A neolitikum és rézkor emlékei Magyarországon, Agyagistenek fotókon

Kárpát-medencében alakult legkorábbi kultúrák kutatása nehéz feladat, mivel alig maradt utánuk valami, hogy is lehetne másként ha a terület gyakorlatilag folyamatosan lakott volt, így a későbbi századok során elhordták ami használható építőanyagnak látszott. Maradtak viszont a sír mellékletek, és bár szám szerint nem sok a lelet, jelentőségében mégis számottevő hiszen a halott mellé kizárólag számukra igazán jelentős tárgyakat helyeztek csak el.       

Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből származnak a fotók és az információk, így a megjelölt dátumok minden bizonnyal javításra szorulnak, mégis kivételes előnye a műnek a leletek pontos közlése. Valamint kiválóan rávilágít arra hogy Közép-Európa kultúráit helytelen önállóként vagy még inkább különállóként kezelni, mert csak egymáshoz viszonyítva van lehetőség értelmezni azt a hatalmas és korokon átívelő egységet jelentenek.

Körös-kultúra Vénusz ábrázolások

Kr.e. 5.140 – 4.450.

A Neolitikum időszakában a Kárpát-medencében két nagy területre jellemző fejlődési irány találkozott, az égei-anatóliai (mezopotámiai eredetű) kultúrák közvetlen érvényesülésének legészakibb határa Délnyugat- és Kelet-magyarország volt. Ugyanakkor Nyugat-Magyarországon volt a határa a Közép-európai típusú, s a helyi tényezők alapján létrejött a korai földműves közösségek kultúrája.

Időrendi táblázat, Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből

A neolitikum első időszakára jellemző életmódjukban, hitvilágukban és szimbólumaikban mezopotámiai, égei-anatóliai, balkáni, görögországi, északi (Viking) hagyományokat és kapcsolatokat találunk.  

A legkorábbi házak a mezopotámiai jellegzetességeket mutatják, a későbbiekben már a közép-európai korai földműves közösségek nagyméretű gerendaházait is látjuk. A tellszerű életmód az egy helyben lakást, míg a nyugati területeken az ideiglenes házak, az irtásos földművelődéshez kapcsolódó hely változtató életmódot mutatja. 

Az újkőkor korai szakaszának kultúrái Magyarországon

• Körös-Stracevo-kultúra.
• A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája.
• Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája.

Az összes kultúrán átívelő sajátosságok

Arcábrázolás edényeken – legkorábban a körös-kultúra Vénusz szobrain jelenik meg, amely egy korai istennő-madár kultuszra is rámutat, majd különleges lelet a tiszai-kultúra Sarlós istene és legkésőbb a késő rézkorban a Péceli (bádeni) kultúra urnáin is megtaláljuk. A legkorábbi ember ábrázolások az anya istennő tiszteletét mutatják, szobrokon, domborműveken (élelmiszer-tároló nagyméretű agyag edényeken). Később, amikor már az urnákon is láthatjuk feltételezhetünk személyes mondanivalót is.    

Felemelt karú emberek ábrázolása végigkíséri az újkőkort és a rézkorban is kiemelt szerepet kapott. A legkorábbi körös-kultúrában már megjelenik nagyméretű edényeken domborműként, majd az alföldi vonaldíszes kerámia és a bükki kultúrában szintén edényeken vésetként, később a vonaldíszes kerámia szalkaháti csoportjában már emberszerűen kialakított edényábrázolásokon látjuk, itt a Szentes környéki arcos edény kiemelkedő. Különleges lelet a szelevényi edény. A négyszögleletes edény a hazai neolitikus művészet egyetlen olyan megmaradt alkotása ahol az emberi alakot természeti környezetbe helyezték. Stilizált istennő alakja a karjait felfelé tartja.

Spirális, körös vagy szögletes, vonalas díszítést mindenütt megtaláljuk, a legkorábbi, a körös-kultúra agyagból készített pecsételőin látható szimbolikus értelmű mintáktól, melyeket a test festésére használták. A bonyolult szimbólum halmazt tartalmazó mintázatig, melynek legkiemelkedőbb alakjai a Kökénydombi Vénuszok a tiszai-kultúrából. 

A zsugorított temetkezés nyomát szintén mindenütt megtaláljuk. A temetkezések stílusa is meghatározza a temetések korát, mert a korai szakaszban úgynevezett zsugortemetkezésekről háton fektetve beszélhetünk, míg a későbbi időszakban megmaradt a zsugorforma, de már a halottat az oldalára fordítva találjuk a temetkezéseken.

Érdekesség a kocsi ábrázolása talán elsőként Európában.

KÖRÖS-KULTÚRA

Körös-Stracevo-kultúra: Kr.e. 5.140 – 4.450.

A körös-kultúra a legkorábbi állattenyésző és földműves közösség, falvaikat a Tiszántúl és a Duna-Tisza közének déli részén folyók, erek partján találhatók. A Kárpát-medencében kezdetlegesebb életmódú népek gyűrűje vette őket körül, melyek fejlődésére hatással voltak. A kultúra dunántúli és észak-balkáni megfelelőjét Stracevo-kultúrának nevezik.

A településeiken érezhető a tellszerű életmód hatása, a hosszú ideig egy helyben lakás következtében az egymásra épült házak romjai halmokat (tell) eredményeznek. A tell települési formákból alakultak ki az ősi mezopotámiai és kelet-mediterrán városok. 

Egy-egy telep néha több száz méter hosszan is elnyúlt, olykor azonban csak egy-két lakóház nyomát lehetett megállapítani.

Házaik a balkáni és mediterrán területeken is általános, kisebb (kb.4x5m) négyszögletes, kis családi jellegűek, vannak felmenő falúak és e nélküliek is, tapasztott sátortetővel és tűzhellyel. Az oromzatra állatkoponyát tűztek, melyeknek védő, bajelhárító szerepe lehetett (a Vikingek házain és hajóin is ezt látjuk). A házakon kívül is találtak kemencéket, tűzhelyeket és kitapasztott élelemtároló gödröket is. A halászat elterjedtségére utal hogy hálónehezékek szinte minden házból kerültek elő. Juhot és kecskét tenyésztettek, és telepeik mellett élet a kis termetű félszamár.

Agyagból pecsételőket készítettek szimbolikus értelű mintákkal, melyeket a test festésére használtak. Halottaikat a telepeken temették el, fejüket vörös okkerral festették be.

A vastag falu, egyszerű edényeken kívül készítettek vékony falú fényezett felületű bíborvörös vagy májszín bevonattal ellátott edényeket is, melyeknek fény-árnyék játéka a nemes munkát hangsúlyozza. Művészi alkotásaik: szobor, ember vagy állat alakú edény és dombormű.   

    

A körös-kultúra művészetének legmegragadóbb alkotásai az edényekre tapasztott domborművek, ember-, és állatalak (kecske, szarvas) ábrázolások. Az edények nagyméretűek, élelem tárolására használták, funkciójuk összefüggésben állt az ábrázolással.

Az emberi alakok erősen stilizáltak, sok esetben a nemük sem ismerhető fel, de van néhány kétségtelenül női alak. Amíg a szobrok az alakot nyugalmi helyzetben ábrázolták, addig a domborművek figurái jellegzetes mozdulatokkal tűnnek fel. A karok tartása más-más és ennek meghatározott tartalma lehetett. Legismertebb a könyökből felfelé irányuló tartás, az úgynevezett oráns póz. Ez lehet áldás, de fogadás, védelem kifejezése is. Ennek ellentéte a könyökből lefelé fordított kar, ami az ellenzés, elutasítás, tiltás mozdulata lehet. Előfordul a kettőnek a keveredése is: a bal kar felfelé a jobb kar lefelé irányul.

Az edényben tárolt tartalmat az istennő befogadja védi, és távolt tartja tőle az ártó szándékot.

Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből (22.old.)

 

Körös-Stracevo-kultúra: Kr.e. 5.140 – 4.450.

Művészetük kiemelkedő darabjai a kb. 10cm magas ember alakú edények, az úgynevezett Vénuszok, hármat ismerünk, melyekhez még egy madár alakú edény kapcsolódik, megformálásuk meglepően hasonló. Nemcsak az egymástól távol lévő telepeken talált női alakok egyeznek meg egymással, de a madár alakú edény arcának megjelenítése is tökéletes egyezést mutat velük. Nem kétséges hogy azonos céllal készítették őket. Az alakok női jellegére csak a rendkívüli módon hangsúlyozott altest mutat, a lábakat az edények alsó részének kettéosztása vagy csak bevágása jelzi, a karokat oldalt két kis dudor vagy furat helyettesíti. A fej ábrázolása egyforma, az edény perem alatt kis hegyes dudor az orrot, mellette két vízszintes bevágás a két szemet jelzi, a száj hiányzik. A fegyői ember-madár alakú edényen is ugyanezt látjuk, viszont a test ábrázolásában eltér, madártest emberfejjel, kissé előredől, ami ismét madárra vall. Lábak helyett kerek talpa van. Igen közel áll a bronzkori madár alakú edényekhez, az aszkoszokhoz. Kétféle testen emberi fej, kettősség, a női istenség és egy madár összekapcsolódása.    

Az arc szimbolikus ábrázolása megtalálható az összes kultúrában, néhol szájjal kiegészítve.  

FOTÓ FENT:

Gorzsai Vénusz

Körös-kultúra. Hódmezővásárhely-Gorzsa-Cukor-tanya. Teleplelet, szórvány.

Megtalálható: Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum. Ltsz.: 55.47.1.

Magassága: 14,2 cm.

Öcsödi Vénusz

Körös-kultúra. Öcsöd-Kenderes-halom. Teleplelet, szórvány.

Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 55.142.1.

Magassága: 11 cm.

Ember alakú edény

Körös-kultúra. Rákóczifalva szórványlelet.

Megtalálható: Szolnok, Damjanich János Múzeum. Ltsz.: 63.268.1.

Magassága: 14 cm.

Madár testű edény

Körös-kultúra. Felgyő-Újmajor. Teleplelet, szórvány.

Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 54.70.1.

Magassága: 12,8 cm, testének hossza 14 cm.

Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra. Kr.e. 4.450 – 4.035.

Az ország nyugati felén az újkőkor középső szakaszában megerősödő dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra a közép-európai korai földműves közösségek nagy egységének részeként fejlődött ki. Jellemző a települést és a megművelhető területeket váltogató, irtásos földművelés és a nagycsaládi szerkezet, Esztergommal szemben sok meglepően nagy méretű, 27x6 m, oszlopos szerkezetű gerendavázas házat találtak.

A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra jelenlétére Belgiumtúl a Dnyeszter vidékéig találunk nyomokat. Hazai vonatkozásban a helyi és a déli hatások egyaránt érvényesülnek, Dunántúlon találjuk legnagyobb telepeiket. Zsugorított temetkezés.

Díszítő mintáik hasonlítanak a Cseh-Morvaországban és Dél-Németországban készített azonos korú edények mintáihoz.

Lengyeli kultúra, a festett edények népe. Birtokba vette a Dunántúlt eljutott a Morva-medencéig. Megtaláljuk a nagyméretű gerendavázas és a kisebb földbe mélyedő, ovális alakú, sátortetős, felmenő fal nélküli házakat is. leletanyagában ritka az edényekre karcolt dísz, gyakori a vörös-fekete, és sárga-fekete festés, sávok, meandroid, spirális formák. Kedvelték a magas csőtalpas lapos tálakat. 

Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája.

Kr.e. 4.450 – 4.035.

Elterjedése: a Tiszántúlon a Tisza-Körös-Maros szög északi feléig, északkelet felé átlépte az országhatárt, az Alföld pereméig húzódott. Már nem kacsolódott olyan szorosan a mediterrán területekhez mint a Körös kultúra, de érezhetően magába olvasztotta annak a kultúrának népcsoportjait. Átmenetet alkot a közép-európai jellegű, helyi (dunántúli vonaldíszes kerámia) és a mediterrán jellegű fejlődés között. Díszítőminta kincsük gyökeresen különbözött a dunántúlitól, de mindkét területen a karcolt vonaldíszítést használták, a vallási élet nyomai csak itt találhatóak meg. Kisméretű, kiscsaládi házak: 12-20 nm-es, felmenő falak nélküli, sátortetős, négyszögletes. Barlangokban is maradtak építmények nyomai: favázas épületek. Kedvelt kő nyersanyagot az obszidiánt messze vidékekre szállították.

Egy késői csoportja a Bükki kultúra, az edényművesség magas színvonala különbözteti meg. A tömegesen készített edények eljutottak egészen nagy távolságokba (Ausztria, Bánát, Erdély).  Barlangi kultuszok nyomát őrzi az aggteleki barlang agyagból épített szentélye.

Hátracsapott fejű szobrok között a legrealisztikusabb a bezdédi, melynek esetében nem törekedtek síkszerű kiképzésre a testen, hasonló de laposabb és hátracsapottabb fejű a hortobágy-zámi, a borsodi, hajdúszoboszlói és balsai idol, illetve idoltöredék.

A zámi és balsai nem telejesen önálló alkotás volt, mivel alsó részük törött és kiszélesedő. A hátracsapott lapos fejkiképzés arra utal hogy nem magát a fejet akarták ábrázolni, hanem talán csak maszkot, amelyet az istenség visel magán, aki a természeti erők megtestesítője, így esetleg nem emberi, vagy nem mindig mutatja az arcát. A fül helyén lévő átfúrás lehet a maszk felerősítésének helye vagy felfüggesztésre utal. Néha jelezték a szájat, de a legtöbbször nem, aminek talán mágikus okai letettek.

 

Fotó:

Női szobor felső része (fej, nyak, mell)

Alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája. Bezdéd-Servápa. Teleplelet, szórvány. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum. Ltsz.: 62.260.1. Magassága: 7 cm.

Hátracsapott fejű lapos női szobor. Alsó része hiányzik. Elől-hátul karcolt minta díszíti.

Alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája. Hortobágy-Zám. Teleplelet. Debrecen, Déri Múzeum. Ltsz.: 1970/859. Magassága: 7 cm.

 

Bükki kultúra

Kr.e. 4.045– 3.450.

A kelet-magyarországi vonaldíszes kerámia körében fennmaradt a körös kultúra hagyományaként az emberi alak domborművű ábrázolása. Egy tiszavasvári nagy edénytöredéken az erősen stilizált emberi alak könyökben meghajlított karjait lefelé fordítja.

hasonló megformálású, bekarcolt, alak díszíti ez egyik borsodi edénytöredéket is, ez karjait az előbbiekkel ellentétben feltartja.

Az emberalakot feltartott kezekkel ábrázolták jelezve ezzel az istenség áldó-fogadó kéztartását. Az istenség felemelt karja nem más, mint az égiekhez való fordulás. Emellett azt is láttatja velünk, hogy itt emberi ábrázolásról van szó. Ilyen edényeket számos helyen találtak a kutatatók, így Cipruson (ahol nagyon sok pont ilyet találtak, de Mezopotámiában, vagy Anatóliában is. Az edényeknek az öblös részén spirális bekarcolások láthatóak.

Fotó:

Lefelé fordított karú ember alak erősen stilizált domborművű ábrázolása egy nagy edény töredékén.

Alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája. Tiszavasvári-Paptelekhát. Teleplelet. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum. Ltsz.: 64.636.3. Magassága: 13,6 cm, szélessége 18 cm, az emberi alak magassága: 6,4 cm.

Stilizált emberi alak, kisebb edény oldalára karcolva. Mindkét karját feltartja.

Bükki kultúra. Borsod-Derékháza. Teleplelet. Miskolc, Hermann Ottó Múzeum. Ltsz: 53.160.63. Magassága 10 cm.

Vonaldíszes kerámia kultúra arcos edényei

Kr.e. 4.045– 3.450.

A Kelet – Magyaroszági vonaldíszes kerámia kultúrájának legelterjedtebb alkotásai, az arcos edények, eljutottak a nyugati vonaldíszes kerámia területére is. A kultúra fiatalabb szakaszát a zselizi kultúra Budapest környéki leletei jelentik, továbbá Délnyugat-Szlovákiában több ilyen töredék került elő, délen a tiszai kultúra, még délebben a bánáti Tordas-Vinca kultúra (Belgrád környéki) telepén találtak. Az arcos edényeknek az elterjedési területe megtalálható a Balkánon és Görögország déli területein.

Ugyancsak déli hatást tükröznek az ember alakú edények.

Szentes környéki arcos edény.

A bekarcolások hasonlítanak a mai M betűhöz. Ugyan ez a minta található meg a Rakamazi, a Tiszaföldvári és a Tiszasasi leleteken is. A szentesi edényeken megformálták a két felemelt kart is, jelezve ezzel az istenség áldó-fogadó kéztartását. Az istenség felemelt karja nem más, mint az égiekhez való fordulás. Emellett azt is láttatja velünk, hogy itt emberi ábrázolásról van szó. Ilyen edényeket számos helyen találtak a kutatatók, így Cipruson (ahol nagyon sok pont ilyet találtak), de Mezopotámiában, vagy Anatóliában is. Az edényeknek az öblös részén spirális bekarcolások láthatóak.

  

Fotó:

Arcos edény töredéke, nyaktövén a két felemelt kart jelző csonkkal. Az arcot két fordított V betű-szerű jel zárja le, vagy a mai M betűszerű jel keretezi. Bekarcolt spirális meander minta, vörös és sárga festés díszíti. 

Vonaldíszes kerámia kultúra, szalkaháti csoport. Szentes-Megyeháza. Teleplelet. Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 25.949.1.

Átmérő: 22 cm, Nyakmagassága: 8 cm.

Vonaldíszes kerámia kultúrája, szelevényi Istennő edény.

Kr.e. 4.045– 3.450.

A Kelet-magyarországi vonaldíszes kerámia kultúrájának legkülönösebb alkotása a szelevényi edény.

A négyszögleletes edény két hosszanti oldalát vonalas és körvonalas minta díszíti, a hazai neolitikus művészet egyetlen olyan megmaradt alkotása ahol az emberi alakot természeti környezetbe helyezték. Az erősen stilizált valószínűleg ruhában, talán szoknyában ábrázolt istennő alakja csaknem az egész felületet kitölti. Karjait felfelé tartja. Az istennőt fák között, talán szent ligetben ábrázolták.  

Fotó:    

Négyszögletes edény. Egyik rövidebb oldalán stilizált női alakot ábrázoltak felemelt karokkal, stilizált fák között. A másik oldalon fák vannak.

Vonaldíszes kerámia kultúra, szalkaháti csoport (?). Szelevény-vadas. Szórványlelet. Megtalálható: MNM. Ltsz.: 26/1950.8.

Magassága: 10 cm, hossza felül 17 cm, alul 14 cm.

Kr.e. 4.045– 3.450. 

A tiszai kultúra a magyarországi neolitikum folyamán a körös-kultúra mellett a legerőteljesebben déli, mediterrán, mezopotámiai jellegű kultúra. Települései tellszerűek, a telepek nagy kiterjedésűek, sok belső és külső tűzhely, raktárvermek, a házak sűrűn egymás mellett, négyszögletes kis családi házak, néhány esetben nagy 35 nm-es mérettel. Leggyakoribbak a felszínre támaszkodó, fal nélküli, nyeregtetős épületek, amelyek néha a földbe mélyednek. Ritkán felmenő vert falú házak. A bejárat fölötti falrész az edényeken is alkalmazott mintákat követi. Az oromzaton agyag állatfejet helyeztek el. Minden családnak lehetett házi szentélye ahol a kultusztárgyakat őrizték. Eredményes földművelés, nagyszámú élelemtároló edény.  A halottakat a telepek küldő részén temették el, elkülönülés kezdete. Sírjaikban tűnnek fel először fémtárgyak hazánkban, réz karperecek, gyűrűk. Sokféle művészi alkotásuk: szobrok, oltárok, ember alakú edények, csörgők.

Talán a mediterrán területeken végbemenő változásokhoz köthető hogy a női istenség mellett megjelennek a férfi istenséget ábrázoló szobrok, akit mindig aratósarlóval ábrázoltak. Szegvári férfiisten, trónuson ülve ábrázolták, karjait mellére helyezve tartja. Derekán övszerű bekarcolt díszítés van. Plaszticitásának egyetlen tényező mond ellent, az arc hátracsapottsága és lapossága. Egyértelmű az alföldi vonaldíszes kultúra hagyománya, isten arcát maszkkal együtt ábrázolhatták. Hasonló korú isten szobrot Romániában és Görögországban találtak.

A női istenség is megtartotta jelentőségét, szintén Szegváron talált szobor sajnos feje és lábai letörtek, de töredékességében is jelentős alkotás. Testét mellétől lefelé több mezőre osztott, gondosan karcolt meanderminta díszíti, finoman megmunkált karjait az ölében nyugtatja.

Hasonló alkotások más településekről: a Hódmezővásárhelyen talált Kökénydombi Vénuszok szimbolikus mintázata még kiemelkedőbb, ugyanitt találtak több oltárt is. A fonat és szőttes minták ezeken is megjelennek. Az istennő zsámolyszerű trónuson ül, karjait a mellére helyezve nyugtatja, és mindkét csuklóján karperecet visel. Teste üreges, talán áldozati étel belehelyezésére. Deréktól lefelé térdéig egész testét elborítja az edényeken is alkalmazott szimbolikus díszítőminta. Az egész szobor vörös festékkel volt festve.

Ugyanannak a háznak az omladékai között találták meg a másik Vénuszt, alakja nagyon hasonlít, de testének középső részét borító díszítések szimbolikus jellege még határozottabb.

Sok helyen találtak hasonló szobrokat, talán házi szentélyben őrizték őket.

A tiszai kultúra Sarlós istene

Kr.e. 4.045– 3.450.

A tiszai kultúra a magyarországi neolitikum folyamán a körös-kultúra mellett a legerőteljesebben déli, mediterrán, mezopotámiai jellegű kultúra.

Fotó:

Trónuson ülő férfiistent ábrázoló szobor. Arca hátracsapott és lapos. Jobb kezével vállán sarlót tart. (Sarlós isten.)          

Tiszai kultúra. Szegvár-Tűzköves. Teleplelet. Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 59.1.1.

Magassága: 25,6 cm.

 

A tiszai kultúra istennője

Kr.e. 4.045– 3.450

A női istenség is megtartotta jelentőségét, szintén Szegváron talált szobor sajnos feje és lábai letörtek, de töredékességében is jelentős alkotás. Testét mellétől lefelé több mezőre osztott, gondosan karcolt meanderminta díszíti, finoman megmunkált karjait az ölében nyugtatja.

 

Fotó:

Trónuson ülő istennőt ábrázoló szobor. Feje, lába letört. A melle alól induló finoman bekarcolt minta a ruházatot utánozza. Karjait az ölében tartja.

Tiszai kultúra. Szegvár-Tűzköves. Teleplelet. Megtalálható: Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 61.17.1.

Magassága: 21,7 cm.

Fotó:

Textil vagy fonatminták. A magyarországi újabb kori agyagművesség bükki és tiszai csoportjai. (77 oldal.)

A tiszai kultúra karcolt edényei megőrizték a korabeli szőttesek igen változatos kultúrkincsét.

A tiszai kultúra Kökénydombi Vénusz I.

Kr.e. 4.045– 3.450

A Hódmezővásárhelyen talált Kökénydombi Vénusz szimbolikus mintázata még kiemelkedőbb, ugyanitt találtak több oltárt is, melyeken a fonat és szőttes minták szintén megjelennek. Az istennő zsámolyszerű trónuson ül, karjait a mellére helyezve nyugtatja, és mindkét csuklóján karperecet visel. Teste üreges, talán áldozati étel belehelyezésére. Deréktól lefelé térdéig egész testét elborítja az edényeken is alkalmazott szimbolikus díszítőminta. Az egész szobor vörös festékkel volt festve. Sok helyen találtak hasonló edényeket, talán házi szentélyben őrizték őket.

Fotó:

Trónuson ülő istennőt ábrázoló edény. (I.Kökénydombi Vénusz)

Felül nyitott. Feje hiányzik. Deréktól térdig bekarcolt szimbólumok. Vörös festése volt.

Tiszai kultúra. Hódmezővásárhely-Kökénydomb. Teleplelet. Megtalálható: Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum. Ltsz.: 761/42.

Magassága: 23 cm.

A tiszai kultúra Kökénydombi Vénusz II.

Kr.e. 4.045– 3.450

A Hódmezővásárhelyen ugyanannak a háznak az omladékai között találták meg a másik Vénuszt, alakja nagyon hasonlít, de testének középső részét borító díszítések szimbolikus jellege még határozottabb.

Sok helyen találtak hasonló szobrokat, talán házi szentélyben őrizték őket.

Az istennő zsámolyszerű trónuson ül, karjait a mellére helyezve nyugtatja, és mindkét csuklóján karperecet visel. Teste üreges, talán áldozati étel belehelyezésére. Deréktól lefelé térdéig egész testét elborítja az edényeken is alkalmazott szimbolikus díszítőminta.

Fotó:

Trónuson ülő istennőt ábrázoló edény. (II.Kökénydombi Vénusz)

Felül nyitott. Feje hiányzik. Karcolt szimbólumok borítják.

Tiszai kultúra. Hódmezővásárhely-Kökénydomb. Teleplelet. Megtalálható: Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum. Ltsz.: 762/42.

Magassága: 33 cm.

 

Trója és a Kárpát-medence

Péceli (badeni) kultúra kocsi modell

A késő rézkorban Kr.e. 2600-2100 körüli nagyállattartás nyoma. A szarvasmarha igavonó erejének használatát mutatja a budakalászi temetőben előkerült kicsi agyag kocsi modell, amelynek négy kereke van, talán a legkorábbi kocsi Európában. Négyszögletes edényforma, valószínűleg szertartási edényként használták. Mikor megsérült, külön sírba tették mint egy halottat, a temető többi sírja közé. 

 

FOTÓ:

Kocsi alakú edény.

Késő rézkor. Péceli (badeni) kultúra. Budakalász. Sírlelet(177.sír). Szentendre, Ferenczy Károly Múzeum. Ltsz: 61.2.35.5 (Kiállítva a Magyar Nemzeti Múzeumban.) Magassága 8,1 cm, hossza 9,2 cm, talpátmérő 5,9 cm, szájátmérő 8,9 cm.

Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből 66, 84. old.

 

Péceli (badeni) kultúra. Kr.e. 2.570– 2.100.

Elterjedt az egész Kárpát-medencében, északnyugaton Cseh-Morvaországban, és délen a balkánon is vannak a telephelyei. Nagy lélekszámú csoportok, házaik alakja a négyszögletestől az oválisig terjed. Békés életet tükröző, nyílt, védtelen telepei az Alföldön és a hegyvidéken egyaránt megtalálhatóak. A hegyvidéki telepeket Észak- és Dél-Magyarországon erődítették is, földvárakat építettek a hegytetőkön. A kultúra emlékei a Bükki kultúrához hasonlóan előfordultak barlangokban is.

A késő rézkorban Kr.e. 2100 körül délről jövő hullámban felhalmozódó népcsoportok hatására újra megerősödött a földművelés. Nagyállattartás, szarvasmarha igavonó erejének használatát mutatja a budakalászi temetőben előkerült kicsi agyag kocsi modell, amelynek négy kereke van, talán a legkorábbi kocsi Európában. Négyszögletes edényforma, valószínűleg szertartási edényként használták. Mikor megsérült, külön sírba tették, mint egy halottat, a temető többi sírja közé.

Az állatokból néhányat zsugorított helyzetben a halottak mellé vagy önállóan temettek el.

A rézékszerek közül jelentős a vörsi diadém, melyet a halott fejére helyeztek, a keskeny, poncolt díszmű rézpánt két vége elkeskenyedik és ezek a homlokrészt szarv szerűen díszítették. Viselője főnöki vagy papi funkciót tölthetett be.

A kultúra idején tömegesen terjedt el a halotthamvasztás, talán egy tűzkultusz terjedésének nyoma. A sírkőállítás szokását álló helyzetben lévő, betemetődött, durván faragott sírkövek bizonyítják.

Az ősi anya istennő tisztelete mutatkozik meg a Ráckevéről Berlinbe került ember alakú edényen. A két felemelt kart jelző csonk díszített és az ujjaknak megfelelő hullámos kiképzésű. A melleket kereszt alakban bekarcolt díszítés határolja, ennek mellen átfutó keresztszalagnak kultikus jelentése volt, Anatóliában és Mezopotámiában, a mediterrán területeken fontos része az istennő ábrázolásainak. Talán egy, a szertartások által használt ruhadarabot jelzett.

Az anya istennő tisztelete: Észak-Magyarország, Ózd közelében, Centerben kerültek elő edények, melyek urnák voltak, hamvakat őriztek. Három urna egy sírból: a legkisebb kivételével a mellek hangsúlyozásával jelezték női jellegüket, oldalukon két függőleges csonk a felemelt kart jelzi. Keresztmetszetük az emberi testnek megfelelően lapos, ovális. Felső részükön a fejnek megfelelő helyen csak a szemet és az orrot jelezték plasztikus dudorokkal és bordákkal. A legnagyobb és a legkisebb urna felső részét összenyomták és széles szalaggal ferdén hátrahúzták, valószínűleg ezzel a hajviseletet, vagy fejfedőt, fejdíszt akarták ábrázolni. Mindhárom sötét színű.

A negyedik urna külön sírból került elő, de teljesen megegyezik az előzőekkel. Felső része zárt, összenyomott (fejdísz), arcán borda jelzi a szemöldököt, s ebben is égetett csontok voltak.

Trójában kerültek elő közeli párhuzamai, Trója II-V. rétegében nagy számban találtak hasonló kiképzésű edényeket, de ott más funkciójuk volt.

Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből 65-70 old.

Rézkor

Péceli (badeni) kultúra ember alakú urnái

Kr.e. 2.570– 2.100.

Észak-Magyarország, Ózd közelében, Centerben kerültek elő edények, melyek urnák voltak, hamvakat őriztek. Három urna egy sírból: a legkisebb kivételével a mellek hangsúlyozásával jelezték női jellegüket, oldalukon két függőleges csonk a felemelt kart jelzi. Keresztmetszetük az emberi testnek megfelelően lapos, ovális. Felső részükön a fejnek megfelelő helyen csak a szemet és az orrot jelezték plasztikus dudorokkal és bordákkal. A legnagyobb és a legkisebb urna felső részét összenyomták és széles szalaggal ferdén hátrahúzták, valószínűleg ezzel a hajviseletet, vagy fejfedőt, fejdíszt akarták ábrázolni. Mindhárom sötét színű.

Ember alakú, arcos urna. A szemet, orrot, mellet (2-nél) plasztikusan jelzi, felső része összenyomott ami a fejdíszt jelezheti, a tarkónak megfelelő helyen lyuk van az égetett emberi csontok beszórására. Karját felfelé tartja. 

Késő rézkor. Péceli (bádeni) kultúra. Center-Kőfej alja. Sírlelet (3.sír 1.) MNM. Ltsz: 59.14.7. Magassága 48,4 cm. Center-Kőfej alja. Sírlelet (3.sír 2.) MNM. Ltsz: 59.14.9. Magassága 40,6 cm. Center-Kőfej alja. Sírlelet (3.sír 3.) MNM. Ltsz: 59.14.8. Magassága 23,9 cm.

Péceli (badeni) kultúra ember alakú urnája és a glozeli urnák

Kr.e. 2.570– 2.100.(1.900?)

A három centeri ember alakú urna mellett találtak egy negyediket, amely külön sírból került elő, de teljesen megegyezik az előzőekkel. Felső része zárt, összenyomott (fejdísz), arcán borda jelzi a szemöldököt, s ebben is égetett csontok voltak.

Trójában kerültek elő közeli párhuzamai, Trója II-V. rétegében nagy számban találtak hasonló kiképzésű edényeket, de ott más funkciójuk volt. David és Joan Oates A civilizáció hajnala című könyvükben (Helikon 1983) bemutatnak egy ilyen Kr.e. 6. évezredből származó, szépen festett arcos edényt Észak-Mezopotámiából, amely hosszú hajú női fejet ábrázol.

A Glozelben talált urna leletek is emberi arcot formáznak, hasonlóság a száj hiánya minden leleten.   

Arcos edény: Emberalakot formázó cserépedény. Legelső ismert darabja a mezopotámiai Szamarra- korszakból származik. Kalicz Nándor 1970-ben megjelent Agyag istenek című könyvéből 65-70 old.

 

Fotó:

Ember alakú, arcos urna. A szemet, szemöldököt, orrot plasztikusan jelzi, felső része fejdíszszerűen összenyomott, a tarkónak megfelelő helyen lyuk van az égetett emberi csontok beszórására.

Késő rézkor. Péceli (bádeni) kultúra. Center-Kőfej alja. Sírlelet (8.sír) Miskolc, Hermann Ottó Múzeum. Ltsz: 64.41.1. Magassága 32,5 cm.

 

A cigányság védelmében… avagy miért van az hogy egyesekre túl nagy súly került?

Senkit sem akarok felmenteni saját sorsának súlya alól, de lássuk már meg hogy egyesekre túl nagy súly került!

A cigányság védelmében…

Azért merem használni ezt a szót mert szeretném ha visszaadnánk becsületét! Az nem lehet hogy szitokszóvá aljasodjon! S ha mégis az bizony a társadalom egészére nézve nagyon rossz fényt vetne! Tudom hogy sokan vagyunk, akik képtelenek nem elmosolyodni egy csillogó kis szempárba nézve, hisz ő éppúgy Isten gyermeke mint mi! Tudom hogy sokan vagyunk, akik érzik a felelősség súlyát, hát adjunk ennek hangot, mondjuk el a véleményünket, most, mert minden perc számít! Nap mint nap születnek apró tehetségek, akikben elhal a szikra még mielőtt szárba kaphatna, így már sosem lehetnek hasznára a közösségünknek, miért dolgozunk magunk ellen? Sorsunk bizonyos szempontból össze van kötve, ha nekik jobb lesz akkor nekünk is, nem olyan nehéz ezt megérteni… 

Akár egy generáció alatt változtatni lehetne, hetes iskolák a gyerekeknek, szakma oktatása a felnőtteknek, persze ehhez be kell vonni az Európai Uniót, mert amit előállítanak arra piacot is kell biztosítani.

A szomorú az hogy nem nagy dolgok ezek, bonyolultabbat is megoldottak már, és bizony költségesebbet is! Tessék, rögtön itt van az oroszok elleni embargó, az vajon mennyit vitt el a konyháról? Megkérdezték az embereket hogy akarnak-e még rosszabbul élni?

Vagy még egy generációval ezelőtt amikor a németek és a franciák behívták az arabokat, mert sok munkát a helyiek már nem akartak elvégezni, tehát kellett a munkaerő, miből állt volna körülnézni Európában és onnan hívni a munkaerő felesleget - hiszen itt voltak akkor is – és éppen úgy el tudták volna végezni azt a munkát… De még ötlet szintjén sem merült fel, miért? Nagyon szomorú hogy a 9 milliós európai cigányság sorsa nem érdekelt senkit, egyáltalán még a kérdés is csak mostanában került terítékre, most már mondják hogy tenni kell valamit, most amikor már eljutottunk oda hogy társadalmi megbecsültségük mélyen a béka segge alatt van!

Európa önvédelmi mechanizmusai egyáltalán nem működnek, mert nincs aki működtesse. Pedig ha Közép-Kelet Európát tényleg fel akarták volna emelni a maguk szintjére ez lett volna az első megoldás. Mivel a cigányság kérdése nem csak minket érint itt csak összeurópai cselekvési terv segíthet, vissza kell adjuk az önbecsülésüket, a kompetenciájukat hogy ez a világ az övék is, hogy van helyük a nap alatt, nem csak a megtűrtek egy csoportját jelentik.             

Ma egy borsodban született gyermek jó eséllyel nem jut túl a funkcionális analfabetizmuson, nem tanul meg írni-olvasni sem, hát még a szakma, a tisztességes munkához jutás… Mondhatjuk, hogy ők a hibásak, de mégis minek? Előrejutunk vele? Ha túl sokszor elmondjuk egy gyereknek hogy hülye vagy hát az is lesz. Tényleg jó lesz az nekünk? De hisz mindnek a eldőlt a sorsa már a születése előtt! Lehet sok érvünk az ön-sorsrontás mellett, de nem csak ők a hibásak, annak hogy ennyire eltávolodtak a földtől sok oka van, de biztosan közrejátszott az is hogy őket tényleg kihagyták a földosztáskor. Melléjük kellene állni szervezetten, mert csak megy az idő, és nőnek fel a generációk akik rendre azt látják: nekik csak a lét peremén jut hely. Nem látnak munkát, dolgos kezeket, semmit ami előrevihetné őket!

Ne hidd hogy ha sosem dolgoztak volna fennmaradhattak volna, a régi világban voltak szakmák amiket kizárólag ők műveltek, amíg kellett a ló lókupecek voltak, és persze más állatot is tartottak, amíg az esküvőkön kellett a prímás őket hívták, mára már viszont még a kosárfonásból is kimaradnak. Az EU csatlakozáskor habozás nélkül dobtuk el az addig jól működő gyógynövény ágazatot, ott bizony a begyűjtők nagy része a cigányságból tevődött ki, és érettek hozzá, volt kompetenciájuk. Hidd el a falvak nem tartottak el senki ingyen, mindenkinek megvolt a maga szerepe, feladata, csakhogy a modern világban rájuk már nincsen szükség.

A cigányság kultúrája

Most bemutatom neked úgy ahogyan még talán nem láthattad.

Egy momentumot szeretnék kiragadni és csatolok hozzá olyan videót mellyel bebizonyítom neked, hogy ez a kultúra éppúgy érdemes a megmentésre mint bármelyik.

A cigányság eredetére nézve ősi gyökerekkel rendelkezik, az európai romák ősei a Kalberiák nomád népcsoport hajdan maharadzsák kegyeltje volt, nevük rituális táncukból ered mely a transzállapotot elérésére törekszik, elképesztő hajlékonysága megjelenik a cigányság egész kontinenseken keresztüli vándorlásában, gyökeret sehol sem eresztettek, csak miután a nomád életforma végképp felszámolásra került. Földet akkor sem kaptak, ami maradt nekik: a zene és a tánc, mely életük része volt évezredek óta. A kalbeliát ma is táncolják Indiában, az ősi táncnak helyi változatait még valószínűleg Európában is táncolják. Ez a tánc bizony maga az élet, ahogyan az ősi kőeszközön a magot őrlik, úgy jelenik meg ebben a táncban a mozdulat csodája. Egyszerre varázsos, elbűvölő, és megható! Éppen úgy mint a foggal körömmel őrzött ősi matriarchátus családi rendszer, melyben a legidősebb nőnek kiemelt jogai vannak a gyermekek nevelésében. Sajnos mi átlagemberek nagyon keveset tudunk arról honnan jöttek és mi hatja át életüket.

     

Indian Rajasthan Gypsy dance

http://www.youtube.com/watch?list=RDg-UX73DKffk&v=rCunGo798_c

Végezetül hogy miért is szegődtem melléjük annak ellenére, hogy az én ereimben nem csörgedezik cigány vér? Mert bennem is többféle vér egyesül: van sváb, hajdú és felvidéki székely felmenőm is, s ha mindezen kultúrák bennem eggyé válhattak, miért ne vállalnám a cigánysággal is a közösséget?

Mit üzenhetünk a világnak a 94. versailles-i évfordulóra…

Trianon 94. évforduló. Üzenet a világnak egy megcsonkított nemzettől: 

Lassan száz év, kérhetjük az elszámolást?

Él Európa közepén egy nemzet, de meddig él még?

Él Európa közepén egy nemzet, akit megsemmisítettek amikor országából kétharmad-részt elvettek.

Él Európa közepén egy nemzet, akik közül MA millióknak nehézségbe ütközik anyanyelvének használata és identitásának megőrzése. (Hozzátenném: az Európai Unión belül!)

A 20. század elején 18 millió Magyar állampolgár élt, most nem éri el a 10 milliót!
A 20. század elején szűken véve 3,2 millió magyar ajkú ember került a határokon kívülre, most vajon mennyi él még?

 

Eltelt 94 év és mi magyarok ha mást nem is, elszámolást kérhetünk! Hol van a 3,2 millió magyar ajkú leszármazottja? Túlélték a közel 94. évet? Hány magyar ajkú él ma az elcsatolt területeken? A diktátum része volt hogy egyenrangú állampolgárokként élhetnek. Milyen arányban élnek most az országokban élők számarányához viszonyítva? És milyen arányban változott ez 1920 óta? Kijelenthetjük, hogy a magyarok mind számarányukban mind az általuk birtokolt területek arányában rohamos fogyást mutatnak! Lentebb erre még visszatérek. 

Milliók életével játszottak a szerződést aláíró emberek amikor döntéseik következtében a mai napig megakadályozzák, hogy ezen milliók alapvető emberi jogaikat gyakorolhassák. A döntéshozók már régen nem élnek, de amit tettek még sok generációra lesz hatással. 

Most pedig jön a kényelmetlen kérdés: mégis meddig? Ameddig be nem olvad teljesen? Addig amikor már nem is akarják beszélni az anyanyelvüket?

Tények:

A világon egyedül Tisza István volt az, aki még az utolsó pillanatban is próbálta megakadályozni a háború kitörését! 1916 és 1918 között számos békekezdeményezést tettünk.

Nem mi robbantottuk ki a háborút csupán belesodródtunk! A szövetségeseinkkel együtt veszítettük el, mégis minket bűntettek a leginkább: Németország elvesztette területeinek 13, Bulgária 8, míg Magyarország 72 százalékát!

Lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra tehát kevesebb mit a felére csökkent. Az elcsatolt területeken élő 10.6 millió ember közül 3,2 millió, azaz több mint 30 százaléka volt magyar.

Az új magyar állam a régi nemzeti vagyok mindössze 38 százalékával rendelkezett, ráadásul súlyos jóvátételt kellett fizetnie. Elveszett a termőföld 61, az erdőállomány 88, a vasúthálózat 64, az ipartelepek 55, bankintézetek: 67 százaléka. Idegen kézbe került az összes só-, arany-, ezüst-, réz-, horgany- stb- bánya, valamint a kőolajkutak többsége…

A diktátumot a „bűnös nép” bélyeg ránk sütésével indokolták. Hamis színben tüntettek fel minket mint „háborús agresszorokat”, akik megérdemlik az országuk darabokra szaggatását. Azt szóba sem került hogy a Monarchián belül hazánknak az első világháború kitörésekor nem volt önálló pénzügyi, külügyi és hadügyi döntési lehetősége. Ráadásul érdekes módon Ausztria mégsem vesztette el területét, még hadisarcot sem kellett fizetnie.   

Amennyiben az Osztrák–Magyar Monarchiát akarták szétverni – mert célként ez volt meghatározva – miért tették ezt a magyarokkal?

Számunkra az un. békeszerződés nem képviselhette a békét, amikor az aláírás megtörtént mindenki pontosan tudta hogy pont éppen az ellenkezője kezdődött el, a több évszázados harc a megmaradásért.

A magyarság innentől kezdve védekező pozícióba kényszerült, több millió ember sorsáról döntöttek anélkül hogy figyelembe vették volna a jövőbeli katasztrófát!

Az Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét alkotó Székelyek másodrendű állampolgárok őseik földjén. Hírek: http://www.nemzetiregiok.eu/hirek.php

Most pedig igazolni szeretném hogy mit jelent a rohamos fogyás:

Néha egy kép többet ér minden szónál:

A legutóbbi romániai népszámlálás adatai alapján:

Magyarnak vallotta magát:

Kolozsvár kevesebb mint 16%

Nagyvárad 24,5%

Arad 10,5%

Temesvár 5%

Brassó 7%

Nagybánya 12%

Szatmárnémeti 38%

Elsorvasztott városok – ezért a „magasabb” százalék:

Nagykároly 55%

Nagyszalonta 68%

Marosvásárhely 45%

Végezetül azok a városok amik jelentős többséget mutatnak, és amiket most szétveri igyekeznek!

Sepsiszentgyörgy majdnem 77%

Csíkszereda majdnem 82%

Gyergyószentmiklós 86%

Kézdivásárhely 91%

Székelyudvarhely majdnem 95%

Forrás:  VilágPanoráma- Erdély terrorizálása  http://www.youtube.com/watch?v=C4kY4YqTmhg

"A délvidéki magyarság 10 év alatt negyedével csökkent, ha így folytatódik hamarosan nem lesznek képesek fenntartani intézményeiket."

Forrás:  MTV1 esti híradó

Gróf Teleki Pál híres "vörös térképe", Magyarország nemzetiségeinek területi megoszlásáról

A trianoni szerződést Magyarország nem írta alá, a küldöttség vezetője Gróf Apponyi Albert megtagadta az aláírást 1920 január 16-án:

„Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.”

Gróf Apponyi Albert "védőbeszéde" - Részlet

Az angol, francia és olasz nyelvű szöveg fordítása

„A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott háziőrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án - a béketervezet végleges lezárása után - nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres "védőbeszédét". Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország - függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől - azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.
A következőkben a beszéd teljes szövege olvasható, magyar fordításban.”

„Nem titkolhatjuk el, mindenekelőtt, megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. E megütközés könnyen megmagyarázható. A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad- és népességének majdnem kétharmadrészét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jórészétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől, ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben?

Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben?
     Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.
     Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg; lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jellegével bírjanak.
     Vagy talán a nemzetközi igazságosság elvének oly alkalmazásáról van szó, amelynek célja a poliglott államalakulatok helyett, amelyek közé Magyarország is tartozik, olyan új alakulatokat létrehozni, amelyek igazságosabban oldják meg a területi kérdést a különböző nemzetiségek között és amelyek hatásosabban biztosítják azok szabadságát? Ha a tényeket tekintem, úgy kénytelen vagyok kételkedni, hogy ez a törekvés eredményezte a kérdés ily módon való megoldását.

Mindenekelőtt a Magyarországtól elszakítandó 11.000.000 léleknek 35%-a magyar, amely három és félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást vesszük is alapul. Elszakítanak még a békefeltételek körülbelül egy és egynegyed millió németet, ami a magyarság százalékszámával együtt az egésznek 45%-át jelenti. Ezekre nézve a nemzetiségi elv ilyen alkalmazási módja nem előnyt, hanem a szenvedések sorát jelentené. Ha feltesszük tehát - amitől távol állok -, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása a fennmaradó 55%-ra nézve előnyösebb állapotot teremtene, mint a történelmi Magyarországon, még mindig az elszakítandó népesség majdnem felére nézve ez az elv nem vonatkozhat, vagy ha vonatkozik, úgy fordított értelemben. Nézetem szerint pedig, ha elvekről van szó, úgy azokat egyenlő módon kell alkalmazni mindazokra, akiket a szerződés rendelkezései érintenek.” 

Forrás: 

http://www.trianon.hu/keret.phtml?/trianon/tria1920/apponyi.phtml

Búcsúzóul:

József Attila - Nem! Nem! Soha!

https://www.youtube.com/watch?v=jKQJkqNs_qs

Felhasznált anyagok:

Bunyevácz Zsuzsa: Az Új Világrend tízparancsolata, avagy a Szent Grál elrablása? (Alexandra, 2009)

Adatok:

"Magyarországon a 20. század hajnalán csaknem 19 millió ember élt; a Horvát–Szlavónország nélküli ország határai között pedig mintegy 17 millió. Az Osztrák–Magyar Monarchia legnépesebb országa volt.” Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/171.html

A Mars bolygó két holdja

Érdekességet szeretnék mutatni.

Az Enigmák adása -

A Prométheusz-terv - 2014.03.05. 

 

https://www.youtube.com/watch?v=ejNuQi_TlRk

Megdöbbentő adatok az adásban.

A Mars bolygónak két kis holdja van, a Phobosz (félelem) és a Deimosz (rettegés).

1727-ben a tudománytörténetben páratlan sejtés előzte meg Asaph Hall felfedezését. Jonathan Swift a Gulliver utazásai című művében így ír:

„Legutóbb a Mars körül két apró mellékbolygót fedeztek fel, a belső csillag a főbolygó középpontjától három, a külső viszont öt átmérőnyi távolságra futja ellipszisét, az első tíz, a második huszonegy és fél óra alatt végez pályájával…”

A holdak felfedezésére még 150 évet kellett várni.

A fenti néhány sort a Wikipédiából másoltam ki, sokkal többet nem is ír a Mars holdjairól.

Annyit értek az egészből hogy a Marssal kapcsolatban minden nagyon furcsa, mint ahogy annyi mással is manapság...

Tud valaki arról miért kapták a Mars holdak ezeket a hátborzongató neveket?

Fotó forrása:

http://astro.u-szeged.hu/oktatas/csillagaszat/6_Naprendszer/010304Mars/