keverék van mint én, de nagyszüleink
korában ez nem volt még elmondható, kérdezzetek amíg lehet, mert igen érdekes a
családtörténet.
Végzetül: az adatoknak higgyünk ne mindenféle mende-mondának,
meg az sem árt ha a saját józan paraszti eszünket használjuk néha.
Ami inkább érdekes: nézzük meg Európa többi országát
lélekszám szerint, majdnem 100 éve 10 millió magyar biztosan élt a
Kárpát-medencében, most alig néhány millióval van több, mennyivel többszörözte
meg mondjuk Franciaország a lélekszámát? Vagy Németország?
Ez az igazi kérdés!
