2013. október 27., vasárnap

Ősmagyar múlt a legújabb 2013 őszi genetikai vizsgálatok tükrében 2. Haplogroup J1

A vizsgálat sajnos nem foglalkozik a jelenleg élő hun leszármazottakkal, de többször is kiemelik hogy további kutatások szükségesek.


Haplogroup J1

Hazánkban a J1 haplocsoport gyakoribb előfordulású, mint az északabbra fekvő országokban, érdekesség hogy néhány etnikai csoportot kizárólag ide sorolnak be, mint például az avarokat. Kinknek ma élő leszármazottjaik 81%-ban hordozzák az eredeti géneket.
A hunok besorolása azonban teljesen más, őket ma az Észak-Európában élő népcsoportok között találták meg. Európában minimum három nagyobb népvándorlás van inkább bevándorlás figyelhető meg, és ma már tudható hogy a neolitikum időszakától kezdve népesítették be Európát több jól körülhatárolható népcsoporttal.
Distribution of European Y-chromosome DNA (Y-DNA) haplogroups by country in percentage



Magyarországon: J* + J1=3%, J2=6,5%
J* + J1, Caucasian, Mesopotanian, Semitic (Arabic, Jewish)
J2, Greco-Anatolian, Mesopotanian, Caucasian

Kialakulásának eredete:
·  J1 => 20,000 years ago (in the Taurus/Zagros mountains)
·  J2 => 19,000 years ago (in northern Mesopotamia)

Az avarok ma élő leszármazottjai: J1 csúcspontok a lápi arabok között Dél- Irakban (81%) találhatóak.  Számomra e tény megdöbbentő hiszen számtalan cikket írtam már az Irakban Madai-nak, Iránban Mandeusnak nevezett népről, akik 1000 évvel ezelőtt megkövült világot őriznek, az előbbiek építészete még tükrözi a sumer hagyományokat is. Különös vallásuk egy ősi egyistenhit, amely tulajdonképpen származásukat rögzítő könyvek tiszteletén alapul. A mandeusokat a muszlimok a Koránban használt „Szábi’a” vagy a helyi „Szubba”, „Szabba” néven ismerik, melynek a jelentéséről sokáig vitatkoztak. A Szábi’a szó arámi eredetű, az ŞBA gyökből való, ugyanúgy, mint a maszbútha szó, amely „vízben való merítkezést” jelent és amely a mandeusok legfontosabb rítusa, az élet minden területén megjelenik. A teljes gyülekezet fehér ruhában vesz részt a szertartásokon. A mezopotámiai folyóvíz melletti esküvői szertartást napjainkban is élő hagyomány. A kereszténység nem fogadta be őket mert még náluk is régebbi hagyományokat őrzött meg, Keresztelő Szent Jánost elsőként tisztelik. Nálunk is van a suba szónak jelentése, bár már egészen mást takar, nem így a Keresztelőhöz köthető napfordulók ünnepei, azok erőteljesebben maradtak fent mint bármi más, a minden napfordulókori és napéjegyenlőségi tűzgyújtás népi hagyománnyá változott. Nálunk a vízhez köthető hagyomány leginkább a városépítésekben maradt fent, de ez máshol is így van, viszont azért őrzünk valamit a temetkezés folyóvíz melletti emlékeiből.
Mielőtt rátérünk a J1 tanulmányozására kitérünk néhány sor erejéig a hunok lehetséges 6000 évvel ezelőtti történetére:
A hunok leszármazottai a Xiongnu-k, az ősi leletek DNS vizsgálatai azt mutatták ki, hogy a Xiongnu-k már hibrid eurázsiai emberek voltak 2000 évvel ezelőtt, kevert európai és észak-kelet-ázsiai Y-DNS és az mtDNS. A Xiongnu-k hazájának modern lakói jellemzően nagyjából 90% mongol vonallal rendelkeznek, 10% európaival kiegészítve. Az európai mtDNS legrégebbi azonosított jelenlétét, több mint 6000 évvel ezelőtt Mongólia körül találták meg és a Bajkál-tóig elnyúlik.

A Q haplocsoport főképp Közép-Szibériában található meg, továbbá Közép-Ázsiában és a bennszülött amerikaiak között. A Kolumbusz előtti indiánok mintegy 90%- tartozott a Q haplocsoportba, és Q1a2a1 (L54) összes leszálló az ága, beleértve a különböző alcsoportokat mint a Q1a2a1a1 (M3) és Q1a2a1a2 (Z780).

Q1 haplocsoport-ot Európába  úgy vélik, a hunok, a mongolok és a törökök hozták be, akik eredetileg mind az Altaj régió körül a mai Mongóliában éltek. A Q haplocsoportot azonosítottak a vaskorban is, a hun helyek Mongóliában - Petkovski et al. (2006) és a Xinjiang Kang és mtsai. (2013). A modern mongolok a különböző Q1 alcsoportba tartoznak, gyakorisági sorrendben: Q1a2a1c (L330), Q1a1a1 (M120), Q1a1b (M25) és a Q1a2a * (L53).
A Q haplocsoport Götaland-ban és Gotland-ban, Svédország déli részén található meg a legnagyobb gyakorisággal Európában (5%), és szinte az egész a Q1a2b1 (L527) alcsoportba tartozik.
Itt megemlítik hogy a római híradásokban szerepelt egy állásfoglalás; miszerint a hunok csak az uralkodó elitet képezték - kis számban és a hadsereg leginkább a germán harcosokból állt. Valamint hogy Gotland és Götaland a feltételezett hazája az ó-gótoknak. Ezt csak azért jegyeztem meg mert mindent le akartam jegyezni amit a hunokkal kapcsoltban találtam. Hozzátenném: nem elképzelhetetlen hogy a hunok egy csoportja egy nagyobb germán csoportot irányítva ott telepedett le, továbbá van néhány svájci falu is aki hun eredetűnek vallja magát.    

