A neolitikum és rézkor emlékei Magyarországon, Agyagistenek fotókon

Kárpát-medencében alakult legkorábbi kultúrák kutatása nehéz feladat, mivel alig maradt utánuk valami, hogy is lehetne másként ha a terület gyakorlatilag folyamatosan lakott volt, így a későbbi századok során elhordták ami használható építőanyagnak látszott. Maradtak viszont a sír mellékletek, és bár szám szerint nem sok a lelet, jelentőségében mégis számottevő hiszen a halott mellé kizárólag számukra igazán jelentős tárgyakat helyeztek csak el.       

Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből származnak a fotók és az információk, így a megjelölt dátumok minden bizonnyal javításra szorulnak, mégis kivételes előnye a műnek a leletek pontos közlése. Valamint kiválóan rávilágít arra hogy Közép-Európa kultúráit helytelen önállóként vagy még inkább különállóként kezelni, mert csak egymáshoz viszonyítva van lehetőség értelmezni azt a hatalmas és korokon átívelő egységet jelentenek.

Körös-kultúra Vénusz ábrázolások

Kr.e. 5.140 – 4.450.

A Neolitikum időszakában a Kárpát-medencében két nagy területre jellemző fejlődési irány találkozott, az égei-anatóliai (mezopotámiai eredetű) kultúrák közvetlen érvényesülésének legészakibb határa Délnyugat- és Kelet-magyarország volt. Ugyanakkor Nyugat-Magyarországon volt a határa a Közép-európai típusú, s a helyi tényezők alapján létrejött a korai földműves közösségek kultúrája.

Időrendi táblázat, Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből

A neolitikum első időszakára jellemző életmódjukban, hitvilágukban és szimbólumaikban mezopotámiai, égei-anatóliai, balkáni, görögországi, északi (Viking) hagyományokat és kapcsolatokat találunk.  

A legkorábbi házak a mezopotámiai jellegzetességeket mutatják, a későbbiekben már a közép-európai korai földműves közösségek nagyméretű gerendaházait is látjuk. A tellszerű életmód az egy helyben lakást, míg a nyugati területeken az ideiglenes házak, az irtásos földművelődéshez kapcsolódó hely változtató életmódot mutatja. 

Az újkőkor korai szakaszának kultúrái Magyarországon

• Körös-Stracevo-kultúra.
• A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája.
• Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája.

Az összes kultúrán átívelő sajátosságok

Arcábrázolás edényeken – legkorábban a körös-kultúra Vénusz szobrain jelenik meg, amely egy korai istennő-madár kultuszra is rámutat, majd különleges lelet a tiszai-kultúra Sarlós istene és legkésőbb a késő rézkorban a Péceli (bádeni) kultúra urnáin is megtaláljuk. A legkorábbi ember ábrázolások az anya istennő tiszteletét mutatják, szobrokon, domborműveken (élelmiszer-tároló nagyméretű agyag edényeken). Később, amikor már az urnákon is láthatjuk feltételezhetünk személyes mondanivalót is.    

Felemelt karú emberek ábrázolása végigkíséri az újkőkort és a rézkorban is kiemelt szerepet kapott. A legkorábbi körös-kultúrában már megjelenik nagyméretű edényeken domborműként, majd az alföldi vonaldíszes kerámia és a bükki kultúrában szintén edényeken vésetként, később a vonaldíszes kerámia szalkaháti csoportjában már emberszerűen kialakított edényábrázolásokon látjuk, itt a Szentes környéki arcos edény kiemelkedő. Különleges lelet a szelevényi edény. A négyszögleletes edény a hazai neolitikus művészet egyetlen olyan megmaradt alkotása ahol az emberi alakot természeti környezetbe helyezték. Stilizált istennő alakja a karjait felfelé tartja.

Spirális, körös vagy szögletes, vonalas díszítést mindenütt megtaláljuk, a legkorábbi, a körös-kultúra agyagból készített pecsételőin látható szimbolikus értelmű mintáktól, melyeket a test festésére használták. A bonyolult szimbólum halmazt tartalmazó mintázatig, melynek legkiemelkedőbb alakjai a Kökénydombi Vénuszok a tiszai-kultúrából. 

A zsugorított temetkezés nyomát szintén mindenütt megtaláljuk. A temetkezések stílusa is meghatározza a temetések korát, mert a korai szakaszban úgynevezett zsugortemetkezésekről háton fektetve beszélhetünk, míg a későbbi időszakban megmaradt a zsugorforma, de már a halottat az oldalára fordítva találjuk a temetkezéseken.

Érdekesség a kocsi ábrázolása talán elsőként Európában.

KÖRÖS-KULTÚRA

Körös-Stracevo-kultúra: Kr.e. 5.140 – 4.450.

A körös-kultúra a legkorábbi állattenyésző és földműves közösség, falvaikat a Tiszántúl és a Duna-Tisza közének déli részén folyók, erek partján találhatók. A Kárpát-medencében kezdetlegesebb életmódú népek gyűrűje vette őket körül, melyek fejlődésére hatással voltak. A kultúra dunántúli és észak-balkáni megfelelőjét Stracevo-kultúrának nevezik.

A településeiken érezhető a tellszerű életmód hatása, a hosszú ideig egy helyben lakás következtében az egymásra épült házak romjai halmokat (tell) eredményeznek. A tell települési formákból alakultak ki az ősi mezopotámiai és kelet-mediterrán városok. 

Egy-egy telep néha több száz méter hosszan is elnyúlt, olykor azonban csak egy-két lakóház nyomát lehetett megállapítani.

Házaik a balkáni és mediterrán területeken is általános, kisebb (kb.4x5m) négyszögletes, kis családi jellegűek, vannak felmenő falúak és e nélküliek is, tapasztott sátortetővel és tűzhellyel. Az oromzatra állatkoponyát tűztek, melyeknek védő, bajelhárító szerepe lehetett (a Vikingek házain és hajóin is ezt látjuk). A házakon kívül is találtak kemencéket, tűzhelyeket és kitapasztott élelemtároló gödröket is. A halászat elterjedtségére utal hogy hálónehezékek szinte minden házból kerültek elő. Juhot és kecskét tenyésztettek, és telepeik mellett élet a kis termetű félszamár.

Agyagból pecsételőket készítettek szimbolikus értelű mintákkal, melyeket a test festésére használtak. Halottaikat a telepeken temették el, fejüket vörös okkerral festették be.

A vastag falu, egyszerű edényeken kívül készítettek vékony falú fényezett felületű bíborvörös vagy májszín bevonattal ellátott edényeket is, melyeknek fény-árnyék játéka a nemes munkát hangsúlyozza. Művészi alkotásaik: szobor, ember vagy állat alakú edény és dombormű.   

    

A körös-kultúra művészetének legmegragadóbb alkotásai az edényekre tapasztott domborművek, ember-, és állatalak (kecske, szarvas) ábrázolások. Az edények nagyméretűek, élelem tárolására használták, funkciójuk összefüggésben állt az ábrázolással.

Az emberi alakok erősen stilizáltak, sok esetben a nemük sem ismerhető fel, de van néhány kétségtelenül női alak. Amíg a szobrok az alakot nyugalmi helyzetben ábrázolták, addig a domborművek figurái jellegzetes mozdulatokkal tűnnek fel. A karok tartása más-más és ennek meghatározott tartalma lehetett. Legismertebb a könyökből felfelé irányuló tartás, az úgynevezett oráns póz. Ez lehet áldás, de fogadás, védelem kifejezése is. Ennek ellentéte a könyökből lefelé fordított kar, ami az ellenzés, elutasítás, tiltás mozdulata lehet. Előfordul a kettőnek a keveredése is: a bal kar felfelé a jobb kar lefelé irányul.

Az edényben tárolt tartalmat az istennő befogadja védi, és távolt tartja tőle az ártó szándékot.

Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből (22.old.)

 

Körös-Stracevo-kultúra: Kr.e. 5.140 – 4.450.

Művészetük kiemelkedő darabjai a kb. 10cm magas ember alakú edények, az úgynevezett Vénuszok, hármat ismerünk, melyekhez még egy madár alakú edény kapcsolódik, megformálásuk meglepően hasonló. Nemcsak az egymástól távol lévő telepeken talált női alakok egyeznek meg egymással, de a madár alakú edény arcának megjelenítése is tökéletes egyezést mutat velük. Nem kétséges hogy azonos céllal készítették őket. Az alakok női jellegére csak a rendkívüli módon hangsúlyozott altest mutat, a lábakat az edények alsó részének kettéosztása vagy csak bevágása jelzi, a karokat oldalt két kis dudor vagy furat helyettesíti. A fej ábrázolása egyforma, az edény perem alatt kis hegyes dudor az orrot, mellette két vízszintes bevágás a két szemet jelzi, a száj hiányzik. A fegyői ember-madár alakú edényen is ugyanezt látjuk, viszont a test ábrázolásában eltér, madártest emberfejjel, kissé előredől, ami ismét madárra vall. Lábak helyett kerek talpa van. Igen közel áll a bronzkori madár alakú edényekhez, az aszkoszokhoz. Kétféle testen emberi fej, kettősség, a női istenség és egy madár összekapcsolódása.    

Az arc szimbolikus ábrázolása megtalálható az összes kultúrában, néhol szájjal kiegészítve.  

FOTÓ FENT:

Gorzsai Vénusz

Körös-kultúra. Hódmezővásárhely-Gorzsa-Cukor-tanya. Teleplelet, szórvány.

Megtalálható: Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum. Ltsz.: 55.47.1.

Magassága: 14,2 cm.

Öcsödi Vénusz

Körös-kultúra. Öcsöd-Kenderes-halom. Teleplelet, szórvány.

Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 55.142.1.

Magassága: 11 cm.

Ember alakú edény

Körös-kultúra. Rákóczifalva szórványlelet.

Megtalálható: Szolnok, Damjanich János Múzeum. Ltsz.: 63.268.1.

Magassága: 14 cm.

Madár testű edény

Körös-kultúra. Felgyő-Újmajor. Teleplelet, szórvány.

Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 54.70.1.

Magassága: 12,8 cm, testének hossza 14 cm.

Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra. Kr.e. 4.450 – 4.035.

Az ország nyugati felén az újkőkor középső szakaszában megerősödő dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra a közép-európai korai földműves közösségek nagy egységének részeként fejlődött ki. Jellemző a települést és a megművelhető területeket váltogató, irtásos földművelés és a nagycsaládi szerkezet, Esztergommal szemben sok meglepően nagy méretű, 27x6 m, oszlopos szerkezetű gerendavázas házat találtak.

A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra jelenlétére Belgiumtúl a Dnyeszter vidékéig találunk nyomokat. Hazai vonatkozásban a helyi és a déli hatások egyaránt érvényesülnek, Dunántúlon találjuk legnagyobb telepeiket. Zsugorított temetkezés.

Díszítő mintáik hasonlítanak a Cseh-Morvaországban és Dél-Németországban készített azonos korú edények mintáihoz.

Lengyeli kultúra, a festett edények népe. Birtokba vette a Dunántúlt eljutott a Morva-medencéig. Megtaláljuk a nagyméretű gerendavázas és a kisebb földbe mélyedő, ovális alakú, sátortetős, felmenő fal nélküli házakat is. leletanyagában ritka az edényekre karcolt dísz, gyakori a vörös-fekete, és sárga-fekete festés, sávok, meandroid, spirális formák. Kedvelték a magas csőtalpas lapos tálakat. 

Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája.

Kr.e. 4.450 – 4.035.

Elterjedése: a Tiszántúlon a Tisza-Körös-Maros szög északi feléig, északkelet felé átlépte az országhatárt, az Alföld pereméig húzódott. Már nem kacsolódott olyan szorosan a mediterrán területekhez mint a Körös kultúra, de érezhetően magába olvasztotta annak a kultúrának népcsoportjait. Átmenetet alkot a közép-európai jellegű, helyi (dunántúli vonaldíszes kerámia) és a mediterrán jellegű fejlődés között. Díszítőminta kincsük gyökeresen különbözött a dunántúlitól, de mindkét területen a karcolt vonaldíszítést használták, a vallási élet nyomai csak itt találhatóak meg. Kisméretű, kiscsaládi házak: 12-20 nm-es, felmenő falak nélküli, sátortetős, négyszögletes. Barlangokban is maradtak építmények nyomai: favázas épületek. Kedvelt kő nyersanyagot az obszidiánt messze vidékekre szállították.

Egy késői csoportja a Bükki kultúra, az edényművesség magas színvonala különbözteti meg. A tömegesen készített edények eljutottak egészen nagy távolságokba (Ausztria, Bánát, Erdély).  Barlangi kultuszok nyomát őrzi az aggteleki barlang agyagból épített szentélye.

Hátracsapott fejű szobrok között a legrealisztikusabb a bezdédi, melynek esetében nem törekedtek síkszerű kiképzésre a testen, hasonló de laposabb és hátracsapottabb fejű a hortobágy-zámi, a borsodi, hajdúszoboszlói és balsai idol, illetve idoltöredék.

A zámi és balsai nem telejesen önálló alkotás volt, mivel alsó részük törött és kiszélesedő. A hátracsapott lapos fejkiképzés arra utal hogy nem magát a fejet akarták ábrázolni, hanem talán csak maszkot, amelyet az istenség visel magán, aki a természeti erők megtestesítője, így esetleg nem emberi, vagy nem mindig mutatja az arcát. A fül helyén lévő átfúrás lehet a maszk felerősítésének helye vagy felfüggesztésre utal. Néha jelezték a szájat, de a legtöbbször nem, aminek talán mágikus okai letettek.

 

Fotó:

Női szobor felső része (fej, nyak, mell)

Alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája. Bezdéd-Servápa. Teleplelet, szórvány. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum. Ltsz.: 62.260.1. Magassága: 7 cm.

Hátracsapott fejű lapos női szobor. Alsó része hiányzik. Elől-hátul karcolt minta díszíti.

Alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája. Hortobágy-Zám. Teleplelet. Debrecen, Déri Múzeum. Ltsz.: 1970/859. Magassága: 7 cm.

 

Bükki kultúra

Kr.e. 4.045– 3.450.

A kelet-magyarországi vonaldíszes kerámia körében fennmaradt a körös kultúra hagyományaként az emberi alak domborművű ábrázolása. Egy tiszavasvári nagy edénytöredéken az erősen stilizált emberi alak könyökben meghajlított karjait lefelé fordítja.

hasonló megformálású, bekarcolt, alak díszíti ez egyik borsodi edénytöredéket is, ez karjait az előbbiekkel ellentétben feltartja.

Az emberalakot feltartott kezekkel ábrázolták jelezve ezzel az istenség áldó-fogadó kéztartását. Az istenség felemelt karja nem más, mint az égiekhez való fordulás. Emellett azt is láttatja velünk, hogy itt emberi ábrázolásról van szó. Ilyen edényeket számos helyen találtak a kutatatók, így Cipruson (ahol nagyon sok pont ilyet találtak, de Mezopotámiában, vagy Anatóliában is. Az edényeknek az öblös részén spirális bekarcolások láthatóak.

Fotó:

Lefelé fordított karú ember alak erősen stilizált domborművű ábrázolása egy nagy edény töredékén.

Alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája. Tiszavasvári-Paptelekhát. Teleplelet. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum. Ltsz.: 64.636.3. Magassága: 13,6 cm, szélessége 18 cm, az emberi alak magassága: 6,4 cm.

Stilizált emberi alak, kisebb edény oldalára karcolva. Mindkét karját feltartja.

Bükki kultúra. Borsod-Derékháza. Teleplelet. Miskolc, Hermann Ottó Múzeum. Ltsz: 53.160.63. Magassága 10 cm.

Vonaldíszes kerámia kultúra arcos edényei

Kr.e. 4.045– 3.450.

A Kelet – Magyaroszági vonaldíszes kerámia kultúrájának legelterjedtebb alkotásai, az arcos edények, eljutottak a nyugati vonaldíszes kerámia területére is. A kultúra fiatalabb szakaszát a zselizi kultúra Budapest környéki leletei jelentik, továbbá Délnyugat-Szlovákiában több ilyen töredék került elő, délen a tiszai kultúra, még délebben a bánáti Tordas-Vinca kultúra (Belgrád környéki) telepén találtak. Az arcos edényeknek az elterjedési területe megtalálható a Balkánon és Görögország déli területein.

Ugyancsak déli hatást tükröznek az ember alakú edények.

Szentes környéki arcos edény.

A bekarcolások hasonlítanak a mai M betűhöz. Ugyan ez a minta található meg a Rakamazi, a Tiszaföldvári és a Tiszasasi leleteken is. A szentesi edényeken megformálták a két felemelt kart is, jelezve ezzel az istenség áldó-fogadó kéztartását. Az istenség felemelt karja nem más, mint az égiekhez való fordulás. Emellett azt is láttatja velünk, hogy itt emberi ábrázolásról van szó. Ilyen edényeket számos helyen találtak a kutatatók, így Cipruson (ahol nagyon sok pont ilyet találtak), de Mezopotámiában, vagy Anatóliában is. Az edényeknek az öblös részén spirális bekarcolások láthatóak.

  

Fotó:

Arcos edény töredéke, nyaktövén a két felemelt kart jelző csonkkal. Az arcot két fordított V betű-szerű jel zárja le, vagy a mai M betűszerű jel keretezi. Bekarcolt spirális meander minta, vörös és sárga festés díszíti. 

Vonaldíszes kerámia kultúra, szalkaháti csoport. Szentes-Megyeháza. Teleplelet. Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 25.949.1.

Átmérő: 22 cm, Nyakmagassága: 8 cm.

Vonaldíszes kerámia kultúrája, szelevényi Istennő edény.

Kr.e. 4.045– 3.450.

A Kelet-magyarországi vonaldíszes kerámia kultúrájának legkülönösebb alkotása a szelevényi edény.

A négyszögleletes edény két hosszanti oldalát vonalas és körvonalas minta díszíti, a hazai neolitikus művészet egyetlen olyan megmaradt alkotása ahol az emberi alakot természeti környezetbe helyezték. Az erősen stilizált valószínűleg ruhában, talán szoknyában ábrázolt istennő alakja csaknem az egész felületet kitölti. Karjait felfelé tartja. Az istennőt fák között, talán szent ligetben ábrázolták.  

Fotó:    

Négyszögletes edény. Egyik rövidebb oldalán stilizált női alakot ábrázoltak felemelt karokkal, stilizált fák között. A másik oldalon fák vannak.

Vonaldíszes kerámia kultúra, szalkaháti csoport (?). Szelevény-vadas. Szórványlelet. Megtalálható: MNM. Ltsz.: 26/1950.8.

Magassága: 10 cm, hossza felül 17 cm, alul 14 cm.

Kr.e. 4.045– 3.450. 

A tiszai kultúra a magyarországi neolitikum folyamán a körös-kultúra mellett a legerőteljesebben déli, mediterrán, mezopotámiai jellegű kultúra. Települései tellszerűek, a telepek nagy kiterjedésűek, sok belső és külső tűzhely, raktárvermek, a házak sűrűn egymás mellett, négyszögletes kis családi házak, néhány esetben nagy 35 nm-es mérettel. Leggyakoribbak a felszínre támaszkodó, fal nélküli, nyeregtetős épületek, amelyek néha a földbe mélyednek. Ritkán felmenő vert falú házak. A bejárat fölötti falrész az edényeken is alkalmazott mintákat követi. Az oromzaton agyag állatfejet helyeztek el. Minden családnak lehetett házi szentélye ahol a kultusztárgyakat őrizték. Eredményes földművelés, nagyszámú élelemtároló edény.  A halottakat a telepek küldő részén temették el, elkülönülés kezdete. Sírjaikban tűnnek fel először fémtárgyak hazánkban, réz karperecek, gyűrűk. Sokféle művészi alkotásuk: szobrok, oltárok, ember alakú edények, csörgők.

Talán a mediterrán területeken végbemenő változásokhoz köthető hogy a női istenség mellett megjelennek a férfi istenséget ábrázoló szobrok, akit mindig aratósarlóval ábrázoltak. Szegvári férfiisten, trónuson ülve ábrázolták, karjait mellére helyezve tartja. Derekán övszerű bekarcolt díszítés van. Plaszticitásának egyetlen tényező mond ellent, az arc hátracsapottsága és lapossága. Egyértelmű az alföldi vonaldíszes kultúra hagyománya, isten arcát maszkkal együtt ábrázolhatták. Hasonló korú isten szobrot Romániában és Görögországban találtak.

