Miért könnyebb hinni János Evangéliumának szörnyű
jóslataiban mint saját örökéletű lelkünkben?
Jézus valós tanításának nyomai, a gnózis és a
lelki-felismerés, avagy Tamás Evangéliumának megértése és a kereszténység
életben maradása.
Hogy miért lehet olyan fontos ez nekünk múltunk kutatásában?
Mert Gellért püspök beszámolója a Deliberátio című könyvében erre a kereszténységre
céloz amikor a magyarok vallását a manicheista "eretnekségez" tartja
hasonlónak. Tehát hozzánk közelebb állt az ősi kereszténység mint a jóval
későbbi nyugati kereszténység.
Először is szögezzük le: a gnosztikus evangéliumok közelebb
állnak Krisztus valódi mondanivalójához, mint a kanonizált evangéliumok, bár
egy egyszerű emberként mutatják be, (akivel párbeszédeket folytattak), és szó
sincs bennük Isten fiáról, de még a feltámadásról sem. Talán mivel a feltámadás
értelmezése hibás, na de miért is támadna fel a test? Hogyan lehetne e
porhüvelyben örök életet élni? (Hiszen ez ellentmond a józanésznek, de még a
biológia, a kémia és a fizika tudásának is). Na és szükségünk sincsen rá.
Viszont lelkünk feltámadása nélkül nem tudjuk értelmezni a való világot, hiszen
nélküle érthetetlenné válik földre születésünk minden mondanivalója és bizony
hiánya miatt terjedt szét a keresztény világban az emberi gonoszság, valamit az
hogy ha megbánod bűneid akkor azok megbocsáttatnak. Miért bocsáttatnának meg ha
közben nem változunk, ha tettekkel nem igazoljuk az elkövetett bűn megbánását?
Bizony van egy rossz hírem: az égvilágon semmi sem bocsáttatik meg! Ha bűnt
követsz el bűnhődni fogsz érte. Ha a megbánást jó cselekedetekkel, tettekkel
kíséred talán lesz foganatja, de miért nem egyszerűbb el sem követni? Isten
semmit sem kér tőled csak hogy jó légy (és ehhez a jósághoz a tudatod is
használd), de ha nem vagy az ne őt okold a következményekért! Csak azt kéri
szeresd embertársaidat és ne árts nekik, ennyi és nem több a megváltás kulcsa. Hogy
aztán a kereszténység már nagyon korán letért a neki kijelölt útról, az már sem
nem Isten, sem nem Krisztus bűne, kizárólag miénk embereké, akik a valódi hitet
bűnbocsánati cédulákra cseréltük, akik el hisszük hogy pusztán egy másik ember
(jelen esetben pap) közbenjárásra majd nem fizetünk meg bűneinkért. Tamás
Evangéliumának ismerete különösen korunkban lenne fontos, amikor olyan sokan
nem bíznak Krisztus erejében, de bíznak az apokalipszis eljövetelében. Miért
könnyebb hinni János Evangéliumának szörnyű jóslataiban mint saját örökéletű
lelkünkben? (Hozzátenném az apokaliptikus hit már a keresztény üldözések
korában született, így inkább a bosszú vizionálta semmint valós és
meggyőződésen alapuló hit. Továbbá jellemző volt a korra, széles térségekben
ahol a római császárok öldököltek.)
Tamás evangéliumának újragondolása szükségszerű ha a
kereszténység életben akar maradni. Oszlassuk el végre a gnoszticizmus felett
őrködő ármányt! Oszlassuk el a tudatlanságból elkövetett hamis ítéletet, melyet
a korai egyház kizárólag önnön fennmaradása érdekében hozott!
Nagyon kell már nekünk, hogy a gnosztikusokat újra
értékeljük, mert a misztérium-vallások segítségével hidat képezhetnének az
ember örökéletű lelke és a mai világ között.
Le kell rázzuk magunkról a közkeletű elképzelést miszerint
az okkult káros és bűnösen sejtelmes dolog, vagy ki kell vennünk a kora
keresztény írásokat az okkult címszó alól, nekem mindegy csak gyorsan-gyorsan
cselekedjünk mert az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hiszen a keleti
kereszténység napjainkban tűnik el végleg a föld színéről. (Nem célom itt egy
világméretű összeesküvésre alapozott vádat emlegetni, döntse el mindenki maga
miért zajlik a háború a térségben már 50-60 éve, hogy hogyan pusztul el a tudás
utolsó csírája a keleti keresztény közösségekkel együtt.)
A gyűlölet (a gyűl-ölet) és a szeretet (a szer-etet)
harcából csak az utóbbi kerülhet ki győztesen, mert az előbbi mindent visz
magával, bizony az örökéletű lelkünket is! A gnosztikusok tudása az ember
istenné válásának útja a jóság (azaz jó cselekedetek) jegyében! Csak ez
semmi más, még akkor is ha nehezen érthető és homályos tudás ez, és nehéz
felfogni hogy Isten szemében egyikünk sem ér többet a másiknál, hiszen
egyszerűen egyenlők vagyunk. Még mi keresztények sem érünk többet, mert nem a
milyen valláshoz tartozol kérdés számít majd, hanem tetteid amin keresztül
megmérettetik a lelked ha eljön az időd. Ez a gnosztikusok üzenete és hogy nem
értettük meg 2000 év alatt sem, az pusztán az emberi faj önteltségének
köszönhető, mert amíg magas lóról kezeljük a természetet, amíg kiválasztottság
tudatunkban tetszelgünk, nem értünk meg semmit sem a teremtés tervéből, sem
annak lényegéből.
