Az ember által
létrehozott intézmények és rendszerek túlnőttek az emberek hatáskörén. A bolygó
élete jelenleg csak a kevés kiválasztott jólétét biztosítja, és miközben
kevesek jól élnek tömegek éheznek.
A bolygó
népességének fele él 2 dollárnál kevesebből naponta. Ázsiában, több mint 40 millió, 10 év körüli gyermek dolgozik reggeltől
estig minden nap, fizetség nincs, a napi élelemért dolgoznak! Hidakat,
autópályákat építenek, esténként meg vaskonténerekbe zsúfolva, bezárva várják a
másnapot.
Mi történne ha Kínában vagy Indiában ugyanannyi autót akarnának használni
a családok mint Németországban? Vagy csak mint nálunk? Meddig lenne elég az
olaj?
csodálatos beszéde
Fenntartható fejlődés
Egy idős és rendkívül bölcs ember beszéde a válságról, a
piacról, a túlfogyasztásról, a „használd és dobd el” civilizációról, és az élet
értelméről, az emberi sorsról.
„A fejlődés nem lehet a boldogság ellen. Az emberi
boldogságot kell szolgálnia, a föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a
gyereket nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért
mert ez a legértékesebb kincs, amink van: a boldogság. ”
Először hallottam ezt
így kimondani:
„a nagy válság nem
gazdasági válság sokkal inkább politikai válság”
01:53
„Mindemellett ragadjuk meg a lehetőséget és tegyünk fel
néhány kérdést:
„mi történne ezzel a bolygóval ha Indiában az
emberek családonként ugyanannyi autóval rendelkeznének mint a németek?
Mennyi oxigén maradna nekünk hogy
belélegezhessük?
Még világosabb leszek, van a világon
jelenleg annyi erőforrás hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási
szintet és pazarlást élvezhessen mint a leggazdagabb nyugati társadalmak?
Lehetséges lesz ez valaha is?
Vagy egy napon egész másfajta
párbeszédet kell megkezdenünk?
Mert mi hoztuk létre azt a civilizációt
amiben élünk, a piac, a verseny termékeit, ami egy elképesztő és kirobbanó
anyagi folyamatot indított el. A piac azonban piacközösségeket hozott létre.
Ennek lett a végeredménye ez a globalizáció, ami azt jelenti hogy az egész
bolygót átlátjuk. Mi irányítjuk a globalizációt, vagy a globalizáció irányít
bennünket?
Lehet
a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról és arról beszélni,
hogy „mindannyian egyek vagyunk”.
Milyen messzire terjed a
testvériességük?
Nem azért mondom ezt, hogy
megkérdőjelezzem ennek az eseménynek a fontosságát. Épp ellenkezőleg, az
előttünk álló kihívás roppant horderejű, és a nagy válság nem gazdasági válság,
jóval inkább politikai válság. Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket amelyeket
szabadjára eresztettek, sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket és az
életet!
Mert nem azért jöttünk erre a
bolygóra hogy egyszerűen csak fejlődjünk, tekintet nélkül mindenre.
Azért jöttünk erre a bolygóra hogy
boldogok legyünk, mert az élet rövid és pillanat alatt véget ér. És egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes
mint az élet, ez mindennél fontosabb. De ha az élet úgy csúszik ki az ujjaink
közül hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk, azért hogy még többet
fogyaszthassunk… és a fogyasztói társadalom a motor, hiszen végül is, ha a
fogyasztás megbénul a gazdaság leáll, ha pedig leáll a gazdaság, a stagnálás
kísértete jelenik meg mindenki előtt. Pedig éppen ez a túlfogyasztás az ami a
bolygóra veszélyes.
Ezt a túlfogyasztást pedig azzal
tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy
sokat lehet eladni. Így aztán az izzók élettartama alig 100 óra. Pedig vannak olyan
izzók amelyek 100.000 órát égnek! De ilyeneket nem szabad gyártani mert az
problémát okoz a piacon, mert dolgoznunk kell és fenn kell tartanunk a „használd
és dobd el” civilizációt, így aztán egy gonosz csapdába kerülünk.