A női istenség is megtartotta jelentőségét, szintén Szegváron talált szobor sajnos feje és lábai letörtek, de töredékességében is jelentős alkotás. Testét mellétől lefelé több mezőre osztott, gondosan karcolt meanderminta díszíti, finoman megmunkált karjait az ölében nyugtatja.

Hasonló alkotások más településekről: a Hódmezővásárhelyen talált Kökénydombi Vénuszok szimbolikus mintázata még kiemelkedőbb, ugyanitt találtak több oltárt is. A fonat és szőttes minták ezeken is megjelennek. Az istennő zsámolyszerű trónuson ül, karjait a mellére helyezve nyugtatja, és mindkét csuklóján karperecet visel. Teste üreges, talán áldozati étel belehelyezésére. Deréktól lefelé térdéig egész testét elborítja az edényeken is alkalmazott szimbolikus díszítőminta. Az egész szobor vörös festékkel volt festve.

Ugyanannak a háznak az omladékai között találták meg a másik Vénuszt, alakja nagyon hasonlít, de testének középső részét borító díszítések szimbolikus jellege még határozottabb.

Sok helyen találtak hasonló szobrokat, talán házi szentélyben őrizték őket.

A tiszai kultúra Sarlós istene

Kr.e. 4.045– 3.450.

A tiszai kultúra a magyarországi neolitikum folyamán a körös-kultúra mellett a legerőteljesebben déli, mediterrán, mezopotámiai jellegű kultúra.

Fotó:

Trónuson ülő férfiistent ábrázoló szobor. Arca hátracsapott és lapos. Jobb kezével vállán sarlót tart. (Sarlós isten.)          

Tiszai kultúra. Szegvár-Tűzköves. Teleplelet. Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 59.1.1.

Magassága: 25,6 cm.

 

A tiszai kultúra istennője

Kr.e. 4.045– 3.450

A női istenség is megtartotta jelentőségét, szintén Szegváron talált szobor sajnos feje és lábai letörtek, de töredékességében is jelentős alkotás. Testét mellétől lefelé több mezőre osztott, gondosan karcolt meanderminta díszíti, finoman megmunkált karjait az ölében nyugtatja.

 

Fotó:

Trónuson ülő istennőt ábrázoló szobor. Feje, lába letört. A melle alól induló finoman bekarcolt minta a ruházatot utánozza. Karjait az ölében tartja.

Tiszai kultúra. Szegvár-Tűzköves. Teleplelet. Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 61.17.1.

Magassága: 21,7 cm.

Fotó:

Textil vagy fonatminták. A magyarországi újabb kori agyagművesség bükki és tiszai csoportjai. (77 oldal.)

A tiszai kultúra karcolt edényei megőrizték a korabeli szőttesek igen változatos kultúrkincsét.

A tiszai kultúra Kökénydombi Vénusz I.

Kr.e. 4.045– 3.450

A Hódmezővásárhelyen talált Kökénydombi Vénusz szimbolikus mintázata még kiemelkedőbb, ugyanitt találtak több oltárt is, melyeken a fonat és szőttes minták szintén megjelennek. Az istennő zsámolyszerű trónuson ül, karjait a mellére helyezve nyugtatja, és mindkét csuklóján karperecet visel. Teste üreges, talán áldozati étel belehelyezésére. Deréktól lefelé térdéig egész testét elborítja az edényeken is alkalmazott szimbolikus díszítőminta. Az egész szobor vörös festékkel volt festve. Sok helyen találtak hasonló edényeket, talán házi szentélyben őrizték őket.

Fotó:

Trónuson ülő istennőt ábrázoló edény. (I.Kökénydombi Vénusz)

Felül nyitott. Feje hiányzik. Deréktól térdig bekarcolt szimbólumok. Vörös festése volt.

Tiszai kultúra. Hódmezővásárhely-Kökénydomb. Teleplelet. Megtalálható: Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum. Ltsz.: 761/42.

Magassága: 23 cm.

A tiszai kultúra Kökénydombi Vénusz II.

Kr.e. 4.045– 3.450

A Hódmezővásárhelyen ugyanannak a háznak az omladékai között találták meg a másik Vénuszt, alakja nagyon hasonlít, de testének középső részét borító díszítések szimbolikus jellege még határozottabb.

Sok helyen találtak hasonló szobrokat, talán házi szentélyben őrizték őket.

