2015. június 30., kedd

Az első keresztény király

A mai napig parázs vita folyik arról, hogy mely országban volt államvallás először a kereszténység. Az ókori keleti iratok tanúsága szerint Edessza ura, V. Abgár király volt az első olyan uralkodó, aki megkeresztelkedett és egy rövid időre államvallássá tette Jézus hitét.
A régi hagyomány szerint a várost, a régi Urhajt Nimród király alapította. A történeti források igazolták a mende-mondát, mert a városban tényleg egy ősi mezopotámiai nép, a hurri telepedett meg, majd utódaik alatt a város tovább gyarapodott. A Kr. e. 1. században a pártusok engedélyezték az abgaridák számára az önálló királyság létrehozását, akik szír származásúak voltak. Nem zárható ki, hogy a pártus királyi családdal álltak rokoni kapcsolatban. V. Abgár király akkor került kapcsolatba a keresztény tanokkal, amikor súlyosan megsebesült egy keleti háborúban és már járni is alig bírt. Akkor értesült Jézus csodáiról és – a krónikák szerint – annyira megragadta képzeletét a Megváltóról szóló hír, hogy azonnal levelet írt neki és meghívta városába.
 
 
V. Abgár király

Abgár levele

Az edesszai király levelét a 4. századi keresztény történetíró Euszebiusz örökítette meg, onnan vehette át Horenei Mózes. Eszerint Abgár értesült arról, hogy az Isten fia, Jézus ellen Jeruzsálemben zúgolódnak a zsidók, ezért felajánlotta a Megváltónak, hogy költözzön hozzá, mert ő megvédi életét. A király levelét állítólag Fülöp és András apostolok adták át Jézusnak, aki Tamást kérte meg, hogy válaszoljon rá.
 
A filológusok kései hamisítványnak tekintik a levelet, szerintük nem íródhatott a 2. századnál korábban, arról viszont elfeledkeztek, hogy a levél nem eredetiben, hanem másolások útján maradt fenn és úgy került bele a fent említett krónikákba.

Jézus válasza

Jézus válaszolt a király levelére, ennek másolata is bekerült Euszebiusz munkájába. Állítólag ő arról értesítette a királyt, hogy elküldi hozzá Tádét, hetven tanítványának egyikét, hogy gyógyítsa őt meg. A hagyomány szerint egy kendőt is küldött neki, amelyen Jézus arcképe volt látható. Ezt a korabeli feljegyzések mandülionnak nevezték, amely nem emberkéz általi festményt jelentett. Van olyan elképzelés, miszerint a torinói leplet kapta meg Edessza ura.
 
Agbár király – a leveleinek tanúsága szerint – meg akarta bosszulni Jézus keresztre feszítését és hadjáratot készített elő a zsidók ellen, de a térségben uralkodó rómaiak végül ezt megakadályozták. Sajnos a keresztény hit nem bizonyult tartósnak az 1. század közepétől. A király halála után Kr. u. 50 körül belháború vette kezdetét és örökösei nem támogatták az új vallást, ezért Jézus tanai csak a 2. századtól vertek ismét gyökeret a városban és környékén. 

Tádé sikere

Tádé valóban elment Edesszába és nemcsak az uralkodót gyógyította meg, hanem az összes, hozzáforduló szenvedő kínján enyhített. A városlakók közül hálából sokan áttértek az új hitre, így az 1. század közepén nem Rómában és Antiokhiában, hanem Edesszában alakulhatott ki a kereszténység valódi központja. Nem kizárt, hogy a sikeres misszió miatt társai Tádét választották meg a kelet egyik vezetőjének, akinek kultusza töretlen a keleti egyházakban.
 
Forrás:
Kép:

2015. június 17., szerda

Nagyapám és 1956

Először láttam erről hivatalos dokumentumot, kissé megremegtem, itt van feketén fehéren ahogy egy embert ellehetetlenítettek, csak azért mert segített kenyérhez jutni az akkor már napok óta éhező budapestieknek. A csavargyárban volt munkavezető, mellettük a kenyérgyárból minden hajnalban elvitték az oroszok az összes kenyeret, amikor a pékek fellázadtak a km-es sorokban álló emberek miatt és nem adták a kenyeret, melléjük álltak a csavargyári dolgozók is... hát ezért kapta a büntetést, sosem beszélt róla hogy csak engedte vagy ösztönözte is embereit, talán minket akart kímélni ezzel, hiszen még bőven a szocializmust írtuk amikor meghalt, de olyan jó lenne többet tudni róla...
 



Még két bejegyzést találtam a Hungaricana közgyűjteményben, a dédapám és a nagyapám bátyja lett elítélve, a büntetőper jogcíme: 13.4
Mindenütt szavakkal van a jogcím jelölve, csak itt találtam ilyen furcsa jelzetet, csak a dátumból tudunk kiindulni, 1947, ez csak egy dolog lehet a háború utáni kitelepítéskor nagyapám valahogy visszahozta a szüleit és a bátyját, illetve anyukám szerint leszedte a vonatról őket, talán az ő jogállásukat egy büntetőperrel rendezték, tehát ezáltal maradhattak itthon?
Egy dolog viszont nagyon elszomorít, arról hogy később rehabilitálták volna nagyapámat, semmit sem találtam, valószínű ez nem történt meg, de akkor az összes kenyérgyári és csavargyári dolgozót sem rehabilitálták... ez pedig szomorú, még akkor is ha ők nem tudták megélni a rendszerváltást. Na ez is arra mutat hogy nem volt itt valódi rendszerváltás, ha lett volna ezeknek az embereknek a visszaadták volna a becsületét!
Mazsolázzatok a Hungaricana-ban, ha már egyszer nekünk készítettek az adatbázist.


Ha esetleg valakinek lennének infói akár a kenyérgyárban történtekről, akár dédapám furcsa büntetőper jelzetéről kérem jelentkezzen. 
Köszönöm!

Pintér Zsófia
Budapest
2015.05.25.