Tamás Evangélium szimpózium 3/1 - 2007. 07. 24. Birnbach, Németország.
Részletek Dr. Gunter Friedrich előadásából.
A kereszténység kialakulásának kezdetén az első és a második évszázadban,
létezett valami, ami még a hitnél is sokkal mélyebbre mutatott: ez volt a
„belső tudás”. Jézus fellépésekor viszonylag jelentős számú embernek voltak
látomásaik: Krisztus élményeik. „Tudók” voltak, ők valódi szellemi értelemben
élték meg, mit jelent embernek lenni. Hogy ez a Krisztus mit is szándékozik
valójában. Ez a fajta tudás egyre inkább elveszett. Olyan mintha ezt a szellemi
erőt, az idők folyamán, a normális, földi élet felszippantotta volna. És e
belső tudás helyére egyre inkább a hit lépett. Ugyan szintén igen élő hit, ám
ez a hit már többé nem volt ugyanaz, mint a lelki tudás. És ez az, amit a
sivatagban talált szövegekből megtanulhattunk. Ez nem a rózsakeresztesek
állítása, hanem erről önök is meggyőződhetnek, ha veszik maguknak a fáradtságot
és elmélyednek benne. Ez egy hatalmas felfedezés, ami csak az utóbbi 10-15
évben vált nyilvánvalóvá a világ valláskutatói számára, hogy a belső tudás, a
Kereszténység eredetével nagyon mély kapcsolatban áll. És a Tamás Evangélium
pedig ezen ténynek az egyik legjelentősebb bizonyítéka. Ugyanis ennek a Tamás
Evangéliumnak egyes részei egészen a legkorábbi írásos bizonyítékokig nyúlnak
vissza. Amik régebbiek, mint a kanonizált biblia evangéliumai.
Tamás Evangélium szimpózium 3/2 -
2007. 07. 24. Birnbach, Németország.
Részletek Dr. Martin Zichner előadásából: „Az Igazság
Gyöngyének keresése - Ki volt Tamás?"
A gnosztikusok mindig annak mély megértésén fáradoztak, hogy
mely feladat van az ember „Életének könyvébe” belevésve. Azt mondják abból
indulnak ki, hogy az emberi lélek már előbb a Fénybirodalomban létezett.
Origenész például, vagy hozzá hasonlóan Alexandriai Kelemen is ugyanerről
beszélt, ugyanerre hivatkozott. Gnózis, igen mi a gnózis? Simán lefordítva csak
felismerést jelent, lelki-felismerést. Ez egyfajta felismerés, egy
újra-felismerés, újra-felfedezés, újra visszaemlékezés. Éspedig egy „szellemi
ősemlékezés” segítségével. De ez nemcsak egyszerűen megtörténik az emberrel,
ezért meg kell dolgozni. Ennek a szellemi ősemlékezetnek a csírája az ember
középpontjában rejlik. A betűkben való hitben soha nem található meg az
Üdvözülés, így is fogalmazhatnánk. A Tamás-féle keresztények nem voltak
hitetlenek. De az ő hitük egy bizonyosságra vonatkozott, a misztériumokba
vezető útra. Ily módon azon fáradoztak hogy, Jézust a Fény-Elvet, az
Ikertestvért belülről kövessék. Minden misztérium-vallás titka az emberi lény
átalakíthatóságában rejlik. „A lélek megfordulása, visszatérése”, ahogyan ezt
Platón nagyon találóan kifejezte. A Tamás Evangélium éppen a manicheusokra volt
hatalmas befolyással, amikor ők, a Krisztus utána harmadik században komoly
befolyást gyakoroltak a kora-keresztény irányzatokra. Az első évszázadokban nem
létezett még szilárd, egységes kereszténység, csak sok-sok, különböző, eltérő
mélységű irányzat. Sőt vannak arra utaló jelek hogy közel harminc evangéliumnak
kellett léteznie. A manicheusok gnosztikusok voltak, „tudók”. Az ember isteni
rendeltetésének, a benne lévő isteni szikra tudói, ismerői voltak. A testet
amolyan fogdának élték meg, melybe Fényszikra be van zárva. Ahonnan egy
tudatos, aktív élettel meg kell, meg lehet szabadítani. És Zarathusztrának a
múlhatatlan abszolút Világosságról, és az anyag sötétségéről szóló óperzsa
tanítása keresztény előjelekkel ismét feléledt bennük. Sokan közülük élő
bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a Jézusban megtestesült fény minden emberben
közös. Mindegyikünknek megvan a saját gnosztikus Ikertestvére. A lassanként
hatalomra kerülő egyházatyák a fényszikra tana ellen küzdöttek. Csak szigorú
dogmákat ismertek el. A Tamás Evangéliumban ennek nyomát sem találjuk. Mily
csodásan, nagyszerűen, felébresztően és bíztatóan állítják az ember saját
felelősségét a középpontjába.
„Aki keres ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál. És
ha talál megdöbben majd rajta. Ha megdöbben akkor nyitott. Csak akkor tud
gnosztikusan csodálkozni. És akkor a mindenség felett uralkodik.” Hogyan? Ez
azt jelenti hogy képes lesz a Logosz, a Kozmosz szellemi erőit felvenni magába.
Életében elsajátítani, magáévá tenni, és újra kihordani, továbbadni az
erőt.
A harmadik rész:
Saját írásaim a gnózisról és a gnoszticizmusról:
További témába vágó anyagok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése