Mit üzenhetünk a világnak a 94. versailles-i évfordulóra…

Trianon 94. évforduló. Üzenet a világnak egy megcsonkított nemzettől: 

Lassan száz év, kérhetjük az elszámolást?

Él Európa közepén egy nemzet, de meddig él még?

Él Európa közepén egy nemzet, akit megsemmisítettek amikor országából kétharmad-részt elvettek.

Él Európa közepén egy nemzet, akik közül MA millióknak nehézségbe ütközik anyanyelvének használata és identitásának megőrzése. (Hozzátenném: az Európai Unión belül!)

A 20. század elején 18 millió Magyar állampolgár élt, most nem éri el a 10 milliót!
A 20. század elején szűken véve 3,2 millió magyar ajkú ember került a határokon kívülre, most vajon mennyi él még?

 

Eltelt 94 év és mi magyarok ha mást nem is, elszámolást kérhetünk! Hol van a 3,2 millió magyar ajkú leszármazottja? Túlélték a közel 94. évet? Hány magyar ajkú él ma az elcsatolt területeken? A diktátum része volt hogy egyenrangú állampolgárokként élhetnek. Milyen arányban élnek most az országokban élők számarányához viszonyítva? És milyen arányban változott ez 1920 óta? Kijelenthetjük, hogy a magyarok mind számarányukban mind az általuk birtokolt területek arányában rohamos fogyást mutatnak! Lentebb erre még visszatérek. 

Milliók életével játszottak a szerződést aláíró emberek amikor döntéseik következtében a mai napig megakadályozzák, hogy ezen milliók alapvető emberi jogaikat gyakorolhassák. A döntéshozók már régen nem élnek, de amit tettek még sok generációra lesz hatással. 

Most pedig jön a kényelmetlen kérdés: mégis meddig? Ameddig be nem olvad teljesen? Addig amikor már nem is akarják beszélni az anyanyelvüket?

Tények:

A világon egyedül Tisza István volt az, aki még az utolsó pillanatban is próbálta megakadályozni a háború kitörését! 1916 és 1918 között számos békekezdeményezést tettünk.

Nem mi robbantottuk ki a háborút csupán belesodródtunk! A szövetségeseinkkel együtt veszítettük el, mégis minket bűntettek a leginkább: Németország elvesztette területeinek 13, Bulgária 8, míg Magyarország 72 százalékát!

Lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra tehát kevesebb mit a felére csökkent. Az elcsatolt területeken élő 10.6 millió ember közül 3,2 millió, azaz több mint 30 százaléka volt magyar.

Az új magyar állam a régi nemzeti vagyok mindössze 38 százalékával rendelkezett, ráadásul súlyos jóvátételt kellett fizetnie. Elveszett a termőföld 61, az erdőállomány 88, a vasúthálózat 64, az ipartelepek 55, bankintézetek: 67 százaléka. Idegen kézbe került az összes só-, arany-, ezüst-, réz-, horgany- stb- bánya, valamint a kőolajkutak többsége…

A diktátumot a „bűnös nép” bélyeg ránk sütésével indokolták. Hamis színben tüntettek fel minket mint „háborús agresszorokat”, akik megérdemlik az országuk darabokra szaggatását. Azt szóba sem került hogy a Monarchián belül hazánknak az első világháború kitörésekor nem volt önálló pénzügyi, külügyi és hadügyi döntési lehetősége. Ráadásul érdekes módon Ausztria mégsem vesztette el területét, még hadisarcot sem kellett fizetnie.   

Amennyiben az Osztrák–Magyar Monarchiát akarták szétverni – mert célként ez volt meghatározva – miért tették ezt a magyarokkal?

Számunkra az un. békeszerződés nem képviselhette a békét, amikor az aláírás megtörtént mindenki pontosan tudta hogy pont éppen az ellenkezője kezdődött el, a több évszázados harc a megmaradásért.

A magyarság innentől kezdve védekező pozícióba kényszerült, több millió ember sorsáról döntöttek anélkül hogy figyelembe vették volna a jövőbeli katasztrófát!

Az Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét alkotó Székelyek másodrendű állampolgárok őseik földjén. Hírek: http://www.nemzetiregiok.eu/hirek.php

Most pedig igazolni szeretném hogy mit jelent a rohamos fogyás:

Néha egy kép többet ér minden szónál:

A legutóbbi romániai népszámlálás adatai alapján:

Magyarnak vallotta magát:

Kolozsvár kevesebb mint 16%

Nagyvárad 24,5%

Arad 10,5%

Temesvár 5%

Brassó 7%

Nagybánya 12%

Szatmárnémeti 38%

Elsorvasztott városok – ezért a „magasabb” százalék:

Nagykároly 55%

Nagyszalonta 68%

Marosvásárhely 45%

Végezetül azok a városok amik jelentős többséget mutatnak, és amiket most szétveri igyekeznek!

Sepsiszentgyörgy majdnem 77%

Csíkszereda majdnem 82%

Gyergyószentmiklós 86%

Kézdivásárhely 91%

Székelyudvarhely majdnem 95%

Forrás:  VilágPanoráma- Erdély terrorizálása  http://www.youtube.com/watch?v=C4kY4YqTmhg

"A délvidéki magyarság 10 év alatt negyedével csökkent, ha így folytatódik hamarosan nem lesznek képesek fenntartani intézményeiket."

Forrás:  MTV1 esti híradó

Gróf Teleki Pál híres "vörös térképe", Magyarország nemzetiségeinek területi megoszlásáról

A trianoni szerződést Magyarország nem írta alá, a küldöttség vezetője Gróf Apponyi Albert megtagadta az aláírást 1920 január 16-án:

„Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.”

Gróf Apponyi Albert "védőbeszéde" - Részlet

Az angol, francia és olasz nyelvű szöveg fordítása

„A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott háziőrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án - a béketervezet végleges lezárása után - nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres "védőbeszédét". Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország - függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől - azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.
A következőkben a beszéd teljes szövege olvasható, magyar fordításban.”

„Nem titkolhatjuk el, mindenekelőtt, megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. E megütközés könnyen megmagyarázható. A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad- és népességének majdnem kétharmadrészét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jórészétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől, ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben?

Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben?
     Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.
     Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg; lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jellegével bírjanak.
     Vagy talán a nemzetközi igazságosság elvének oly alkalmazásáról van szó, amelynek célja a poliglott államalakulatok helyett, amelyek közé Magyarország is tartozik, olyan új alakulatokat létrehozni, amelyek igazságosabban oldják meg a területi kérdést a különböző nemzetiségek között és amelyek hatásosabban biztosítják azok szabadságát? Ha a tényeket tekintem, úgy kénytelen vagyok kételkedni, hogy ez a törekvés eredményezte a kérdés ily módon való megoldását.

Mindenekelőtt a Magyarországtól elszakítandó 11.000.000 léleknek 35%-a magyar, amely három és félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást vesszük is alapul. Elszakítanak még a békefeltételek körülbelül egy és egynegyed millió németet, ami a magyarság százalékszámával együtt az egésznek 45%-át jelenti. Ezekre nézve a nemzetiségi elv ilyen alkalmazási módja nem előnyt, hanem a szenvedések sorát jelentené. Ha feltesszük tehát - amitől távol állok -, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása a fennmaradó 55%-ra nézve előnyösebb állapotot teremtene, mint a történelmi Magyarországon, még mindig az elszakítandó népesség majdnem felére nézve ez az elv nem vonatkozhat, vagy ha vonatkozik, úgy fordított értelemben. Nézetem szerint pedig, ha elvekről van szó, úgy azokat egyenlő módon kell alkalmazni mindazokra, akiket a szerződés rendelkezései érintenek.” 

Forrás: 

http://www.trianon.hu/keret.phtml?/trianon/tria1920/apponyi.phtml

Búcsúzóul:

József Attila - Nem! Nem! Soha!

https://www.youtube.com/watch?v=jKQJkqNs_qs

Felhasznált anyagok:

Bunyevácz Zsuzsa: Az Új Világrend tízparancsolata, avagy a Szent Grál elrablása? (Alexandra, 2009)

Adatok:

"Magyarországon a 20. század hajnalán csaknem 19 millió ember élt; a Horvát–Szlavónország nélküli ország határai között pedig mintegy 17 millió. Az Osztrák–Magyar Monarchia legnépesebb országa volt.” Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/171.html