Az istennő zsámolyszerű trónuson ül, karjait a mellére helyezve nyugtatja, és mindkét csuklóján karperecet visel. Teste üreges, talán áldozati étel belehelyezésére. Deréktól lefelé térdéig egész testét elborítja az edényeken is alkalmazott szimbolikus díszítőminta.

Fotó:

Trónuson ülő istennőt ábrázoló edény. (II.Kökénydombi Vénusz)

Felül nyitott. Feje hiányzik. Karcolt szimbólumok borítják.

Tiszai kultúra. Hódmezővásárhely-Kökénydomb. Teleplelet. Megtalálható: Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum. Ltsz.: 762/42.

Magassága: 33 cm.

 

Trója és a Kárpát-medence

Péceli (badeni) kultúra kocsi modell

A késő rézkorban Kr.e. 2600-2100 körüli nagyállattartás nyoma. A szarvasmarha igavonó erejének használatát mutatja a budakalászi temetőben előkerült kicsi agyag kocsi modell, amelynek négy kereke van, talán a legkorábbi kocsi Európában. Négyszögletes edényforma, valószínűleg szertartási edényként használták. Mikor megsérült, külön sírba tették mint egy halottat, a temető többi sírja közé. 

 

FOTÓ:

Kocsi alakú edény.

Késő rézkor. Péceli (badeni) kultúra. Budakalász. Sírlelet(177.sír). Szentendre, Ferenczy Károly Múzeum. Ltsz: 61.2.35.5 (Kiállítva a Magyar Nemzeti Múzeumban.) Magassága 8,1 cm, hossza 9,2 cm, talpátmérő 5,9 cm, szájátmérő 8,9 cm.

Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből 66, 84. old.

 

Péceli (badeni) kultúra. Kr.e. 2.570– 2.100.

Elterjedt az egész Kárpát-medencében, északnyugaton Cseh-Morvaországban, és délen a balkánon is vannak a telephelyei. Nagy lélekszámú csoportok, házaik alakja a négyszögletestől az oválisig terjed. Békés életet tükröző, nyílt, védtelen telepei az Alföldön és a hegyvidéken egyaránt megtalálhatóak. A hegyvidéki telepeket Észak- és Dél-Magyarországon erődítették is, földvárakat építettek a hegytetőkön. A kultúra emlékei a Bükki kultúrához hasonlóan előfordultak barlangokban is.

A késő rézkorban Kr.e. 2100 körül délről jövő hullámban felhalmozódó népcsoportok hatására újra megerősödött a földművelés. Nagyállattartás, szarvasmarha igavonó erejének használatát mutatja a budakalászi temetőben előkerült kicsi agyag kocsi modell, amelynek négy kereke van, talán a legkorábbi kocsi Európában. Négyszögletes edényforma, valószínűleg szertartási edényként használták. Mikor megsérült, külön sírba tették, mint egy halottat, a temető többi sírja közé.

Az állatokból néhányat zsugorított helyzetben a halottak mellé vagy önállóan temettek el.

A rézékszerek közül jelentős a vörsi diadém, melyet a halott fejére helyeztek, a keskeny, poncolt díszmű rézpánt két vége elkeskenyedik és ezek a homlokrészt szarv szerűen díszítették. Viselője főnöki vagy papi funkciót tölthetett be.

A kultúra idején tömegesen terjedt el a halotthamvasztás, talán egy tűzkultusz terjedésének nyoma. A sírkőállítás szokását álló helyzetben lévő, betemetődött, durván faragott sírkövek bizonyítják.

Az ősi anya istennő tisztelete mutatkozik meg a Ráckevéről Berlinbe került ember alakú edényen. A két felemelt kart jelző csonk díszített és az ujjaknak megfelelő hullámos kiképzésű. A melleket kereszt alakban bekarcolt díszítés határolja, ennek mellen átfutó keresztszalagnak kultikus jelentése volt, Anatóliában és Mezopotámiában, a mediterrán területeken fontos része az istennő ábrázolásainak. Talán egy, a szertartások által használt ruhadarabot jelzett.

Az anya istennő tisztelete: Észak-Magyarország, Ózd közelében, Centerben kerültek elő edények, melyek urnák voltak, hamvakat őriztek. Három urna egy sírból: a legkisebb kivételével a mellek hangsúlyozásával jelezték női jellegüket, oldalukon két függőleges csonk a felemelt kart jelzi. Keresztmetszetük az emberi testnek megfelelően lapos, ovális. Felső részükön a fejnek megfelelő helyen csak a szemet és az orrot jelezték plasztikus dudorokkal és bordákkal. A legnagyobb és a legkisebb urna felső részét összenyomták és széles szalaggal ferdén hátrahúzták, valószínűleg ezzel a hajviseletet, vagy fejfedőt, fejdíszt akarták ábrázolni. Mindhárom sötét színű.

A negyedik urna külön sírból került elő, de teljesen megegyezik az előzőekkel. Felső része zárt, összenyomott (fejdísz), arcán borda jelzi a szemöldököt, s ebben is égetett csontok voltak.

Trójában kerültek elő közeli párhuzamai, Trója II-V. rétegében nagy számban találtak hasonló kiképzésű edényeket, de ott más funkciójuk volt.

Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből 65-70 old.

Rézkor

Péceli (badeni) kultúra ember alakú urnái

Kr.e. 2.570– 2.100.

Észak-Magyarország, Ózd közelében, Centerben kerültek elő edények, melyek urnák voltak, hamvakat őriztek. Három urna egy sírból: a legkisebb kivételével a mellek hangsúlyozásával jelezték női jellegüket, oldalukon két függőleges csonk a felemelt kart jelzi. Keresztmetszetük az emberi testnek megfelelően lapos, ovális. Felső részükön a fejnek megfelelő helyen csak a szemet és az orrot jelezték plasztikus dudorokkal és bordákkal. A legnagyobb és a legkisebb urna felső részét összenyomták és széles szalaggal ferdén hátrahúzták, valószínűleg ezzel a hajviseletet, vagy fejfedőt, fejdíszt akarták ábrázolni. Mindhárom sötét színű.

Ember alakú, arcos urna. A szemet, orrot, mellet (2-nél) plasztikusan jelzi, felső része összenyomott ami a fejdíszt jelezheti, a tarkónak megfelelő helyen lyuk van az égetett emberi csontok beszórására. Karját felfelé tartja. 

Késő rézkor. Péceli (bádeni) kultúra. Center-Kőfej alja. Sírlelet (3.sír 1.) MNM. Ltsz: 59.14.7. Magassága 48,4 cm. Center-Kőfej alja. Sírlelet (3.sír 2.) MNM. Ltsz: 59.14.9. Magassága 40,6 cm. Center-Kőfej alja. Sírlelet (3.sír 3.) MNM. Ltsz: 59.14.8. Magassága 23,9 cm.

Péceli (badeni) kultúra ember alakú urnája és a glozeli urnák

Kr.e. 2.570– 2.100.(1.900?)

A három centeri ember alakú urna mellett találtak egy negyediket, amely külön sírból került elő, de teljesen megegyezik az előzőekkel. Felső része zárt, összenyomott (fejdísz), arcán borda jelzi a szemöldököt, s ebben is égetett csontok voltak.

Trójában kerültek elő közeli párhuzamai, Trója II-V. rétegében nagy számban találtak hasonló kiképzésű edényeket, de ott más funkciójuk volt. David és Joan Oates A civilizáció hajnala című könyvükben (Helikon 1983) bemutatnak egy ilyen Kr.e. 6. évezredből származó, szépen festett arcos edényt Észak-Mezopotámiából, amely hosszú hajú női fejet ábrázol.

A Glozelben talált urna leletek is emberi arcot formáznak, hasonlóság a száj hiánya minden leleten.   

Arcos edény: Emberalakot formázó cserépedény. Legelső ismert darabja a mezopotámiai Szamarra- korszakból származik. Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből 65-70 old.

 

Fotó:

Ember alakú, arcos urna. A szemet, szemöldököt, orrot plasztikusan jelzi, felső része fejdíszszerűen összenyomott, a tarkónak megfelelő helyen lyuk van az égetett emberi csontok beszórására.

Késő rézkor. Péceli (bádeni) kultúra. Center-Kőfej alja. Sírlelet (8.sír) Miskolc, Hermann Ottó Múzeum. Ltsz: 64.41.1. Magassága 32,5 cm.