Nagyapám és 1956
Először láttam erről hivatalos dokumentumot, kissé megremegtem, itt van
feketén fehéren ahogy egy embert ellehetetlenítettek, csak azért mert
segített kenyérhez jutni az akkor már napok óta éhező budapestieknek. A
csavargyárban volt munkavezető, mellettük a kenyérgyárból minden
hajnalban elvitték az oroszok az összes kenyeret, amikor a pékek
fellázadtak a km-es sorokban álló emberek
miatt és nem adták a kenyeret, melléjük álltak a csavargyári dolgozók
is... hát ezért kapta a büntetést, sosem beszélt róla hogy csak engedte
vagy ösztönözte is embereit, talán minket akart kímélni ezzel, hiszen
még bőven a szocializmust írtuk amikor meghalt, de olyan jó lenne többet
tudni róla...
Még két bejegyzést találtam a Hungaricana
közgyűjteményben, a dédapám és a nagyapám bátyja lett elítélve, a
büntetőper jogcíme: 13.4
Mindenütt szavakkal van a jogcím jelölve,
csak itt találtam ilyen furcsa jelzetet, csak a dátumból tudunk
kiindulni, 1947, ez csak egy dolog lehet a háború utáni kitelepítéskor
nagyapám valahogy visszahozta a szüleit és a bátyját, illetve anyukám
szerint leszedte a vonatról őket, talán az ő jogállásukat egy
büntetőperrel rendezték, tehát ezáltal maradhattak itthon?
Egy
dolog viszont nagyon elszomorít, arról hogy később rehabilitálták volna
nagyapámat, semmit sem találtam, valószínű ez nem történt meg, de akkor
az összes kenyérgyári és csavargyári dolgozót sem rehabilitálták... ez
pedig szomorú, még akkor is ha ők nem tudták megélni a rendszerváltást.
Na ez is arra mutat hogy nem volt itt valódi rendszerváltás, ha lett
volna ezeknek az embereknek a visszaadták volna a becsületét!
Mazsolázzatok a Hungaricana-ban, ha már egyszer nekünk készítettek az adatbázist.
Ha esetleg valakinek lennének infói akár a kenyérgyárban történtekről, akár dédapám furcsa büntetőper jelzetéről kérem jelentkezzen.
Köszönöm!
Pintér Zsófia
Budapest
2015.05.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése