2017. szeptember 27., szerda

A magyar az avarok nyelve volt? És még közvetítő nyelv is a közép-ázsiai térségben?



A minap megint belebotlottam egy nagyon jó interjúba, újabb genetikai kutatásokról jelennek meg hírek, érdemes követni, egyre többet tudhatunk meg. 
Ez a szöveg azért kezdett megszületni mert válasz valaki számára, de végül blog bejegyzés lett belőle, mert túl hosszúra sikeredett és mert arra gondoltam talán mást is érdekelhet.  



A kutatók ellenszélben küzdenek, ha elolvassuk a cikkeket láthatjuk, mintha nyelvünk kutatása tabu lenne, most a genetika lépett egyet előre és erre dühroham a válasz?! Persze katedrák függenek tőle mi történik a közeljövőben, de meddig megy ez a struccpolitika? Külföldön konferenciák zajlanak rólunk a részvételünk nélkül? Ez hová vezet? Mindannyiunk érdeke a kutatók támogatása!

Minden kornak van történelmi feladata abban hogy támogatja e saját kultúráját vagy nem. A magyarság esetében voltak időszakok amikor erre nem adódott lehetősége, de ez a nyelv megőrződésének csak használt. Amíg a parasztság nyelve volt nem modernizálták. Talán ezért van hogy mi képesek vagyunk még az első nyelvemlékeket is érteni, az angolok viszont már Shakespeare nyelvét sem. Másrészt a parasztság helyben maradása tény, legalábbis egy-egy nagyobb tömegének biztosan, erre válasz lenne a Dunai-kultúra.

Az alapján amit ma tudunk nem kizárható hogy közép-ázsiai és a kárpát-medencei kultúrák közös gyökérrel rendelkeztek.


A két elméletet, tehát az európai őshonosság - Márton Veronika – Dunai kultúra, valamint a keleti eredet vélekedési iránya talán egyesíthető. Obrusánszky Borbála egy önálló és nagy kaukázusi kultúrát feltételez, melynek nagyon korán, már a Jamnaja kultúrától kapcsolata volt a Kárpát-medencével. A kaukázusi kultúra létét úgy tűnik a térségben zajló régészeti kutatások megerősíteni látszanak, azt hogy erről tudhatunk Obrusánszky Borbálának köszönhetjük, munkáit olvasva már fel sem merülhet a szkíta, hun szál tagadása. Türk Attila szerint a honfoglalók sokkal rövidebb idő alatt, egy-két emberöltő alatt tették meg a hosszú utat, ami azért érdekes tény. Akkortájt az Urál túloldalára is indult egy kisebb csoport, sírmellékleteikben konkrétan a honfoglaláskor díszítőművészetének darabjaira leltek (ezt most többen is kutatják). Emellett a kazár birodalom helyének és szerepének átgondolását is szorgalmazza.



Jégkorszakok sorát élhette meg az ember nem csak Európában és a Kaukázusban hanem világszerte, ha a Kárpát-medencében voltak hőforrások, akkor az komoly menedéket jelentett. Kérdés: mikor voltak?

Van egy népcsoport Indiát tartják őshazájuknak, a koptokat pedig legközelebbi rokonaiknak, pártus király szervezte egységbe őket, de előtte átvándoroltak a világon, a magas hegyek, hőforrások vidékén is időztek, végül Palesztinában kötöttek ki, János keresztényekké lettek, majd innen tovább üldözték őket. Iránban és Irakban telepedtek le, pechűkre, mert alig hogy berendezkedtek jött az arab invázió, az irakiakat – Madai - először beszorították a mocsarakba, majd végül azokat is lecsapolták. Az irániak Mandan, Mandeus olyan sokan távoztak, hogy az általuk létrehozott emigráns irodalom ismert fogalom lett. Amit még tudunk róluk: minden szertartásukat folyóvíznél és fehér ruhában végzik, szent számuk a hét és Ádámtól származtatják magukat, Jézusról bár tudnak, sem kereszthaláláról sem a kereszténységben betöltött szerepéről nem, ők még korábban kellett távozzanak. Ősi irataik különösen nehezen hozzáférhetőek, 2000 éves hagyományt őriznek, zárt életet élnek. Embert ölniük tilos, állatot sem egyszerű. Tanulmányozták az iraki mocsárvilág építményeit és kunyhóik a sumer lakóegységek formáját, funkcióját mutatják..

A mai egyiptomi kopt lakosság genetikája őrzi a fáraók korabeli egyiptomiakét, ezek szerint a madai és mandeus csoportok akár nem is az utolsó hanem egy korábbi jegesedésre is emlékezhetnek…

Eddig az amit már tudtunk, több cikk, könyv vagy tanulmány jelent meg róluk, most jön az ami új:

Török Tibor és csoportja a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékén a honfoglalók genetikáját tanulmányozza.

Ez nem új csak tény: „alapos strukturált genetikai felmérés.” még várat magára.

„A honfoglaló magyarokban 30-40% ázsiai eredetű összetevőt találtunk. Abból, hogy ma csupán 4% ez az arány, az a fontos következtetés adódik, hogy a vizsgált honfoglalók hozzávetőleg 10%-ban járultak hozzá a mai magyarság genetika arculatához. Mivel a honfoglalást követően ismereteink szerint nem történt komoly méretű népességcsere a Kárpát-medencében, sőt további keleti eredetű csoportok – besenyők, kunok – is megjelentek, eredményeink azokat a korábbi régészeti, antropológiai adatokat erősítik, melyek szerint a honfoglalók kevesen lehettek.”

„Ez az ázsiai komponens elméletileg a finnugor népektől, szkítáktól, a hunoktól és az avaroktól is származhatott. A finnugor származást lényegében ki tudtuk zárni, a többi csoportból pedig a hunok illenek leginkább a képbe, de a másik két csoport hozzájárulása sem zárható ki teljességgel. Ez a komponens a ma élő tuvaiak, burjátok, mongolok, mandzsúriaiak, kazahok, kirgizek, üzbégek, türkmének, őseitől származik. A régészeti szakirodalomból több alternatív elmélet is ismert, de úgy látom, hogy a mai régészek többségének a finnugor elmélet határozza meg a gondolkodását. Ez persze egyáltalán nem régészeti elmélet, hisz a honfoglaló maradványok egy „törökös” sztyeppei kultúráról árulkodnak. Ennek ellenére első bejelentéseink régészeti körökben igen ellenséges fogadtatásban részesültek. Folyamatosan azt a kioktatást kapjuk, hogy a nyelvészeti rokonság független a genetikai rokonságtól, ezért nem létező álláspontot cáfolunk. Ez az érv azonban több sebből vérzik. Először is a nyelv és genetika nem lehet teljesen független, mert minden fennmaradt nyelvet egy genetikailag jellemezhető viszonylag nagy létszámú populációnak kellett beszélnie. Másodszor, a magyar nyelvet, az uralkodó elmélet szerint, a honfoglalók hozták magukkal a Kárpát-medencébe, ezért bennük még nagyobb arányban várnánk ennek a nagy létszámú populációnak a genetikai nyomait, mint a mai magyarokban, és valljuk be valójában mindenki erre kíváncsi. Harmadszor, az őstörténetünket iskolai oktatás szintjére kikristályosító akadémiai közösség a mai napig nem állt elő alternatív elméletekkel, a honfoglalókat a proto-uráli népekből származtatják. Negyedszer, tudományos prekoncepció vádjával illetnek minket, pedig mi csak fényt szeretnénk deríteni a valóságra. Nagyon sokatmondó, ha a lehetséges hun rokonság hallatán valaki dührohamot kap.”

Igen, az avarokról van szó, de azt határozottan állítani nem merném, hogy ők beszéltek magyarul, hisz a génekből nem következtethetünk nyelvre, de ezt egy helytálló, erős hipotézisnek tartom. Tudni kell, hogy ez az elképzelés többször felmerült régész-történész körökben is, így például Vámbéry Ármin, László Gyula, Engel Pál, Makkay János és Vékony Gábor egyaránt ennek valamilyen változatát hirdette, és érveiket egyáltalán nem sikerült olyan meggyőzően cáfolni, mint azt legtöbben gondolják. A genetikai adatok ezen elmélet híveit látszanak támogatni, hisz az onogur bolgárok török nyelvűek voltak, és ha valóban egy kislétszámú onogur csapat hajtotta végre a honfoglalást és államszervezést, akkor a nyelvet itt, helyben kellett találniuk. Egyszersmind a magyar nyelvben található jelentős török nyelvi rétegre is egyszerű magyarázatunk van. Ha ez a hipotézis igaz, akkor csak az avarkor népessége jöhet számításba a nyelv hordozójaként. Természetesen nem az avar vezető réteg, mert ők ugyanolyan kisebbségi elit lehettek, mint a honfoglalók.”


Korábbi cikk:

 „Ezt követően, négy-ötezer évvel ezelőtt a kelet-európai sztyeppéről a bronzkori lovas életmódú Jamnaja-kultúra tagjai ismét nagyjából hetven százalékban rétegezték felül az itt talált népességet. Ezért a mai európai emberek nagyrészt Jamnaja-eredetűek, de a halász-vadászok és az első földművesek génjeit is hordozzák.” Utal a 3. nagy betelepedési hullámra a kutató.

„Ez alapján a budapesti és a szegedi labor is azt találta, hogy a honfoglalók húsz-harminc százaléka anyai ágon közép-kelet-ázsiai eredetű. A többségük azonban Eurázsiában általánosan elterjedt genetikai csoportokba tartozott, ami nem mutat egyértelmű földrajzi régióra, de vannak közöttük Ázsiában ritka vagy hiányzó csoportok is. Ebből az következik, hogy a honfoglalók végleges összetétele minden bizonnyal Kelet-Európában alakult ki. A régészeti intézet elemzése szerint a honfoglalók génjeinek egy része a középkori Európából származó leletekkel, más része pedig a mai Kazahsztán területén feltárt bronzkori, úgynevezett Andronovo-kultúra leleteivel, valamint az Ob és Irtis folyók vidékén fekvő Baraba-sztyeppén, illetve Kína és Üzbegisztán területén feltárt hasonló korú leletekkel mutatott nagyfokú hasonlóságot. A ma élő népességek közül a tatárok, nyenyecek, komik, magyarok, baskírok, hantik, manysik, ukránok, székelyek és csángók között találtak a honfoglalókéhoz hasonló szekvenciákat. A rokonság meghatározásának másik lehetőségeként az egész népesség összetételéhez legjobban hasonlító összetételű népességeket keresünk. A régészeti intézet adatai alapján eszerint is ugyanazok a közép-ázsiai, dél-szibériai Andronovo–Baraba bronzkori kultúrkörből és a kazahsztáni vaskorból származó populációk mutatták a legkisebb genetikai távolságot a honfoglalóktól, amelyeket az előző módszer is talált, de emellett a középkori lengyelek, Kárpát-medencei avarok és longobárdok is közelinek mutatkoztak. A ma élő népességek közül az üzbégek és türkmének génállományát találták leghasonlóbbnak a honfoglaló magyarokéhoz.”

„– Mit mutatnak a különleges karosi honfoglalók leletei?
– Mi is azt találtuk, hogy a karosiakhoz a bronzkori Szintasta–Andronovo- és a vaskori Baraba-kultúra népessége hasonlít legjobban, de ezenkívül a Raskóék által vizsgált honfoglalók, Európa legelső földművesei, a mai Ukrajna és Kazahsztán területén feltárt vaskori szkíták, a dél-szibériai bronzkori szkíta Tagar–Tachtyk-kultúra és a bronzkori Jamnaja-kultúra népessége is szoros kapcsolatot mutatott.
A karosiakhoz legközelebbi mai népességeket keresve a mi adataink négy területre mutatnak: a Kaukázus vidékére és a Közel-Keletre (grúzok, kurdok, perzsák, irakiak, szírek), Közép-Ázsiába (kazakok, üzbégek, tadzsikok, ujgurok, türkmének, azeriek, kirgizek, telengitek, törökök), az Ural-Volga-vidékre (udmurtok, tatárok, baskírok, kondai manysik) és a Kárpát-medencébe (székelyek, csángók).”

És végül:

„– Mindkét adatsor alapján az körvonalazódik, hogy a honfoglalók felmenőit nagyrészt a bronzkori Szintasta–Andronovo–Baraba-kultúrkörben kereshetjük. Ők voltak az első sztyeppei lovas kultúrák europid népességgel. Ezek a népek a Volgától az Altáj–Jenyiszej vidékéig terjedő óriási területen éltek, melynek nagy része ma Kazahsztánhoz tartozik. Itt az első ázsiai gének valamikor időszámításunk előtt 700 táján, a bronzkor végén jelentek meg,..”

„Véleményem szerint a honfoglalók összes felmenője mindig is a sztyeppei kultúrkörbe tartozott. A nyelvészetileg közeli rokon finnugor népek ősei is innen származhattak, de ők elhagyták a sztyeppét, és északra vándoroltak. Erre utalnak például az obi-ugoroknál fennmaradt lovas hagyományok.”



A magyar nyelv finnugor eredete ma már tarthatatlan. Marácz László, az Amszterdami Egyetem professzora szerint a magyar nyelv közvetítő nyelv volt a Közép-Ázsiai térségben. A 13.században még beszélte két népcsoport is. Inkább volt átadó nyelv mint átadó.

  "November 12-én az alternatív nyelvészeti eredetről szervezünk konferenciát a Padovai Egyetemen Angela Marcantonio professzorral, aki a római Sapienzia Egyetemen tanít. Én az uráli nyelvek mai állapotáról adok elő, és a magyar nyelv csuvassal közös szókincséről."

„Az ősi magyar nyelv egyfajta közép-ázsiai központi pozíciót foglalt el, többirányú kapcsolatai voltak. Ezt elsősorban nyelvi érintkezés alapján kell levezetnem. Valójában kevés volt a finnugor kapcsolat, a török–mongol kapcsolatok intenzívebbek voltak, több a közös gyök és nyelvtani elem is."

"A csuvasok, baskírok, kazáni tatárok egy magyarhoz közel álló nyelvet beszéltek, amit csak a 13. században cseréltek kipcsak-törökre, genetikailag is rokonaink. Én úgy látom, hogy a magyar volt az átadó nyelv, a hangtani párhuzamok e nyelvek között is ezt mutatják.”

"A finnugor elmélet nem egy newtoni, fizikai törvény. Az elméletnek az a gyenge pontja, hogy nincsenek írott forrásai. Az indogermán kutatásban vannak gót, szanszkrit szövegek, persze ott is sok a spekulatív elem. De a finnugrisztika legősibb forrása a Halotti beszéd, azelőttről nincsenek írott források, kivéve a rovásírásos emlékeket, amikkel nemigen foglalkozik a tudomány. A magyar nyelv nem finnugor vogul alapból rekonstruált gyökökből áll. Van egy gyökrendszere, amit Czuczor Gergely és Fogarasi János térképezett fel a 19. században, a nagyszabású szótárjukban."

"Az obi-ugor jellemzően paleo-szibériai nyelv, de érintkeztek olyan népekkel, akik a magyarhoz közel álló nyelvet beszéltek. Tudjuk, hogy az északi, tundrai népeknek volt kapcsolatuk a lovas nomád népekkel, de ez nem feltétlenül volt genetikai. Van egyfajta finncentrikus gondolkodás ebben az elméletben, de a finn gyökrendszer sokkal bonyolultabb a magyarnál, nem hiszem, hogy nyelvünknek a finn volna a genetikai őse. A szlávok, germánok a mai napig megértik egymást, közeli kapcsolatokról van szó, de a magyar az úgynevezett finnugor nyelvek beszélőivel nem tud kommunikálni. A magyar és a türk nyelvek között erősebb a kapocs, a szanszkrit felé is van kapcsolat: például a ’szekér’ szó a szanszkrit szakar, de ezt az ottani nyelvészek idegen szónak tekintik, amit Közép-Ázsiából kaphattak. Nem a magyar nyelv vette át s lett ’szekér’, pont a fordítottja igaz: de hát a lovas kultúra abban a térségben alakult ki. Az ősi magyar nyelv egyfajta közép-ázsiai központi pozíciót foglalt el, többirányú kapcsolatai voltak. Ezt elsősorban nyelvi érintkezés alapján kell levezetnem. Valójában kevés volt a finnugor kapcsolat, a török–mongol kapcsolatok intenzívebbek voltak, több a közös gyök és nyelvtani elem is."

Kép: