Azt hittem végre találok egy biztos forrást, ehelyett itt is
kérdések merülnek fel: vajon itt kialakult mezolitikus nyelv a miénk, vagy 10.000
évvel ezelőtt Nyugat-Afganisztánból jött be a Kárpát-medencébe, és noha még így
is a legrégibb nyelv, de nem mezolitikus.
Bevezető:
Talán az indoeurópai nyelvek ősei között ott van a magyar
nyelv őse is, csakhogy az elválás időszaka annyira régre tehető, hogy előbbiek már
a nyelvtani szerkezeteket sem őrizték meg. A közös ősi nyelv eredetének
bizonyítása ház szavunkkal könnyen megérthető. A jelenleg elfogadott legősibb
írás a sumer, amely szintén a ragozó vagy ragasztó nyelvek közé tartozott.
László Gyula:
„Vsz. nem egy ősnyelv volt, hanem sok, s
ezek közt keletkezhetett egy közös nyelv. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a
finnugor rokonság alapszavai a legegyszerűbb kérdésekre felelnek. Az „ősnyelv”
meghatározásakor föltételezhető, hogy a magyar nyelvben kimutatható
indoeurópai, altáji, török, iráni stb. „jövevényszavak” nem jövevények, hanem
az alapnyelv maradványai, amelyek egy másik közösség közelében kialakult „nyelvi
egység” szavait ötvözték az új közösség közelébe kerülvén annak nyelvével.”
„Grover S. Krantz: Az uráli nyelvek elterjedésére csak egy
lehetséges magyarázat marad, hogy a nyelvcsalád a Kárpát-medencéből ered és
innen terjedt el K-re, legkorábban az újkőkorban. Ha mindez igaz, akkor az
összes helyben maradó európai nyelv közül a magyar a legrégibb, mivel a
jelenlegi uráli nyelvek elterjedése követhető a Kárpát-medencéből. László Gyula
szerint a késő jégkori ún. gravetti műveltségnek olyan jelentős nyelve lehetett
az ómagyar, amely hosszú ideig közlekedőnyelv volt e műveltség hatókörében, a
Kárpát-medencétől Szibériáig. A késő jégkori gravetti műveltség a
Fekete-tenger É-i vidékén alakult ki, ennek egyik népe (ága) fölhatolt a mai
lengyel földre, s ott mint szvidéri műveltséget (Kr. e. 11.000-5000) ismertük
meg, mely az erdős ter-ek peremén elhatolt az Urál-hegységig, sőt át is lépte
annak vonalát. Szibériában is elterjedhetett, mert széles sávban e műveltség
áthatja a korban utána élőket. A közös szókészlet tehát a szvidériek öröksége
lehet az utánuk temetkező népeknél, akiket a későbbi finnugorokkal
azonosíthatunk. Nem tudjuk, melyik nép volt az, amelynek nyelvét,
életfontosságú szórétegét átvették az egymás közelében élő népek. Megoldásként
kínálkozik: a kb. 15 milliós magyarság kb. kétszerese a finnugor népek együttes
lélekszámának (beleértve a szamojédokat is). Ismeretlen, mennyiben sorvadtak el
a »rokon népek«, de a számbeli különbség elgondolkoztató. Lehetséges, hogy a
szvidériek Urálig nyúló ága, amellyel közlekedőnyelveket teremtettek a környező
népek, a magyar nép elődei.”
Összegzésül: csak annyit tudhatunk biztosan hogy minimum
10.000 éves gyökerei vannak nyelvünknek.
Grover S. Krantz
Az európai nyelvek földrajzi kialakulása
Ősi Örökségünk Alapítvány
Budapest, 2000
A mű eredeti címe és kiadója:
Geographical Development of European Languages
Peter Lang Publishing Inc. New York 1988
Fordította: Imre Kálmán
Az európai nyelvek földrajzi kialakulása
Ősi Örökségünk Alapítvány
Budapest, 2000
A mű eredeti címe és kiadója:
Geographical Development of European Languages
Peter Lang Publishing Inc. New York 1988
Fordította: Imre Kálmán
„A nyelvészeti földrajz itt következő leírása az ismert
nyelvek egyik hagyományos osztályozása számára sem jelent kihívást, amint azt
észak-amerikai rekonstrukciómban néhány esetben tettem. A váratlan eredmények
az eredeti indoeurópai szétszóródás fokozott régiségének
terén jelentkeznek és a hosszabb helybennlakásban, amit egyes alosztályainak
jelenlegi elhelyezkedése mutat. Ez például magában foglalná jelenlegi területén
a görög nyelv fejlődését Kr. e. 6500 óta és az írországi
keltát Kr. e. 3500 óta. A magyarországi magyar nyelv
régisége hasonlóképp meglepő lehet. Ezt mezolitikus nyelvnek tartom, ami
megelőzi a neolitikus bevándorlást.”
„Legalább egy esetben itt megfordul a népesség vándorlásának
általánosan elfogadott iránya. Általában azt állítják, hogy az uráli magyarok egy bizonyos keleti pontról vándoroltak Kr. u. a 9.
században Magyarországra. Ehelyett úgy vélem, hogy sokkal korábbi időben az
összes egyéb uráli nyelvűek terjeszkedtek kifelé Magyarországról.”
Fordító előszava: „Krantz professzor
időközben bizonyos korrekciókat hajtott végre könyvében, amit beleegyezésével,
sőt az ő javaslatára függelék formájában közlünk a könyv végén. Igaz, hogy
jelölte azokat az oldalakat, ahol a javításokat eszközölte, de maga is belátta,
hogy ezeket így utólag nagyon nehéz beilleszteni az eredeti szövegbe. Így a
sorszámmal ellátott változtatásokat szögletes zárójeles számmal jelöltem a
szöveg megfelelő helyein. E korrekció - amiről jelenleg nem tudjuk, milyen
sugallatra hajtotta végre - bizonyos visszalépést jelent elméletének a magyar nyelvre vonatkozó részében. A korábbiakkal szembe - mely
szerint a magyar a legrégibb helyben maradó, mezolitikus nyelv Európában - most
azt javasolja, hogy a magyar nyelv 10000 évvel ezelőtt Nyugat-Afganisztánból
jött be a Kárpát-medencébe, és noha még így is a legrégibb nyelv, de nem
mezolitikus.”
Bunyevácz Zsuzsa
Egy olyan írónő munkáit szeretném ajánlani, akinek minden
eddig olvasott műve – jelenleg három - számomra nagyon sokat jelentető tudást
és tapasztalatot adott. Bizonyításai során tényeket sorakoztat fel mindig az összefüggéseket
keresve, ezáltal szélesebb spektrumú világlátást biztosít. Könyvei bár tények
halmazát jelentik mégsem száraz, unalmas adatok hanem lendületes párbeszédek a
különböző elméletek képviselői között.
Bunyevácz Zsuzsa
A "Ki jött előbb?" című játék folytatódik?
2013.04.09. 11:13
http://bunyevacz-zsuzsa.blog.hu/2013/04/09/a_ki_jott_elobb_cimu_jatek_folytatodik
A finnugor nyelvrokon népek napjává nyilvánította minden év
októberének harmadik szombatját hétfőn elfogadott határozatával az
Országgyűlés.
A finnugor nyelvrokonság elmélete azt mondja, hogy az e nyelvcsaládba
tartozó nyelvek közös, illetve hasonló elemei (alapszókincs, fonetikai elemek,
mondattan) több évezredes együttélés idején alakultak ki. Az elmélet szerint az
Ural hegység környékén éltek együtt azok a népek, akikből az évezredek során a
finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelveket beszélő népek, így a magyarok is
kiváltak. Úgy tartják, két-háromezer évig, viszonylag kis területen kellett
együtt élniük a későbbi finnugor nyelveket beszélő népeknek. A Cambridge
Encyclopedia of Languages szerint is hétezer évvel ezelőtt Észak-Ural hegység
környékén beszélték az elő-urali nyelvet.Ebbe akár bele is nyugodhatnánk, ha nem tudnánk, több minden arra utal, hogy Kr. e. 5000 körül a kérdéses vidéken nincs nyoma emberi jelenlétnek! László Gyula, a régészet oldaláról közelítve a kérdéshez, így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „olyan terület, amelyet a nyelvtudomány uráli-finnugor korra feltételez, nem volt”. Szerinte régészetileg nem igazolható, hogy lett volna olyan vidék, amelynek szétáramlásából magyarázható lenne a finnugor szétvándorlás!
Nos, ugyanakkor a magyar és a finnugor nyelvek alaprétege kétségkívül azonos, ami nagyon ősi kapcsolatra utal, tehát egykor valóban együtt kellett élniük a magyarok és finnugor nyelveket beszélők őseinek. Érdekes módon azonban szakembereink nem teszik fel azt a kérdést, ha az Ural környékén nem élhettünk együtt, akkor hol? Egy amerikai antropológus, G. S. Krantz azonban szokatlan, de logikai alapon aligha cáfolható megállapításra jutott: a Kárpát-medence volt a közös haza. Innen vándoroltak a népek északra, észak-keletre, és a Kárpát-medencében beszélt nyelvből alakultak ki a későbbi finnugor nyelvek. Szerinte az urali nyelveknek nevezettek elterjedése automatikusan követhető a magyarországi kiindulópontból. Állítása kiállja a logika próbáját: a legutóbbi jégkorszak végével (kb. Kr. e. 10 000 körül) a jégtakaró a Kárpát-medencéből is egyre északabbra húzódott, így a hűvösebb éghajlatot kedvelő rénszarvasok kénytelenek voltak követni a jég útját. Nyilvánvaló, hogy a rénszarvas vadászatból élőknek nem sok lehetősége maradt, mint követni az állatokat. Tehát egy északi irányba történő népesség kibocsátás történhetett. Ebben az időszakban már valamilyen nyelven beszélt a Kárpát-medence embere, és nyilvánvaló az is, hogy a rénszarvasvadászok vitték magukkal a nyelvüket. Azt a nyelvet, amelyből az évezredek során a ma finnugor nyelveknek nevezettek kialakulhattak. Krantz felvetése nem kevesebbet jelent, minthogy a finnugor nyelvcsalád a Kárpát-medencében alakult ki, és a Kárpát-medencében élők voltak a nyelv átadói, és nem magyaroknak a nyelv átvevői.
Krantz megállapításához hasonlóra bukkanunk V. Saks észt kutató munkájában, aki összeírta Európa latin előtti időkből származó folyóneveit, értelmüket aztán az észt nyelv segítségével megvizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy mára Európa törzslakóiból csak kevesek maradtak fenn: a magyarok a Duna-medencében, a finnek és az észtek a Baltikumban, nekik az európai kontinensen 6-7 ezer éves folytonosságuk van.
A magyar és a finnugor nyelvek összehasonlításának eredményei is Krantz eredeti elméletét igazolják. A Cambridge Encyclopedia of Languages a finnugor nyelveket beszélőket 4 csoportra osztja: 1. balti-finn, 6,25 millióan beszélik 2. ugor, alig több mint 14 millióan beszélik, ebből 14 millió a magyar és 16 ezer az ugor (!) 3. volgai finn, 2,2 millióan beszélik 4. szamojéd, 30 ezer ember beszéli. Összesen tehát 22,820 millióan beszélik a finnugor nyelveket, amiből messze több mint a fele magyar, akik egyedül többen vannak, mint az összes többi együtt(!). Mivel a tapasztalat azt diktálja, hogy a kisebbség veszi át a többség nyelvét, és nem fordítva, a fenti számok is azt igazolják, hogy a ma magyarnak nevezett lehetett az átadó, és nem az átvevő.
Azt, hogy az említett nyelveket beszélők nagyon régen, feltehetően a jégkorszak végén éltek csak együtt, jelzi, hogy bizonyos szavaink egyáltalán nincsenek a finnugor etimológiai szótárban. Nincs: föld, fűt, tűz, hamu, hideg, meleg, jó, gyökér, hold, csillag, homok, a fehér kivételével a színeket kifejező szavak stb. A szókészletbeli közösség hiánya arra utal, hogy az újkőkorban, de főleg azt követő időkben már nem voltunk, nem lehettünk velük együtt.
A hangtan behatóbb vizsgálatával is hasonló eredményt kapunk: a magyarra jellemző az úgynevezett magánhangzó-harmónia, ez többi finnugor nyelvben ma sincs meg. Ha mi vettük át tőlük a nyelvet, és náluk nincs meg magánhangzó-harmónia, akkor nekünk honnan van? A magyar nyelv sokkal több hanggal rendelkezik, mint a legközelebbinek vélt rokonaink. Hogyan lehet ez? Csak úgy, ha a hiányzó hangok mindig is a magyar nyelv sajátosságai voltak, és nem úgy vettük át.
Nézzük a nyelvtant! A finnben és a legközelebbi rokonnyelvekben például nincs tárgyas ragozás, ami a magyar megkülönböztető jellegzetessége, de megvan például a baszkban és több kaukázusi nyelvben. A magyar a ragokat már az első nyelvemlékekben is hozzáragasztotta a szótőhöz, azonban mindegyik rokonnak tartott finnugor népnek messze kevesebb ragja van, mint nekünk, ami szintén arra utal, hogy mi lehettünk az átadók. Ezt a feltételezésünket támasztja alá Hajdú Péter megállapítása is, aki szerint a finnugor-uráli nyelvek igeragozása elég nagymértékben eltér egymástól, így kézenfekvő, hogy ez a népek ősi hagyatéka, amely még az őskorban szilárdult meg.
Krantz szerint lehetetlenség, hogy a magyar nyelv csak Árpádékkal érkezett a Kárpát-medencébe, ugyanis az itt élő többség nem vehette át a nagyságrenddel kisebb létszámú „honfoglalók” nyelvét. Lehetetlennek tartja, hogy a IX. században egy olyan jól benépesült mezőgazdasági vidéken, mint a Kárpát-medence, nyelvcsere történt volna. Krantz véleménye az, hogy Európai legrégebbi helyben maradó nyelve a magyar… egyébként pedig a genetikai vizsgálatok - a neves tudományos folyóiratban, a Science címűben 2000-ben megjelent cikk szerint – a magyar Európa egyik legrégibb népe! De ez már egy másik történet… de vajon a „finnugor nyelvrokon népek emléknapján” ezekről is szó esik majd? Vagy azt sulykolják majd megint, hogy halszagú csürheként véletlenül estünk be a Kárpát-medencébe, mert gyorsabban lovagoltunk, mint a minket üldözők? És ez esetben persze alig van történelmi jogunk a Kárpát-medencéhez…
