Ember és adósság érthetően

Ember és adósság érthetően továbbá részlet egy könyvajánlóból amit érdemes elolvasni.

 „a pénzügyi piacok turbulenciáinak káros hatásait – szemben a korábbi nyereségekkel – a közösség minden tagja viseli”

A 'The Economist' által összeállított interaktív térkép, a világ országainak adósságáról elérhető (2000-ig visszamenőleg). Elképesztő ahogy pereg a számláló.

http://www.economist.com/content/global_debt_clock

A visszafizethetetlen kölcsönök korát éljük.   

Amíg az adósság az egyik oldalon a pénzügyi rendszer alapja addig a másik oldalon a társadalom morális leépítéséhez vezető rendszer. Nem csak részévé vált életünknek hanem már-már mozgatórugójává, érték-értéktelenség mérőpontjává, lassan átvette a hatalmat felettünk.

Tovább mehetünk: az adósság a társadalmi kizsákmányolás eszközévé vált, mert a visszafizethetetlen adósság nem is lehet más. Mi magyarok jól értjük ezt a devizahitelek miatt, hiszen ami itt zajlik kicsiben, pont az történik a nagyvilágban is. A részleges fedezetű gazdasági rendszer kamatot vet ki jövőre! Elvárja a kamat teljesülését, - hiszen ez a fedezet részleges része - és természetesen elvárja a kölcsön visszafizetését, tehát a vak is látja hogy növekedést vár el. A világgazdaság növekedni képtelen mert a bár a növekedés része áll de csak lélekszámban, vajon az ultra szegény afrikai és ázsiai régiókban mennyi lesz képes fizetőképes keresletet biztosítani (önmagából)?! A rendszer ingatag lábakon áll, gyakorlatilag értelmetlen úgy ahogy van, ha nincs növekedés nincs alternatíva a működéshez. A politika mint a saját farkába harapó kígyó lépni sem tud, csak kőröz érdekek között, (ne áltassuk magunkat tényekről beszélünk). Ezenközben családok mennek tönkre, és bár a korábbi előnyökből nem részesültek mégis a családok fizetik „vissza” a rendszer működési képtelenségének árát! A visszafizethetetlen kölcsönök árát.   

Mára oda jutottunk hogy a pénzügyi rendszer felhasználja az embert (szándékosan nem egyént írtam!) tranzakcióihoz, és itt ér össze sorsunk a világéval, mert fel kell tennünk a tisztesség kényes kérdését, ember-embert nem csaphat be (hiszen erre törvényeink is vannak), de egy rendszer már igen? A pénzügyi tranzakciók emberek életét határozzák meg, de még sincs szabályozás rájuk – csak úgy megtörténhet hogy ja bocs az árfolyam miatt fizesd vissza a majd a dupláját? (csak mert most így alakult)…             

A deviza esetében a pénzügyi rendszer érzékelvén a deviza után megnőtt az érdeklődést, ráérzett az extra haszonszerzés lehetőségére és lökött egyet az árfolyamon.   

Érték és értéktelenség.

Mit és mennyit ér az emberi élet? Nem csak egy számot jelentünk!

Emberéletek mennek tönkre lassan világszerte mindenütt az úgynevezett középosztályban, családok akik nem tudták tartani magukat, miközben lakások milliói állnak üresen. Gyerek az utcán, gyerek akik éheznek. Mi ennek az oka?  

„pénzügyi piacok turbulenciáinak káros hatásait – szemben a korábbi nyereségekkel – a közösség minden tagja viseli”.

Miért olyan evidens ez?

Tegyük fel a kérdést: miért éri meg nekünk egy ilyen világban élni?

Azzal hogy a hitelek miatt jelentős tőkétől esett el például a hazai gazdaság is, nem érdemes vitatkozni, valamint azzal sem hogy mit jelent ez mindannyiunknak.

Létezhet olyan világ amiben élni szeretnék:

Jose Mujica elnök, Uruguay elnökének csodálatos beszéde

Fenntartható fejlődés

Egy idős és rendkívül bölcs ember beszéde a válságról, a piacról, a túlfogyasztásról, a „használd és dobd el” civilizációról, és az élet értelméről, az emberi sorsról. 

„A fejlődés nem lehet a boldogság ellen. Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyereket nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért mert ez a legértékesebb kincs, amink van: a boldogság. ”

Először hallottam ezt így kimondani:

„a nagy válság nem gazdasági válság sokkal inkább politikai válság”

Tovább:

http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/09/mestersegesen-krealt-kaosz-fenntarthato.html

Újra kiemelem:

„a nagy válság nem gazdasági válság sokkal inkább politikai válság”
 A föld el tudja tartani a jelenlegi lakosságot, csak nem a jelenlegi leosztással!
Feláldozunk mindent magunk körül a pénz - mammon - oltárán és közben feláldozzuk magunkat is!
Tehát POLITIKAI VÁLSÁGRÓL VAN SZÓ!

Álljon itt néhány szó arról hogy ha a pénzügyi piacok társadalmi relációkká váltak akkor a társadalmi felelősségük hatalmas, de akár nevezhetjük mindenhatónak is! Jogos követelésünk az igazságos elosztás, akik a korábbi nyereségeket elkönyvelhették magunknak azok a felelősek a válságért, mert saját malmukra hajtották a vizet és ebbe a teljes rendszer belebukott.

Néhány olyan szó amiről az EU parlamentben kellene tárgyalni! Mert kiválóan szemlélteti mit is jelent a politikai válság.

Az idézett könyvajánló:

Nagy Réka
Eladósodottság mint társadalmi kötelék
(R. Dienst: The Bonds of Debt)

http://fordulat.net/pdf/20/F20_Nagy_Reka.pdf

„Ahogy nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzügyi piacok turbulenciáinak káros hatásait – szemben a korábbi nyereségekkel – a közösség minden tagja viseli, úgy került ki az adósságról szóló diskurzus korábbi technikai és akadémiai kereteiből, és vált össztársadalmi üggyé. A pénzügyi piacok csaknem teljes gazdasági összeomlással fenyegető válsága egyidejűleg aláásta a korábban domináns neoliberális közgazdasági értelmezést, ez pedig remek táptalajának bizonyult az új, vagy eddig háttérbe szorult, alternatív megközelítéseknek. Richard Dienst nemrégiben megjelent könyve a Bonds of Debt: Borrowing Against the Common Good (2011) szépen illeszkedik abba az irányzatba, melyben a legkülönbözőbb tudományos diszciplínákból érkező értelmiségiek jelentetnek meg a széles olvasóközönségnek szóló írásokat  az eladósodottság rendszerének kialakulásáról, jövőjéről és társadalomformáló hatásairól.”

„Érvelése szerint a hitelezés és a pénzügyi piacok mostanra a társadalmi relációk első számú közegévé váltak mikro- és makroszinten egyaránt, mely jelenséget az eladósodottság társadalmi rendszereként (regime of indebtedness) írja le. Épp e rendszer komplexitása és az adósság sokarcúsága miatt veti el egy pontos definíció lehetőségét, és választja a fejezetenként változó megközelítést. E csapongó esszéstílusban ugyanakkor csaknem elveszik a könyv fejezetein végighúzódó, ugyanakkor nagyon fontos fő mondanivaló: ha felismerjük, hogy az eladósodottság rendszere túlmutat az egyes aktorok közötti pénzügyi tranzakciók halmazán, és a modern társadalmakban már a társadalom szerveződésének és az abban való egyéni és közösségi részvételnek kiemelt közegévé vált, akkor lehetségessé válik normatív elemekkel való feltöltése. Ha tehát politikai projektként fogjuk fel az eladósodottság rendszerét, az kikerül a piaci folyamatok értékmentes világából, és lehetségessé válik olyan alapelvek beemelése, mint a szolidaritás vagy az egyenlőség. Ennek fényében, ahogy azt Dienst is kiemeli, az adósság visszafizetésének követelménye már kevésbé magától értetődő dolog, adott esetben pedig lehetséges annak normatív alapokon nyugvó felülvizsgálata is.”