A J1 Haplocsoport eredete a Közel-Kelet, valószínűleg Kelet-Anatóliából származik, a Van-tó közeléből Közép-Kurdisztánból. Kelet-Anatólia régióból, ahol a kecskéket, juhokat és szarvasmarhákat először háziasították a Közel-Keleten, a J1 haplocsoport szinte biztosan kapcsolódik a pásztorkodó életmód terjeszkedéséhez az egész Közel-Keleten és Európában is.
J1 két fő csoportra osztható: a J1c3 (P58) alcsoport és a másik ág a J1 (J1 * J1a, J1b, J1c1 és J1c2).
A J1-P58 (J1b2 a ISOGG fa, korábbi nevén J1c3) ág: feltételezhetően az utolsó jégkorszak végén (12000 évvel ezelőtt) indult el a pásztorok nagymértékű vándorlása Kelet-Anatóliából - Levante, Taurus és Zagros hegység és az Arab-félsziget térségéből.
Más J1 alcsoportot kevésbé tanulmányoztak, további vizsgálatokra van szükség. A legtöbb J1 a Kaukázusban, Anatóliában és Európában nem-J1-P58 alcsoportba tartozik. Más típusú J1 valószínűleg a neolitikum során terjedt el Európában. A J1 különösen gyakori Európa hegyvidéki régióiban Görögország, Albánia, Olaszország, Közép-Franciaországban, és a leginkább Ibéria néhány részén (Asturias, Cantabria, Kasztília-La Mancha), valamint ott ahol a legsűrűbben találhatók neolitikus települések (Portugália és Andalúzia). A figyelemre méltó kivétel az Alpok és a Kárpátok.

A J1 haplocsoport Európában és Nyugat-Ázsiában jelentős mértékben eltérnek a regionális közösségeknek megfelelően. A legnagyobb helyi százalékos eloszlás Európában Görögországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában alig haladhatja meg az 5%-ot. Ugyanakkor Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban is vannak területek ahol J1 úgy tűnik teljesen hiányzik. Észak-Európában az országos frekvencia kevesebb mint 0,5%, lokalizáltan figyelhető meg Skóciában, Angliában, Belgiumban, Németországban és Lengyelországban. Nagyobb mintaszámra van szükség, hogy tisztább képet kaphassunk a J1eloszlásáról Európában.

Még a Kaukázus és Anatólia az a régió, ahol ez a haplocsoport előfordul, úgy gondolják, hogy eredetileg innen származott, nagy eltérések vannak a régiók között. Például a Kubachi és Dargins a Dagesztán az észak-kaukázusi több mint 80%-a J1, míg az ingus szomszédok 200 km -re északra, alig 3%-át éri el. Kelet-anatóliai Van -tó körül láthatunk, több mint 30 %-a J1, míg a dél-nyugati anatóliai csak 2%. Még a Kurdisztánban nagy az előfordulása. A kis esetszám miatt akár minden régióban hibás lehet!

Az arab országokban találjuk a J1 csúcspontokat a lápi arabok között Dél- Irak (81%), a szudáni arabok (73%) , a jemeni (72%) , a beduinok (63%) , a katari (58%) , a szaúdi ( 40 %), az ománi (38 %) és a palesztin arabok (38 %). Magas százalékokat is megfigyelhető , az Egyesült Arab Emírségek (35%) , a parti Algéria (35%) , Jordánia ( 31%) , Szíria (30%) , Tunézia (30%) , Egyiptom ( 21% ) és Libanon (20% ). A legtöbb arab a J1 alcsoport J1c3 ága.

Mint haplocsoport  a G és J1 lehetett a fő vonal ahogy az állatok háziasítása bejutott Európába. Mind a G és J1 elérik maximális frekvenciát a Kaukázusban, egyes etnikai csoportok szinte kizárólag a J1 (Kubachis, Kaitaks, Dargins, avarok ), míg mások rendkívül magas G (Shapsugs, észak oszétok). A legtöbb etnikai csoport az Észak-Kaukázusban is mindkét haplocsoportban 20 és 40 % között van, amely messze a két domináns haplocsoportot jelenti. A Dél-Kaukázus (Grúzia, Örményország , Azerbajdzsán) a J2 haplocsoportba tartozik, keverék, és valójában kissé magasabb, mint akár a J1 akár a G. A legtöbb kaukázusi J1 jelenleg J1*, ami azt jelenti, hogy már nem tudtak azonosítani közös SNP-t, így egy új alcsoporttá vált. Örményország kiemelkedik a tételben amely a lényeges J1c3d kisebbség (legalább egyharmadának J1 , azaz mintegy 4 %-a.)
 
Forrás:


1 megjegyzés: