5000 vagy 7000 éves?
Torma Zsófia mintegy 10.000 rovásjeles cserépedény töredékét
és korongját az 1800-as évek végén a Kolozsvári Nemzeti Múzeum vásárolta meg.
Ezekből néhány darab a régésznő nevének említése nélkül egy tárlóban
megtekinthető. A rovásjelek tisztán kivehetőek, közöttük az összerótt H és ZS
betű valamint a nagy jelentőségű E alakú fordított rovás P betű, ezt ebben a
formában megtalálták a Boszniai Visokoban, Trójában, Egyiptomban és Iránban is.
Forrai Sándor a rovásírás Z, Ny, Gy, B, és P betűit ismerte
fel.
7000 éves.
A
tatárlakai korongok- 1. rész
A
tatárlakai korongok - 2. rész
A Wiki ennél a témánál gyakorlatilag használhatatlan, néhány
mondatnak van valóságalapja, ezeket közlöm. A hivatkozások nagy része már nem
működik, Torma Zsófia nevét nem is említi.
Tatárlakai lelet
„A megfejtetlen írású agyagtáblák komoly dilemmát jelentenek
az írás poligenezisén (több, egymástól elszigetelt központban való
keletkezésén) alapuló elméleteket követő nemzetközi történettudomány számára. A
táblákon látható írásjelek meglepően hasonlítanak a korai elámi és korai sumer ékírásos
táblákhoz, valamint a székely-magyar rovásírás jeleihez, de van párhuzam a kínai
írásjelekhez is. A távoli területek közötti írásemlék-kapcsolat azonban, - a
poligenezis elmélet talaján állva - nagyon is kérdéses, nemcsak a nagy távolság
miatt, hanem egyrészt azért, mert a mezopotámiai írás első emlékei legalább
1000 évvel később jelentek meg, másrészt mivel a korai vonalas-geometrikus
írások egymástól térben függetlenül is hasonlóak.”
Ez vajon miért nem azt jelenti hogy egy közös ősi írás
nyomaira bukkantunk? Hiszen találunk hasonló írásokat a világ számtalan
pontján, ezek akár a lelethez hasonló ősi írások fennmaradt változatai is
lehetnek. Miért kellene vagy a sumer vagy a székely rovásírásnak teljesen
megfelelnie? Hiszen mindkettő eredhet egy közös ősiből.
„Később az eredetileg égetetlen agyagtáblácskákat a Kolozsvári
Régészeti Múzeum kemencéjében kiégették, így a későbbi kormeghatározás
lehetetlenné vált.”
Mi másért tették volna minthogy rájöttek még sokkal
régebbi mint a feltételezett 5000 év? Mindenesetre olyan felháborító tett volt
amiért azonnal el kellett volna venni a leletek megőrzéséhez való jogukat. Hihetetlen
hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet…
A Kolozsvári Régészeti Múzeum munkatársai mindezt nyilán
azért tették nehogy kiderüljön, hogy a Székelyek mindig is ott éltek ahol ma,
de ezzel akkor is az egész emberiség ellen vétettek!
„Adam Falkensteinnek,
a Heidelbergi Egyetem asszirológus professzorának 1965-ös tanulmánya szerint Tatárlakán
egy olyan írásbeliség létezett, amely sumer hatásra jött létre. Mások szerint a
Kárpát-medence népessége már a kőkorszak óta rendelkezett írásbeliséggel (vö.
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve), amelyet a székelyek, illetve a kunok őriztek
meg az elmúlt századig (székely-magyar rovásírásunk).”
Fotó:
A
tatárlakai táblák
"A
tatárlakai agyagtáblákon található írásjelek léte évtizedek óta megoldhatatlan
rejtélyt jelentett az akadémikus írástudománynak, mert a neolitikus Európa
írása nem fért bele az egyetemeken tanított írástörténetekbe. Általában a sumer
írás segítségével próbálták meg az elolvasását, s csak kevesen figyeltek fel a
székely jelpárhuzamokra, amelyek szintén megtalálhatók a táblákon. A lelet
ismertetői jellemzően vagy a sumer, vagy a magyar írástörténet hagyatékaként
írták le a táblákat, s persze nyakatekertebbnél nyakatekertebb történeti magyarázatokat
ötlöttek ki.
A
neolitikus Kárpát-Balkán térség több hasonló írásemléket is hagyott ránk,
amelyeket együttesen kell értékelni; ha meg akarjuk válaszolni a kérdést; hogy
melyik nép fiai, milyen írással írták a tatárlakai táblákat s mi van rájuk írva.
A
választ nem adhatja meg az, aki nem tud elszakadni a modern latin írás és
íráshasználat megszokott megoldásaitól.
A
táblákon nem valamilyen modern műfajnak megfelelő hosszú szöveget, hanem egy
világmodellt (csillagtérképet) találunk. A tatárlakai írás nem valamelyik ma is
ismert nép és nyelv; hanem egy, a sumereket jelentősen megelőző kultúra
hagyatéka.
A
kutatók helyzete mégsem reménytelen, ha nem ragaszkodnak csupán egyetlen ismert
írásrendszer jeleinek merev alkalmazásához, hanem nagyobb egységekben is
értelmezni tudják a világ írásrendszereinek összefüggő folyamatait. A szélesebb
körű összehasonlítás eredményeképpen sikerült is elolvasni (hangzósítani) a
tábla szár (Tejút, égigérő fa) és az
atya (Nimród, Orion
csillagkép) szójelét.
Az
alábbi fejezet képekkel kiegészített változata megjelent az "Így
írtok ti magyar őstörténetet" c. kötetben. Mevásárolható az Anima
Könyv boltjaiban."
Előzmények
„A kezdeti kísérletezők elsősorban a
sumér képjelek, más esetekben a székely rovásjelek, vagy további írások
segítségével próbáltak eredményt elérni. Jellemzően egy folyamatosan olvasható
szöveget véltek megtalálni a táblákon valamelyik ismert írás és nyelv
segítségével.
A táblán lévő jelek sumér
jelpárhuzamai olyannyira meggyőzőek és nagyszámúak, hogy a szakirodalom számára
megkerülhetetlenné, egyúttal azonban – az írás poligenezisének talaján álló
szerzők számára – megoldhatatlan dilemmává is vált a tatárlakai-sumér
írástörténeti kapcsolat.
Vagy Mezopotámiából próbálták
származtatni a tatárlakai táblák jeleit, vagy a Kárpát-medencéből származtatták
a sumér írást.
Mindkét elképzelés nyilvánvaló
zsákutca.
A megfejtők előtt tornyosuló
nehézségeket jellemzi Záhonyi András, amikor megemlíti, hogy a mezopotámiai
szakszótárakban egy-egy jelnek 10-50 értelmezése is van. Ez a gazdagság
kétségbeejtően szerteágazó magyarázatokat tesz lehetővé, ha sumér nyelvű
szöveget kívánunk elolvasni a táblákról. Ez azonban a sumérre alapozott
zsákutcának csak a kisebbik problémája volt. A valódi nehézséget nem ez
jelentette.
Ez a megfejtési irány akkor sem
adott volna jó eredményt, ha a sumér jeleknek kevesebb jelentése van. Sőt, a
tatárlakai táblák valódi jelentőségének felismeréséhez kifejezetten hozzá is
járult a sumér jelek több jelentésű volta, mert a sok jelentés között
felbukkantak a csillagképek nevei is, amelyek végül elvezettek a megoldáshoz.
A nehézségek jó részét az írás
eredetével kapcsolatos elméleti kérdések tisztázatlansága okozta. A szerzők
ezért sem vették észre és használták fel a körbe zárt kereszt alakú jel (a
székely írás „f” betűje, a kínai írás és az asztrológusok „Föld” szójele) által
kínált segítséget.
Tovább bonyolította a helyzetet,
hogy eközben zajlott egy kronológiai vita is, amelynek a pillanatnyi állása
szerint ez a lelet nem 4-5 000, hanem esetleg 7-8 000 éves is lehet.
A szerzőkben fel sem merült, hogy a
tatárlaki táblák írása, a sumér írás és a székely írás egyaránt csupán az
írástörténeti jéghegy egy-egy csúcsát jelenti – amelyeket egy kőkori
írásrendszer kapcsol egybe.
Az emberiség – a közismert
feltételezésekkel ellentétben – sokkal hamarabb volt képes az írásra és az
olvasásra, mint azt eddig általában feltételezték.
A klasszikus írásrendszerek között
sincs az az áthatolhatatlan válaszfal, amelyet közéjük szoktak képzelni.
A tatárlakai és sumér szójelek, meg
a székely betűk párhuzamba állítását esetenként lehetővé teszi az akrofónia
(amellyel a szerzők többsége íráselméleti és ősvallási tájékozottság híján nem
tud mit kezdeni).
Az általában hangoztatott
írástörténeti kép hiányosságainak oka az írástörténészek járatlansága a kőkori
világmodellek olvasásában és a nagy kérdések megválaszolásától való általános
rettegés. Ezért állítja azt Gelb, hogy írástudomány nincs is, mert az
írásemlékek leírása és leltározása – a nagy kérdések kikerülése mellett – még
nem tudomány.
Ugyanezen okok miatt nem figyeltem
fel én sem a tábla legnagyobb, körbe zárt kereszt alakú jelére – amikor
1993-ban a tatárlaki tábla jeleit felsoroltam egy táblázatban.
Amiképpen Záhonyi András sem veszi
figyelembe a tatárlakai táblák magyarázatakor az őket megelőző eurázsiai és
kárpát-medencei írásemlékeket (a Jóma ligatúrát, a Mas d' Azil-i jeleket, a Varga Csaba által közzétett barlangi
feliratokat, vagy a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit), ezért mindjárt az
előadása címében találunk egy tévedést: „A tatárlaki táblák: a
Kárpát-medence legősibb írásos emlékei”. Ez persze nem esik súlyosan a
latba, mert valamilyen írástrténeti elsőség téves bejelentésével szinte havonta
találkozunk, s mert a most tárgyalt tanulmánynak ez csupán egy marginális
megállapítása.
Amikor az előadóteremben találkoztunk és szóvá tettem
e tévedését, megmutatván a tatárlaki leletekkel legalább egyidős
szentgyörgyvölgyi tehénszobor fényképét (amelyről közvetlenül utána tartottam
előadást), csak a fejét rázta. Azt tette hozzá, hogy ha nincs legalább három
jel egymás után, akkor azt ő nem tekinti írásnak. Ez azonban egy átgondolatlan
érvelés – hiszen mi nem szabhatjuk meg az elődöknek, hogy milyen írásemléket
hagyjanak ránk. Nekünk kell felnőnünk a hátrahagyott írásemlékek elolvasásának
feladatához. Azaz fel kell ismernünk a kőkori írásemlékek ősvallási szerepét és
egy jelentős részük világmodell jellegét.
Záhonyi András felsorolja az elődök eredménytelen
kísérleteit. Kiemeli közülük Baráth Tibor megfejtésének két elemét (a Rák és a
Nap jegyének felismerését), amelyet elfogad, és amely beleillik a saját
feloldásába is. Hasonló magyarázattal állt elő Radu Dan Moisoiu is 2004-ben.
Az ehhez hasonló párhuzamok általában azt jelzik, hogy
a kutatás jó irányban halad (bár a tudományos kérdéseket nem lehet
népszavazással eldönteni). Akkor remélhetjük megfejtettnek a tatárlakai
táblákat (és bármelyik másik írásemléket is), ha a megfejtők feloldásai egyre
kevésbé különböznek egymástól. S a fent említett szerzők megoldásai már közös
irányba mutatnak.”
„A monogenezis bizonyítéka
A megfejtők szemmel láthatóan nem
tudtak mit kezdeni a tatárlakai jelek sokirányú kapcsolataival. Úgy gondolták,
hogy választaniuk kell: vagy a sumér írás alapján fejtik meg a táblákat, vagy a
székely rovásírás segítségével.
Záhonyi András is megkérdezi a
táblák jeleiről szólván: „Rovásjeleink mellett miként bukkanhat fel ... az O
mint moabi vagy szidoni (föníciai) rovásjel, esetleg mint a Nap egyiptomi képjele?”
Arról árulkodik ez a jellegzetes,
másoknál is felmerülő kérdés, hogy a szerzők az egyes írásokat csak egymástól
független rendszerekként tudják elképzelni.
Ez aztán megakadályozza őket az
antik jellegű írásemlékek helyes értékelésében.
A táblákon nyilvánvalóan nem sumér,
székely, moabi és szidóni jeleket látunk, hanem csak ezek előképét, vagy
rokonát. A táblákon nem több írásból összeszedett jelek kavalkádja látható,
hanem egyetlen kőkori írás szervesen összetartozó jelei. Amiből az következik,
hogy volt egy kőkori írás, amelyik hatott a később kialakuló antik
írásrendszerekre.
Ha a tatárlakai táblákat az írások
monogenezisének bizonyítékaként tárgyaljuk, akkor nincs min fennakadnunk, mert
helyes úton járunk.”
„A körbe zárt kereszt alakú világmodell
A kör alakú agyagtábla a közepére rajzolt nagyméretű
kereszttel együtt egy világmodell – amellyel Záhonyi András ugyanúgy nem
foglalkozik, mint ahogyan én sem foglalkoztam vele 1993-ban.
Ez a körbe zárt kereszt ugyanis – nagyságát,
kialakítását és írástörténeti kapcsolódásait tekintve – annyira eltér a többi
jeltől, hogy könnyű figyelmen kívül hagyni és nehéz a többi közé illeszteni. Ez
a jel keretbe foglalja a többit, ezért némi joggal mondható, hogy a fától nem
láttuk az erdőt. A figyelmen kívül hagyott nagy jel világábrázolásnak mutatja a
kerek táblát.
Záhonyi András ettől függetlenül is – helyesen – azt
állítja a tatárlaki táblákról, hogy „felirataik az ősi világszemléletet
tolmácsolják”.
Az egyik segítség a kerek táblán lévő körbe zárt
kereszt alakú alapjel lehetett volna, amelybe – mint keretbe – bele van
illesztve az összes többi jel. E jel a világ legkorábbi, legszélesebb körben
ismert jele, amelynek megfelelőit mintegy 50 000 éve használja az emberiség.
E hallatlan régisége miatt található meg több
jelrendszerben: az asztrológusok jelei között és a kínai írásban „Föld”
jelentéssel, az egyiptomi hieroglifák között a „település” jeleként, a székely
írásban pedig az „f” (Föld) jeleként.
Az indiánok és a tibetiek homokszórással készített
mandalái (világmodelljei) is a körbe zárt keresztre épülnek. Mindegyik változat
a világ, vagy a világ közepének jele és a közel-keleti Éden (az egykori közös
őshaza) jelszerűvé vált térképe.
Azaz már a táblákra vetett első pillantás és a
tapasztalható ősvallási gyakorlat alapján is nyilvánvaló, hogy világmodellről
van szó. E megállapítás segíthette volna a táblák megértését, azonban önmagában
nem oldotta volna meg a tatárlakai táblák kérdését. Ugyanis – velem együtt –
mindenki a további jelekre koncentrált, amelyek megfejtése korántsem ilyen
egyszerű. Utólag azonban kijelenthetjük, hogy a figyelmen kívül hagyott körbe
zárt kereszt (világmodell) léte megnyugtatóan alátámasztja Záhonyi András
magyarázatának lényegét.
Azt persze a további hasonló leletek értelmezésének
megkönnyítése érdekében jó lenne általánosan elfogadni és megérteni, hogy a
kőkori írástudók jellemzően nem számlákat, vagy árukísérő jegyeket írtak az írásjeleikkel,
hanem ősvallási jelentőségű világmodelleket.
A világmodellek olvasása pedig más követelményt
támaszt a megfejtővel szemben, mint mondjuk egy novella, vagy egy levél – s ezt
a kőkori olvasásmódot el kell sajátítania annak, aki hasonló terepen eredményt
akar elérni.
Záhonyi András a jelek szerint ettől függetlenül is jó
irányba indulva oldotta meg ezt a feladatot s felismert egy sajátos
világmodellt.
Igaza van akkor, amikor más világmodellekre (például
egy pontosan meg nem nevezett karanovói pecsétnyomóra) hivatkozva azt írja,
hogy a jeleik csillagképek ábráiként is értelmezhetőek. Hasonló emlékeket
(például egy karanovói pecsétnyomót) elemezve, ismételten megemlítettem én is,
hogy ezeken égi jelenségek (a Nap és a Tejút) jelképeit láthatjuk – amelyek
megfeleltethetők székely rovásjeleknek is.”
"Őshonosság
és rovásírás
A székely írás korai emlékei sok
adatot kínálnak a magyar őstörténet kutatójának. Ezek egy része arra utal, hogy
a magyarság, vagy egy véle rokon nép már a kőkorban is a Kárpát-medencében élt.
Az
őshonosság kérdésével foglalkozó cikk elolvasásához kattintson az alábbi
cikkre:
Ugyanezt
a kérdést a genetika felől vizsgálja az archeogenetika is, amelynek
eredményeiből a közelmúltban nyílt meg egy vándorkiállítás a Természettudományi
Múzeumban.
Béres
Judit genetikus mai népességből vett mintái azt jelzik, hogy a magyarság - a
környező népekhez hasonlóan - genetikailag kevert.
Van
azonban egy sajátossága a Kárpát-medence lakosságának (amelynek az évezredes
keveredés ellenére is a magyarság a meghatározó tömbje). A ma élő magyar
férfinépesség háromnegyede olyanok utóda, akik már 30-40 ezer éve Európában
élnek. Az Eu19 haplotípus ugyanis a Közel-keletről kb. 50-40 ezer évvel ezelőtt
északra indult Homo sapiens sapiens csoportban alakult ki, s Európában csak a
magyaroknál található meg a kiemelkedően magas 65 százalékban. Ami nagyjából
azt jelenti, hogy a magyarság zöme Európa legkorábbi betelepülői közé tartozik
és folyamatosan itt él a kőkor óta. Mivel az Eu19 haplotípus Kazahsztán és
Kirgizia vidékén is magas, ez azt jelenti, hogy a kőkori ősfoglalók az Aral-tó
vidékén két ágra szakadtak, s az egyik csoportjuk keletre, a másik meg nyugatra
költözött.
Az
Eu19 haplotípust leszámítva a ma élő magyaroktól vett minták a jelenkori
európai népességekre jellemző genetikai képet mutatnak, míg a honfoglalás kori
populációnál jóval több ázsiai típusú elemet találtak – ám csak a gazdagabb,
“klasszikus honfoglaló”-sírokból származó minták mutattak genetikai rokonságot
az ázsiai populációval, a szegényebb sírokban talált leletek a jelenlegi
népességhez hasonlóak. Mivel a klasszikus honfoglalók gyakorlatilag nem
hagytak genetikai nyomot, feltételezhetően igen kevesen voltak a
Kárpát-medencét elfoglalásakor.
Ez
a körülmény aláhúzza a szentgyörgyvölgyi tehénszobor és általában a
Kárpát-Balkán térség neolitikus írásemlékeinek (például a Tordos-Vincsa kultúra
írásának) magyar vonatkozásait, a székely írással kimutatható párhuzamait.”
"A
székely írás lényegét alkotó 20 jel korai elterjedtsége
A régészeti leletek alapján a székely írás jeleinek
megfelelői a Homo sapiens sapiens elterjedésével párhuzamosan jelennek meg
szerte a Földön. Az 1992-ben Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett
valószínűség-számításunk szerint a jelek hasonlósága nem a véletlen egyezésnek
köszönhető, hanem a genetikus kapcsolat eredménye – azaz az írásrendszereket
ősrokonság fűzi egybe.
Korán megjelennek ezek a párhuzamok az akkor ismert
világ szélein. A Pireneusokban lévő Mas d’ Azil barlangjában fellelt kb.
20 000 éves jelkészletben a székely írásnak 19 jele található meg. Az
amerikai indiánok legkorábbi jelkészletében (fazekasjelek, templomok jelei
stb.) szintén felbukkan a székely írásnak 23 jele. Az amerikai indiánok ősei a
különböző elképzelések szerint 40-12 000 évvel ezelőtt mentek át az Újvilágba –
azaz a jégkorszak idején már a Pireneusoktól Amerikáig el volt terjedve a
székely írás kb. 20 legfontosabb jele.
Hasonló nagyságrendű székely párhuzamot ismerhetünk
fel a világ központi tájain is az antik írások jelkészletében. Ilyen a kínai
írás, a sumer írás, a Tepe Yahja-i jelkészlet, a Tordos-Vincsa kultúra írása, a
bübloszi pszeudohieroglifikus szótagírás és a hettita hieroglif írás is.
Ugyanezeket a jeleket megtaláljuk a szkíták, hunok, avarok és a honfoglaló
magyarok jelkészletében, valamint a magyar népi jelek között is. Ez azt
jelenti, hogy a székely írás jelei a Közel-Keleti őshazában és a közbülső
területeken is sokáig fennmaradtak.
E széleskörű elterjedtség nem lehet egy későbbi
kulturális hatás eredménye. Nem tehető fel, hogy egy amerikai indián
keresztülvándorolt a fél világon, hogy megtanítsa a Pireneusokban élő kőkori
sámánokat e jelekre; amint ennek a fordítottja sem hihető. Ezért a legkönnyebb
azt feltételezni, hogy a két végpont közötti közös őshazából vitték magukkal az
írásjeleket a világ távoli tájaira.
Mivel ebből az őshazából kb. 50 000 évvel ezelőtt
indultak világgá a népek, a jelek széleskörű elterjedtségéből ez az időpont
következik."
„Elolvasható
kőkori írásemlékek
Az emberiség
legkorábbi érthető és fonetikus írásemléke a 7500
éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, amelyen székely jelekkel írt magyar
szöveg található. Ez az írásemlék korántsem egyedi és példátlan. Több kisebb
jelentőségű és valamivel későbbi felirat létezik ugyanis, amelyek kapcsolatban
vannak a székely írással. Ha ezekből a jelenségekből következtetni akarunk a
legkorábbi írásrendszerre, akkor a székely írás képe bontakozik ki előttünk.”
http://www.szekely-rovasiras.hupont.hu/122/honnan-tudjuk-hogy-a-szekely-iras
A LELETEK AZ ALÁBBI KIÁLLÍTÁSON MEGTEKINTHETŐEK:
„A sepsiszentgyörgyi
Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeumában új tematikus kiállítás tekinthető meg A
dunai írásmód a tordosi és tatárlakai régészeti leletek tükrében címmel. A
kiállítást a kolozsvári Erdély Történelmi Nemzeti Múzeuma és a sebastopoli
Régészet-mitológiai Intézet (Kalifornia) állította össze. 211 feliratos
régészeti tárgyat lehet megtekinteni. A román és külföldi kutatók szerint az
írásjelek és szimbólumok kommunikációs rendszert képeznek, amelyet „tordosi
írásnak" is neveznek. Ezek az írásjelek és szimbólumok a neolitikumban és
eneolitikumban születtek. A kiállítás szervezői között van dr. Gheorghe
Lazarovici egyetemi tanár, dr. Magda Lazarovici és dr. Zoia Maxim tudományos
kutató. A kiállított tárgyak között a ma már híres tatárlakai táblácskákat is
meg lehet tekinteni. Ezek legalább egy évezreddel régebbiek, mint az uruki és
Djemnet nasri sumer ékírások, amelyeket a kutatók a Kr. e. 4. évezred végére és
a 3. évezred elejére helyeznek. A három agyagtáblácskát a kolozsvári Nicoale
Vlassa kutató találta 1961-ben. A kiállított tárgyak többnyire Torma Zsófia
gyűjteményéből és a tatárlakai, tordosi, nagyiklódi és kolozsvári régészeti
ásatásokról származnak.
Tatárlaka titka!
"1961-ben Erdélyben,
Tatárlakán, Nicolae Vlassza kolozsvári régész egy hamuval telt sírgödröt tárt
fel, amelyben egy 40 év körüli ember összetört, megégett csontjaira, mellette
pedig 26 agyagszoborra, két kőfigurára, egy tengeri kagylókból készült
karperecre, egy égetett agyagból készített korongra és két téglalap alakú
táblácskára bukkant. A csontok alapján a szénizotópos vizsgálat eredménye
szerint a lelet 6-6500 éves." - olvashatjuk Friedrich Klára - Szakács
Gábor: Kőbe vésték, fába rótták" cimű könyvében. ( Szakács Gábor kiadása,
2005) Az érdekes tanulmányból ezúttal grafológus kollegőnk szedett össze számunkra
egy kis részletet.
A
korongon írás és képírás, az egyik táblácskán csak képírás van, ezek a felső
harmaduknál át vannak fúrva. A másik táblácskán két kecskének tűnő állat és egy
növény képe látható. A korongon és a képírásos táblácskán lévő jelek 1000-1500
évvel idősebbek a sumér képírás első emlékeinél, valamint helyi, tatárlakai
agyagból készültek. E száraz, tényszerű adatok alapján különböző
következtetésre jutottak a kutatók. Mindenesetre nézzük meg a Tatárlaka-i
leletek írás jeleit,
majd
tekintsük meg Badiny Jós Ferenc sumerológus professzor táblázatát a Dzsemdet-Naszr
és Uruk néven ismert sumir kultúrkörök írásának néhány jele látható. A
Tatárlaka-i korongon protosumir képírású fogalomjegyek láthatók, szögezi
le Dr.Hans E.Suess. Varga Géza is összehasonlító táblázatot készített a
Bronzkori magyar írásbeliség című kötetében:
Friedrich Klára
A KÁRPÁT-MEDENCE, A BOSNYÁK PIRAMISOK
ÉS GLOZEL JELRENDSZERÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
"Röviden a Kárpát-medencei jelrendszerről
1. Az ősi magyar
rovásírás
Az ősi magyar rovásírás a Kárpát-medencében alakult ki.
Eddig megtalált legrégebbi emlékei: a Bajóti Jankovich barlang pálcavégén
talált jelek 15 – 20.000 éves bolygatatlan rétegből származnak. A Tatárlakai
Korong jelei 7500-8200 évesek. Ezen írásnak további 6-7000 éves emlékei
kerültek elő Torma Zsófia (1831-1899) régésznő ásatásain az erdélyi Tordos
közelében. A rovásírás emlékei fennmaradtak a történelmi Magyarország területén
(lásd az 1920 előtti térképeket) köveken, templomok falain, csont, fa, ezüst,
aranytárgyakon, könyvekben.
A rovásírás emlékei bizonyítják a magyarság Kárpát-medencei
eredetét ( lásd Friedrich Klára: Tatárlaka titka- angol nyelven is –Mystery of
Tatárlaka, web: www.magtudin.org )
A rovásírás a magyarok között ma is használatos , a
történelmi Magyarország területén legalább százezer ember használja a
mindennapi életben. Szakács Gábor újságíró, rovásírás kutató pedig 10. éve
szervez versenyeket az ifjúság 9-18 éves korosztálya számára, amelyre általában
700 fő jelentkezik évente. A 15-20.000 éves jelrendszer tehát ma is tökéletesen
használható, annál is inkább, mert a magyar nyelv hangjait csak ezzel lehet
tökéletesen lejegyezni, hiszen amikor a 10. században a magyaroknak át kellett
térniük a latin betűs írásra, abban nyelvük 13 hangjára ( TY, GY, NY, SZ, ZS,
CS, LY, J, K, Á, É, Ö, Ü) nem volt jel.
2. Tászok-tető-i
megalítok jelei
A Tászok-tető a Kárpát-medencében, Erdélyben található. Az
1013 méter magas fennsíkon és környékén a leírások szerint több száz írásos
kőtömb volt található. Átlagos méretük: 180x 140 centiméter volt. Mára ezekből
csupán kettő látható épségben a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban
(Erdély) és néhány összetörve a fennsíkon. A köveken lévő írások többségének
kora a párhuzamok alapján 10.000 év körüli. (lásd: Friedrich Klára : Megalítok
a Tászok –tetőn, in: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák
piramisokig- 2007)
3. A Tordos – Vinca
műveltség jelei
A tordosi műveltség első feltárója a már említett Torma
Zsófia régésznő, 1875-től. Többezer újkőkori agyagkorongján már ekkor
megjelenik a ma is használatos ősi magyar rovásírás jeleinek többsége. 1905-től
a Nándorfehérvár (1920-tól Beográd, Serbia) melletti Vinca településen és
környékén is gazdag újkőkori leletanyag került elő.
Kárpát-medencén kívüli jelrendszerek
Ezekből most csak kettőre térünk ki, noha több más európai
és ázsiai jelrendszer mutat hasonlóságot az ősi magyar rovásírással.
1. A bosnyák
piramisok jelei
A boszniai Visoko-ban, Szarajevotól 30 kilométerre kezdte
meg ásatásait 2005-ben Semir Osmanagic piramiskutató. A Visocica hegy piramis
alakjára Senad J. Hodovic múzeumigazgató hívta fel figyelmét. Ezen kívül még
négy közeli, növényekkel benőtt dombról feltételezik, hogy piramist rejt
magában. Ásatások főként a Nap és Hold piramisnak nevezett építmények területén
folynak, s már az eddigi feltárások is bizonyították, hogy mesterséges, ember
által készített alkotások. A Nap piramis mérete és kora meghaladja a Gizai-ét,
amelyet Kheopsz fáraó építtetett 4600 évvel ezelőtt.
Szakács Gábor, aki 2006 júniusában járt először a
helyszínen, azzal a felfedezéssel tért haza, hogy a Nap piramis alagútjában és
a környékén lévő nagy köveken az ősi magyar rovásírásnak megfelelő jeleket
talált, s ebből következően a Tordos –Vinca műveltség területe déli irányban
kitolódik.
2007 júniusában a helyszínre látogató csoportunk több
tagjával együtt erről jómagam is meggyőződtem.
További ismeretek szerezhetők a bosnyák piramisokról a
www.piramidasunca.ba weblapon.
2. Glozel
1924-ben egy francia faluban, Glozelben egyéb leletek
mellett olyan írásjeleket találtak kerámialapokon, csontokon, köveken, amelyek
nagy mértékben hasonlítanak az ősi magyar írás betűihez. Erre 2003-ban és 2005
–ben is felhívtam a figyelmet, mindkét alkalommal közölve a 111 glozeli jelet.
(in: Friedrich Klára- Szakács Gábor: Kárpát- medencei birtoklevelünk a
rovásírás-2003, 81. p. és Friedrich Klára – Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába
rótták-2005, 48. p., angolul : Mystery of Tatárlaka: www.magtudin.org)
A hivatalos álláspont szerint a glozeli jelek kora:
1800-2300 év.
http://www.glozel.net
A jelek összehasonlító táblázatai
A táblázatok áttekintése után joggal feltételezhetjük, hogy
a Kárpát-medencében, a bosnyák piramisok területén és Glozelben egyazon
műveltség képviselői tevékenykedtek és hagyták ránk írásjeleiket. Figyelemre
méltó, hogy a történelmi Magyarország (1920 előtt) területe az, ahol ezek a
jelek mind a mai napig használatosak."
Budapest, 2007, december Friedrich Klára
rovásírás kutató és oktató
Honlapunk: http://www.rovasirokor-forrai.xw.hu
SZAKIRODALOM A JELRENDSZERHEZ
Gimbutas, Marija: The Gods and Goddessess of Old Europe
(Berkeley,1974)
Szakács Gábor: Tudósítások a bosnyák piramisokról (Magyar
Demokrata, 2006/26, 45, 48)
Tomory Zsuzsa: Kezdeteink (Miskolci Bölcsész Egyesület,
1995)
Torma Zsófia: Sumer nyomok Erdélyben (Buenos Aires, 1972)
Winn, Shan, M.M: Pre writing in south-eastern Europe
(Western Publishers, 1981)