Ezek a problémák politikai természetűek
és azt mutatják, ideje, hogy megkezdjük a harcot egy új kultúráért. Nem arról
beszélek hogy menjünk vissza barlangember idejébe, vagy magasztosítsuk a visszamaradottságot.
De ezt nem folytathatjuk a végtelenségig, nem irányíthat mindig bennünket a
piac, épp ellenkezőleg nekünk kell uralni a piacot. Ezért mondom azt, hogy a
probléma, amivel szemben állunk politikai probléma.
Alázatosan azt mondom, amit a régi
gondolkodók, Epicurus, Seneca és az ajmara indiánok is megfogalmaztak „szegény
ember nem az akinek kevés vagyona van, hanem, az akinek a végtelenségig többre
van szüksége, és végtelenségig többet és többet kíván.” Ez egy nagyon fontos kulturális
dolog. Örömmel fogadom a erőfeszítéseket és a megkötött megállapodásokat. És be
fogom őket tartani mint az ország egyik irányítója. Tudom hogy bizonyos
dolgokat, amiket mondok, nem könnyű megemészteni. De rá kell jönnünk hogy, nem
a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi
ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre. És az
életmódunk az, amit felül kell vizsgálnunk. Egy olyan ki országban élek amely
bővelkedik a természeti erőforrásokban. Kis országom lélekszáma alig több mint
3 millió. De van kb. 13 millió tehén, a világ legjobbjai. És van kb. 8 vagy 10
millió kiváló birka. Országom élelmiszert, tejterméket és húst exportál.
Síkvidék, és a föld csaknem 90%-a termékeny. Munkatársaim keményen harcoltak a
8 órás munkanapért, és ezt most 6 órára csökkentik. De az az ember aki 6 órát
dolgozik, két állást vállal, ezért hosszabb ideig dolgozik mint azelőtt. De
miért? Mert havonta kell fizetni az autóért amit megvett, a motorkerékpárért
amit megvett, és fizetni és fizetnie kell. És amikor mindezzel végzett, rájön
hogy reumás öregember, mint én, és már vége is az életének. És akkor
megkérdezhetjük: hát ez az emberi sors? Azt mondom ezek a dolgok a
legfontosabbak: a fejlődés nem lehet a boldogság ellen. Az emberi
boldogságot kell szolgálnia, a föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a
gyereket nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért
mert ez a legértékesebb kincs, amink van: a boldogság.
Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk
róla hogy a környezet első eleme az emberi boldogság. Köszönöm!”
z ország benne van a bolygó tíz “legélhetőbb és legzöldebb” államában; az ország világelső volt az akcióban, amely során minden iskolás ingyen laptopot és vezeték nélküli internet-hozzáférést kapott; a 2010-es Latinobarómetro felmérése szerint egész Dél-Amerikában az uruguayiak a legelégedettebbek a demokrácia működésével…
http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2013/02/a-vilag-leginkabb-peldamutato.html
"Szegény ember nem az, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége és végtelenségig többet és többet kíván."
A 78 éves uruguayi elnökről készít dokumentumfilmet Emir Kusturica világhírű szerb filmrendező. Kusturica El presidente de la gente (A nép elnöke) címmel készít róla dokumentumfilmet. Mujicát úgy ismerik, mint a világ "legszegényebb" elnökét, egyszerűen él, havi 12 ezer dolláros elnöki fizetésének 87 százalékát jótékony célra, például szociális lakások építésére ajánlja fel.
Kusturica a forgatást már ősszel elkezdi, amikor Mujica hivatalos látogatásra megy Washingtonba, Barack Obama elnök meghívására.
http://www.pozitivnap.hu/kulfold/film-keszul-a-vilag-legszerenyebb-allami-vezetojerol
(SBG Buddha) ◄ http://www.VilagHelyzete.com/ ►
https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=498531560231299&set=a.154237974660661.38856.142264392524686&type=1&theater
Cikkek - Mesterségesen kreált káosz
http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/09/mestersegesen-krealt-kaosz-tervezett.html
http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/09/mestersegesen-krealt-kaosz-gazdasag.html
Cikkek - Mesterségesen kreált káosz
http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/09/mestersegesen-krealt-kaosz-tervezett.html
http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/09/mestersegesen-krealt-kaosz-gazdasag.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése