2013. szeptember 2., hétfő

Mesterségesen kreált káosz – fenntartható fejlődés, Uruguay elnökének beszéde

Vajon hatalmas intelligenciánk, gondolkodó lényekké is tesz minket?

Az ember által létrehozott intézmények és rendszerek túlnőttek az emberek hatáskörén. A bolygó élete jelenleg csak a kevés kiválasztott jólétét biztosítja, és miközben kevesek jól élnek tömegek éheznek. 





A bolygó népességének fele él 2 dollárnál kevesebből naponta. Ázsiában, több mint 40 millió, 10 év körüli gyermek dolgozik reggeltől estig minden nap, fizetség nincs, a napi élelemért dolgoznak! Hidakat, autópályákat építenek, esténként meg vaskonténerekbe zsúfolva, bezárva várják a másnapot.
Mi történne ha Kínában vagy Indiában ugyanannyi autót akarnának használni a családok mint Németországban? Vagy csak mint nálunk? Meddig lenne elég az olaj?

Uruguay elnökének csodálatos beszéde
 Jose Mujica elnök
Fenntartható fejlődés
Egy idős és rendkívül bölcs ember beszéde a válságról, a piacról, a túlfogyasztásról, a „használd és dobd el” civilizációról, és az élet értelméről, az emberi sorsról. 
„A fejlődés nem lehet a boldogság ellen. Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyereket nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért mert ez a legértékesebb kincs, amink van: a boldogság. ”
Először hallottam ezt így kimondani:
„a nagy válság nem gazdasági válság sokkal inkább politikai válság”

01:53
„Mindemellett ragadjuk meg a lehetőséget és tegyünk fel néhány kérdést:
 „mi történne ezzel a bolygóval ha Indiában az emberek családonként ugyanannyi autóval rendelkeznének mint a németek?
Mennyi oxigén maradna nekünk hogy belélegezhessük?
Még világosabb leszek, van a világon jelenleg annyi erőforrás hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási szintet és pazarlást élvezhessen mint a leggazdagabb nyugati társadalmak? Lehetséges lesz ez valaha is?
Vagy egy napon egész másfajta párbeszédet kell megkezdenünk?
Mert mi hoztuk létre azt a civilizációt amiben élünk, a piac, a verseny termékeit, ami egy elképesztő és kirobbanó anyagi folyamatot indított el. A piac azonban piacközösségeket hozott létre. Ennek lett a végeredménye ez a globalizáció, ami azt jelenti hogy az egész bolygót átlátjuk. Mi irányítjuk a globalizációt, vagy a globalizáció irányít bennünket?
Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról és arról beszélni, hogy „mindannyian egyek vagyunk”.
Milyen messzire terjed a testvériességük?
Nem azért mondom ezt, hogy megkérdőjelezzem ennek az eseménynek a fontosságát. Épp ellenkezőleg, az előttünk álló kihívás roppant horderejű, és a nagy válság nem gazdasági válság, jóval inkább politikai válság. Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket amelyeket szabadjára eresztettek, sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket és az életet!
Mert nem azért jöttünk erre a bolygóra hogy egyszerűen csak fejlődjünk, tekintet nélkül mindenre.
Azért jöttünk erre a bolygóra hogy boldogok legyünk, mert az élet rövid és pillanat alatt véget ér.  És egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes mint az élet, ez mindennél fontosabb. De ha az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk, azért hogy még többet fogyaszthassunk… és a fogyasztói társadalom a motor, hiszen végül is, ha a fogyasztás megbénul a gazdaság leáll, ha pedig leáll a gazdaság, a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki előtt. Pedig éppen ez a túlfogyasztás az ami a bolygóra veszélyes.
Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. Így aztán az izzók élettartama alig 100 óra. Pedig vannak olyan izzók amelyek 100.000 órát égnek! De ilyeneket nem szabad gyártani mert az problémát okoz a piacon, mert dolgoznunk kell és fenn kell tartanunk a „használd és dobd el” civilizációt, így aztán egy gonosz csapdába kerülünk.
Ezek a problémák politikai természetűek és azt mutatják, ideje, hogy megkezdjük a harcot egy új kultúráért. Nem arról beszélek hogy menjünk vissza barlangember idejébe, vagy magasztosítsuk a visszamaradottságot. De ezt nem folytathatjuk a végtelenségig, nem irányíthat mindig bennünket a piac, épp ellenkezőleg nekünk kell uralni a piacot. Ezért mondom azt, hogy a probléma, amivel szemben állunk politikai probléma.
Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epicurus, Seneca és az ajmara indiánok is megfogalmaztak „szegény ember nem az akinek kevés vagyona van, hanem, az akinek a végtelenségig többre van szüksége, és végtelenségig többet és többet kíván.” Ez egy nagyon fontos kulturális dolog. Örömmel fogadom a erőfeszítéseket és a megkötött megállapodásokat. És be fogom őket tartani mint az ország egyik irányítója. Tudom hogy bizonyos dolgokat, amiket mondok, nem könnyű megemészteni. De rá kell jönnünk hogy, nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre. És az életmódunk az, amit felül kell vizsgálnunk. Egy olyan ki országban élek amely bővelkedik a természeti erőforrásokban. Kis országom lélekszáma alig több mint 3 millió. De van kb. 13 millió tehén, a világ legjobbjai. És van kb. 8 vagy 10 millió kiváló birka. Országom élelmiszert, tejterméket és húst exportál. Síkvidék, és a föld csaknem 90%-a termékeny. Munkatársaim keményen harcoltak a 8 órás munkanapért, és ezt most 6 órára csökkentik. De az az ember aki 6 órát dolgozik, két állást vállal, ezért hosszabb ideig dolgozik mint azelőtt. De miért? Mert havonta kell fizetni az autóért amit megvett, a motorkerékpárért amit megvett, és fizetni és fizetnie kell. És amikor mindezzel végzett, rájön hogy reumás öregember, mint én, és már vége is az életének. És akkor megkérdezhetjük: hát ez az emberi sors? Azt mondom ezek a dolgok a legfontosabbak: a fejlődés nem lehet a boldogság ellen. Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyereket nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért mert ez a legértékesebb kincs, amink van: a boldogság.
Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk róla hogy a környezet első eleme az emberi boldogság. Köszönöm!”  

Uruguay puritán elnökéről készít filmet Emir Kusturica!

Uruguay elnöke, Jose Mujica elnök szerint, “a boldogság két-három dologról szól, amelyek nem változtak Homérosz óta: a szeretet, a gyerekek, a jó barátok…”
Gyakran “Dél-Amerika Svájcaként” emlegetik Uruguayt; a Transparency International szerint Uruguay a második legkevésbé korrupt ország egész Dél-Amerikában; a Reader’s Digest szerint az ország benne van a bolygó tíz “legélhetőbb és legzöldebb” államában; az ország világelső volt az akcióban, amely során minden iskolás ingyen laptopot és vezeték nélküli internet-hozzáférést kapott; a 2010-es Latinobarómetro felmérése szerint egész Dél-Amerikában az uruguayiak a legelégedettebbek a demokrácia működésével…
http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2013/02/a-vilag-leginkabb-peldamutato.html
"Szegény ember nem az, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége és végtelenségig többet és többet kíván."

A 78 éves uruguayi elnökről készít dokumentumfilmet Emir Kusturica világhírű szerb filmrendező. Kusturica El presidente de la gente (A nép elnöke) címmel készít róla dokumentumfilmet. Mujicát úgy ismerik, mint a világ "legszegényebb" elnökét, egyszerűen él, havi 12 ezer dolláros elnöki fizetésének 87 százalékát jótékony célra, például szociális lakások építésére ajánlja fel.

Kusturica a forgatást már ősszel elkezdi, amikor Mujica hivatalos látogatásra megy Washingtonba, Barack Obama elnök meghívására.
http://www.pozitivnap.hu/kulfold/film-keszul-a-vilag-legszerenyebb-allami-vezetojerol

(SBG Buddha) ◄ http://www.VilagHelyzete.com/
https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése